A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Soós Eszter: Kr. u. 5. századi teleprészlet a Hernád mentén
188 Soós Eszter TELEPJELENSÉGEK ÉPÜLETEK Földbe mélyített, cölöps^erke^etes épületek A nyomvonalba eső teleprészleten öt ÉÉNy—DDK tájolású, félig földbe mélyített, cölöpszerkezetes épület került napvilágra. Méretük hasonló, szerkezetük kialakítása változatos volt. A lelőhely délkeleti sarkában feltárt sl3-as számú épület volt a legkisebb alapterületű (5,72 m2), a tetőszerkezet alátámasztása az északi és déli, rövidebb oldalak közepén elhelyezkedő, vastag, sekélyre ásott oszlopokkal történt. Az épület nyugati oldalánál előkerült, dokumentációban házként interpretált jelenség valószínűleg egy elpusztult őskori gödör maradványa (LT. t. 1)? Az sl2-es számú épület 11,9 m2 alapterületű volt, sarkaiban helyezkedett el 4 széles cölöphely, melyek közül az északi oldalon levők mélyebbek voltak, mint a déliek {IU. t. 1). A hasonló méretű az s71-es épület hosszabbik oldalának közepén és nyugati sarkaiban, valamint a keleti, rövidebb oldalának közepén előkerült oszlophely. A középre ásott cölöplyukak kerek, a sarkokban levőek téglalap átmetszetűek voltak. A keleti oldal közepén elhelyezkedő 40x40 cm-es oszlophely alján kövek is előkerültek, melyek valószínűleg a tartógerenda megtámasztására szolgáltak (XT. t. 1). A lelőhely nyugati felén elhelyezkedő, 12,4 m2 alap- területű s30-as ház mutatta a legszabályosabb szerkezetet: az északkeleti és délnyugati, rövidebb oldalak közepén és végein került elő 3—3 oszlophely (X. t. 8). A felszín délkeleti részén került elő a gazdag leletanyagot szolgáltató, részlegesen feltárt sl49-es épület. Mérete és tájolása hasonló lehetett a többi házéhoz, szerkezetére csak az északi és északkeleti oldalak közepén előkerült oszlophelyek utalnak {XI. t. 2). A földbe mélyített épületek egyikében sem sikerült padlószintet és bejáratra utaló nyomot megfogni. Tüzelőberendezés, kemence vagy tűzhely sem került elő a jelenségekből, melyek betöltése egységes, sötétbarna humusz volt. Az épületek szerkezetének analógiái megtalálhatóak a Kr. u. 6. századi, Tisza-vidéki telepek jelenségei közt, ahol építmények a szabályos, lekerekített sarkú, négyzetes formától a szabálytalan, kerekded alaprajzúakig egyaránt előfordultak (B. Tóth 2006, 3 A feltáráson néhány esetben készült az objektumoknak csak mélységi adatait mutató, üres metszetrajz. A méretadatok a jelenségek leírásából is kiderülnek, így a hiányos rajzok helyett célszerűbbnek láttam az objektumokról készített fényképeket mellékelni a táblákon. 39—40). Általános a két rövidebb oldal közepén elhelyezett oszlop, de hatcölöpös szerkezet sem idegen a korszak építményei közt (Battonya-VOTSZ 1. ház — Szabó 1978, 61—62, 3. ábra). Utóbbi konstrukció a késő császárkorban volt jellemző a kárpát-medencei Barbaricum északi területeire (pl. Ózd-Stadion: Párducz—Korek 1958, 25; Nizná Mysl’a-Alamenev: Béres-Lamiová-Schmíkdlová-Olexa 1991, 166-190, Peder, Sebatovce-Barca: Lamiová-Schmiedlová 1969, Abb. 8, 26, 28). Cseh és szlovák területen már a Kr. u. 1. századtól megjelentek (Kölnik 1962, 371—373, 385—397), és egészen a Kr. u. 5. század első feléig megtalálhatóak (Droberjar 1997, 22), a battonyai teleprészlet is erre az időszakra keltezhető (B. Tóth 2006, 121). Földfelszíni, cölöpszerkezetes építmények A földbe mélyített épületek közt két helyen is meg lehetett fogni olyan oszlophelyeket, melyek szabályos elrendezése építményre utal. Az egyik a teleprészlet közepén helyezkedett el (s33-44, 46-49, 52-53, 60-62, 144-145, 154-155 számú oszlophelyek), a házakhoz hasonló, ENy—DK tájolással. Egymástól 2—3 m-re, párhuzamosan elhelyezkedő, 30—45 cm átmérőjű kerek oszlophelyekből állt. A jelenség északi végén, a szelvényfal irányában több, szabálytalan elrendezésű cölöphely volt meg- figyelhető, az építmény ebben az irányban tovább folytatódhatott. A kettős sortól északra, félkörívben szintén rendszerben elhelyezkedő cölöphelyek kerültek elő (s54—59, 63—64), esetleg ugyanannak az építménynek a részét alkothatták {XII. t. 4). Egységesebb szerkezetet mutatott a lelőhely keleti felében feltárt, szintén ÉNy—DK tájolású, szabályos négyszöget formáló cölöpszerkezet. Bejárat a délnyugati oldalon feltételezhető. Az oszlophelyek sűrűn helyezkedtek el egymás mellett, a délnyugati és az északkeleti oldalon két sorban. A sarkokban ezeknél nagyobb jelenségeket lehetett megfigyelni (s83, 94, 96, 100, 101), ezek átmérője 65—70 cm volt {XII. t. 5). Felszíni, cölöpszerkezetes építmények a császárkorból főként a Kárpát-medence északi részéről ismertek (Droberjar 1997, 28). A Kelet-Szlovákiában feltárt építmények egy része kis alapterületű, a földbe mélyített lakóépületek szerkezetét követi (Lamiová- Schmiedlová 1969, 487, Abb. 26:1, Abb. 27; és Lovász 1993, 68). Emellett megtalálhatóak nagyobb, esetenként több 10 m2 alapterületen elhelyezkedő, egymásra közel merőleges oszlopsorok is (Béres— Lamiová-Schmiedlová-Olexa 1991, Obr. 2, 11, 15; Pintye 2010, 99, 3-4. ábra).
