A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - Simon LÁszló: Római bronzmécses Szendrőládról

Római bronzmécses Szendröládról 153 lelőhelyhez kötni az említett római, illetve római kori leleteket. A szendrőládi bronzmécses mégoly vázlatos törté­neti kontextusba helyezése is csak e leletek és a tágabb régió tanulságai figyelembe vételével lehetséges. ÖSSZEGZÉS Római eredetű tárgyak barbaricumban való megjele­nése általában ajándékozással, zsákmányolással, keres­kedelemmel magyarázható, de az is lehetséges, hogy azok római katonaság vagy kereskedők hosszabb- rövidebb ideig tartó jelenlétére utalnak (Krekovic 1983, 514-515; Vaday 1998, 120-122; Prohászka 2000, 60; Vaday 2005, 10, 14). Arra a kérdésre, hogy a felsoroltak közül melyik tevékenység ad magyaráza­tot a Szendrőládon talált bronzmécses jelenlétére, a történeti-régészeti, etnikai adatok együttes vizsgálata is csak megközelítőleg hiteles választ tud adni (Vö. Vaday 1998, 120—122, 6. j.). Esetünkben azonban a mikrokörnyezetből származó római kori leletanyag igen csekély. A bronzlámpán kívül mindösszesen 3 db érme, egyetlen, terepbejárásból származó edénytöre­dék és néhány, ugyancsak szórvány vastárgy, ill. ékszer alkotja a régészeti forrásbázist. Kereskedők nyilvánvalóan mindenütt megjelen­tek a birodalom határainak szomszédságában, jelen­létüket ezért itt nem szükséges részletezni. A római és/vagy provinciális termékek Pannóniától keletre eső területekre irányuló kivitele a markomann—szarmata háborúkig szinte elenyésző mértékű volt. A késő Antoninus—Severus-korban nőtt meg az Alföldön és az Északi-középhegységben is a római termékek szá­ma (Pannónia 1990,208), s ez a megállapítás Borsod- Abaúj-Zemplén megyére is érvényes (K. Végh 1971, 93). Ma már korrekcióra szorul az a sommás megál­lapítás, amely szerint a barbaricumban élő szarmaták és germánok lakáskultúrájában idegen funkciójú tárgy a mécses, ezért az ott talált római eredetű világító eszközöket inkább zsákmányolással, ajándékozás­sal esetleg római katonák vagy kereskedők rövidebb idejű itt tartózkodásával magyarázhatjuk. A mécsesek használatához elengedhetetlenül szükséges olaj (több­nyire valószínűleg olívaolaj) kezdetben Istriából és Dalmatiából érkezett a provinciába, a 2. századtól pe­dig már Hispániából is. Ez azonban minden bizonnyal a provinciában élő felhasználók igényeit elégítette ki, a barbaricumba kevés juthatott belőle, ezért is ritka a mécsesek itteni előfordulása (Újlaki Pongrácz 2006, 5). Itt többnyire faggyúval fűtött mécsest használ­hattak (lásd Istvánovits—Pintye 2011), bár az újabb kutatások szerint a több lelőhelyen feltűnő amfóra-le- letek alapján olajbehozatallal is számolni kell itt/ Térségünk koracsászárkori etnikai viszonyaiban kü­lönféle kelta eredetű népcsoportok játszottak döntő szerepet. Ezek egy része a római—germán konflik­tusban a kvádok szövetségeseiként közreműködött 172- ben, amikor a birodalmat érzékenyen érintő mar­komann—szarmata háború Róma szemszögéből nézve offenzív szakaszba ért, a harcok már barbár területe­ken zajlottak, és ez a kvádok szövetségeseit, a Kelet felől szomszédos cotinusokat is érzékenyen érintette. 173- ban Marcus Aurelius az ő ellenállásukat is fel­számolta, föléjük ültette egy kisebb római csapattal Tarrutenius Paternust, aki később Commodus császár praetorianusainak parancsnoka lett, azzal a feladattal, hogy a markomannok ellen szervezze őket. A cotinu- sok azonban hamarosan elzavarták a római katonákat, ám ezt az engedetlenséget Róma egy áttelepítéssel ke­ményen megtorolta (Mócsy-Fitz 1990, 40). Az bizonyos, hogy térségünk a cotinusok tör­zsi területeinek része volt, ám azt nem tudjuk, hogy Tarrutenius Paternus csapata ezen belül hol állomá­sozott. így természetesen a szendrőládi bronzmécses római katonasághoz történő kapcsolása is csak egy a lehetséges magyarázatok közül, eszmefuttatásunk célja kizárólag annak igazolása, hogy a rá vonatkozó feltételezés egyik — ám a konkrét összefüggés megál­lapításához nyilvánvalóan nem elégséges — alapja nem csupán fantazmagória.5 * * * * 10 11 Természetesen egy nívós kivitelezésű bronzmécses (ilyen a szendrőládi lelet is) vagy más kvalitásos római tárgy barbaricumi jelenléte értelmezésénél nem zárha­tó ki annak lehetősége sem, hogy ahhoz zsákmányként vagy presztízsajándékként jutott hozzá utolsó tulaj­donosa. Az itt közölt bronzlámpán kívül a térségünk nívós kivitelű római ötvös vagy más fémtárgyai közé sorolható többek között a borsodsziráki quadripushoz tartozó bronzbüszt (Tóth 2013), a muhi bronzedény töredékei,11 egy kalcedon berakásos aranygyűrű Muhi, 5 Istvánovits Eszter lektori véleményében hívta fel a figyelmem arra, hogy az utóbbi évek kutatásai nyomán egyre több amfora bukkan elő az alföldi római kori emlékanyagban. Lektorom jobbí­tó szándékú tanácsait e helyen is köszönöm! 111 A római katonaság jelenléte kimutatásának nehézségeit jól ér­zékeltetik a 2. század utolsó évtizedeire keltezhető geleji barbár női sírból származó katonai díszöv veretek, lásd Hadházy-Vaday 1980, 91—92, 94, 96, Taf. II.1, 5, 7-9. Áttört díszű római bronz öwereteket említ Tokaj környékéről Lovász Emese, lásd Révész 1994, 47. 11 MNM 40/1894.27-39. Gröber Józseftől a kassai múzeumba is kerültek Multiból római tárgyak, közöttük bronz lemezből készült edényperem részletek, lásd Vezktő/Kassa 1903, 54.

Next

/
Thumbnails
Contents