A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Kalli András: Késő bronzkori sírok Hernádvécsén
Késő bronzkori sírok Hernádvécsén 109 XVI. tábla/2. Kívül barna, fekete foltos, belül fekete, homokkal és apró kavicszúzalékkal soványított agyagból készült edény ragasztott alj töredéke. Aá.: 6 cm; Fv.: 0,8 cm XVI. tábla/3. Kívül-belül sötétszürke, homokkal és apró kavicszúzalékkal soványított agyagból készült nagyméretű edény széles kanelúrákkal díszített váll- és nyaktöredéke, profilált váll—nyak találkozással. H.: 6,1 cm; Sz.: 4,1 cm; Fv.: 0,6 cm S 570: Leírás: A temetkezés az S 398 sz. urnasírtól nyugat—délnyugatra egy szürke iszapfolyásban, folt nélkül jelentkezett. A bontás során sírgödröt nem lehetett megfigyelni. A temetkezés tartalmazott egy szájával lefelé fordított tálat, egy nagyméretű edény töredékeit, valamint ezek között egy kisméretű, narancssárga színű bögrét. Az edények hamvakat és faszenet tartalmaztak, valamint a bontás során egy apró agyaggyöngy is előkerült. Állatcsont és faszén nem volt. A hamvak egy adultus-maturus korú (23—59 éves) női egyénhez tartoztak. Leletanyag: XVII. tábla/1. Sötétszürke, barna foltosra égetett, kerámiazúzalékkal és homokkal soványított agyagból készült tál. Pereme kihajló, nyaka szűkülő, válla ívelt, alja erősen szűkülő, az alj—váll találkozása kihangsúlyozott. Vállán függőleges kannelúra, a töredéken egy, a peremből induló, azt a vállal összekötő szalagfül, alatta a váll-has törésvonalon bütyök látható. Pá: 25 cm; M.: 6,5 cm; Fv.: 0,5 cm XVII. tábla/2. Kívül-belül szürkésbarna, apró kavicszúzalékkal soványított táltöredék. Pereme kihajló, nyaka szűkülő, válla ívelt, alja erősen szűkülő, az alj—váll találkozása kihangsúlyozott. A nyak és a váll találkozásánál profilált. Vállán függőleges kannelúra, a váll—has törésvonalon bütyök látható. Pá.: 34 cm; M.: 10 cm; Fv.: 0,7 cm XVIII. tábla/1. Halvány vörösesbarna színű, kavics- és kerámiazúzalékkal soványított agyagból készített, nyújtott gömböstestű, enyhén kihajló peremű edény, vállán letört fülekkel vagy bütyökkel. Pá.: 19 cm; Á.: 11 cm; Aá.: 27 cm; M.: 30 cm; Fv.: 0,8 cm XVIII. tábla/2. Téglavörös színű, sötétbarna-fekete foltosra égetett, apró kavicszúzalékkal soványított agyagból készített, ket- tőskónikus testű, lekerekített hasvonalukon apró bütyökkel ellátott, profilált vállú, egyenes aljú, kihajló peremű bögre. Füle a peremből indul és a hasvonalra támaszkodik. Pá.: 4,7 cm; Á.: 7,7 cm; Aá.: 2 cm; M.: 5,5 cm; Fv.: 0,5 cm A TEMETŐ FÖLDRAJZI HELYZETE ÉS MÉRETE A temetőnek helyet adó Nagy-rét elnevezésű határrész a Hernádba torkolló Bársonyos-patak mentén helyezkedik el, egy a Hernád völgyének szélén emelkedő domb lábánál, illetve annak keleti, északkeleti lejtőjén (2, 3, 4. térkép). A Piliny-kultúra temetői szintén különböző magaslatok lejtőjén vagy azok lábánál és gyakran vízfolyások közelében fekszenek (Jílková 1961, 102): A Barca II. temető egy magaslat északi lejtőjén található, a Myslavka-patak mellett (Kemenczei 1967,262; 1984, 14; Furmánek 1977, 334). A kultúra temetőinek közelében gyakorta egy-egy település, vagy akár egy településkomplexum is feltételezhető (Kemenczei 1967, 263; Furmánek 1977, 334). A hernádvécsei temetőrészlet éppenséggel egy késő bronzkori település mellett, illetve néhol annak objektumaiba beleásva került elő. A sírok és a telep leletanyagának összevetése egy későbbi munka célkitűzése, amely majd a telep és a temetőrészlet egymáshoz való viszonyát hivatott feltérképezni. A Piliny-kultúra temetőire nagy kiterjedés és magas sírszám jellemző (Kemenczei 1967,262; 1984,14). A feltárt alacsony sírszámú temetőrészletek2 csupán töredékei lehetnek a valós és jóval nagyobb sírszámnak (Kemenczei 1984, 14). A Piliny-kultúra fiatalabb szakaszába sorolható temetők is jelzik (Kemenczei 1989, 91—92), hogy a kultúra késői időszakában továbbra is nagy sírszámú temetőket használtak (Kemenczei 1966, 87). Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a Piliny-kultúra Bárcai csoportjának korai szakaszában lehettek kisebb sírszámú temetők is (Kemenczei 1984, 14). A hernádvécsei temetőben tizenhét sírt tártak fel (4. térkép, amelyek többsége (tizennégy sír) nagyjából egy csoportban a felszín keleti, délkeleti szélénél helyezkedett el. Kettő sír (S 391, S 404) egész pontosan a szelvényfalban került elő. Elhelyezkedésük alapján feltételezhető, hogy a feltárt felszíntől keleti, délkeleti irányban még további síroknak kell lenniük. A TEMETŐ BELSŐ SZERKEZETE A sírok elhelyezkedését vizsgálva (4. térkép meg lehetett figyelni, hogy azok nagy többsége, a tizenhét sírból tizennégy, a feltárt felszín keleti, délkeleti szélénél, nagyjából egy helyen csoportosul. Ezektől északra, nagyjából tizenöt méterre található egy különálló sír, a temetőrészlet leggazdagabb temetkezése, tekintettel a kerámia- és bronzmellékleteire. A Nagybátony 2 Litke: 52, Gelej-Kanális dűlő: 130, Jászberény-Cserőhalom: 70, Mezőkeresztes-Csincse-tanya: 30.
