A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Előszó

ELŐSZÓ

A Bársony-házi szakócák 1891-es előkerülése és az előkerülés körülményeihez, készítési idejéhez kapcsolódó vita az, amiről azt mondják, elindította a magyarországi őskőkor kutatását. Nem csak az őskőkor kutatói, de Miskolc városa számára is emblematikus jelentőségűek e tárgyak. Több mint 100 év telt el a leletek megtalálása óta. Ahhoz, hogy újabb, nem csak az őskőkor kutatóit érdeklő titkok derüljenek ki róluk, nem kellett mást tenni, csak ismét kézbe venni azokat, és föltenni hozzájuk néhány kérdést, amilyenek korábban másnak még nem jutottak eszébe. Néhány oldalt továbblapozva, olvashatóak ezek az új kérdések - és a lehetséges válaszok is. A múzeum dolga világos: gondoskodni róla, hogy e leletek még újabb 100 év múlva is megmaradjanak. Mindenki számára. A többi már „opcionális”: gondoskodunk-e róla, hogy legyen olyan muzeológus, aki újabb kérdéseket tehet majd fel e leleteknek? Gondoskodunk-e róla, hogy legyen olyan környezet, ahol olyan kérdések születhetnek, amelyek érdeklik majd az akkori kor világát is? És gondoskodunk-e olyan hálóról, ami lehetőséget ad arra, hogy a mi muzeológusaink által feltett kérdések mások számára is fontosak legyenek?

A Herman Ottó Múzeum ötvenharmadik évkönyve ezekről az „opcionális” dolgokról szól. Ezeknek a gyűjteményhez kapcsolódó történeteknek az arányai, hangsúlyai az évkönyv ötvenhárom évfolyamának történetét tekintve is folyamatosan módosultak. A régészeti fejezet alkotói között immár sokadik éve túlsúlyban vannak a fiatal szerzők. Az új és a tapasztaltabb kutatói generáció nemzetközi kapcsolatai lehetővé tennék, hogy mindazt, amit megtudtak a világról, máshol tegyék közzé. Jó látni, olvasni, hogy fontos számukra az, hogy gondolataik a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében lássanak napvilágot. A múzeum köré épült háló része, hogy az új évkönyv most is helyet ad olyan kutatóknak, akik nem a munkatársaink. Három terjedelmes forrásközlést is közreadunk. Közülük Herman Ottó és Pósa Lajos levelezésének bemutatása és feldolgozása saját kutatónk, míg Borsod vármegye Szendrői járásának nemességvizsgálata, vagy a magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezred II. egri zászlóalja mozgósítási naplójának bemutatása a Herman Ottó Múzeum köreibe tartozó kutatók munkája. Szerzőink témaválasztása hagyományos módon több esetben is túllép a város határain, ápolva ezzel azt a hagyományt, hogy ez a múzeum nem csak a város, de a megye, a régió legfontosabb múzeuma is. Borsod vármegye panteonja — a vármegye számára fontosnak tartott magyar történelmi személyek bemutatása nem csak a megyének, de hasonló kutatásokat végző más hazai szakembereknek is alapvető forrásmunka lesz.

Nem a múzeum feladata minden évfordulóra reflektálni, de a múzeum szerepét, helyét jól meghatározza, melyek azok a világ számára is fontos események, melyekhez kapcsolódóan van mondanivalója. A Herman Ottó Emlékév tiszteletére, valamint az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára rendezett 2014-es konferenciáink és kiállításaink kapcsán számos olyan összefoglalás, forrásközlés született, melyek összerendezve egy-egy markáns egységét alkotják az új múzeumi évkönyvnek. Herman Ottó halálának századik évfordulója kapcsán most számos olyan múzeumi kutatás lát napvilágot, melyek lehetőséget adnak arra, hogy a Lambrecht Kálmán-féle, sokak által sokszor idézett Herman Ottó történetet a mostani világunk számára fontos szempontokkal kiegészítve szemlélhessük. Nem csak a múzeum névadóját láthatjuk így másképp, de a „belvárosba beköltöző” Herman Ottóról szóló írás kapcsán magát a múzeumot is.

Dr. Pusztai Tamás múzeumigazgató