A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - Simon László - Torbágyi Melinda: Római köztársaság kori éremlelet Sajóörösről

38

Simon László—Torbágyi Melinda

le, hogy a római köztársasági kori dénárok tömeges beáramlása Daciába igazából Kr. e. 75—65 közötti időszakban történt az akkor Itália területén forgalomban lévő pénzanyagból, s utána a dénárok beáramlásának üteme már lényegesen kisebb és esetlegesebb volt (Lockyear 1995; Lockyear 2008, 151-152).

Máig kérdéses, mivel magyarázható ennek az óriási mennyiségű római éremnek a Daciába kerülése. Ezzel kapcsolatosan különféle elméletek születtek, kezdve az elsősorban a román kutatás által támogatott kereskedelem-elmélettől Crawford elméletéig. Ez utóbbi szerint Rómának a Spartacus felkelés leverése (Kr. e. 71) és Pompeius kalózok feletti győzelme (Kr. e. 67) után a rabszolgák iránt megnövekedett kereslete áll a háttérben (Crawford 1977). Az időszak Burebista kora, akinek személye — bármily kevés hiteles adat áll is rendelkezésre róla — vitathatatlanul a korszak egyik meghatározó szereplője volt: sikerült egyesítenie a dák törzseket, létrehozva ezzel egy komoly hatalmi potenciállal rendelkező központosított uralmat. Az újonnan létrejött dák állam nyugat felé a kelta boiusok rovására terjeszkedett, de vezetett hadjáratokat a Pontus-vidék és a trákok irányába is (Dobesch 1994). Burebista államával még a római politika is számolt, s potenciális veszélyforrásnak tekintették azt Caesar korában. A Fekete-tenger menti Dionysopolisban előkerült Akornion-felirat (Dittenberger 1917, no. 762) alapján az is feltételezhető, hogy a polgárháború idején Pompeius és Burebista között létezhetett valamiféle megállapodás is (Lockyear 1995, 96). Mindazonáltal nem szükségszerű egyeden okot feltételezni az érmék tömeges megjelenésének hátterében, és az a hipotézis sem vethető el teljesen, hogy jó néhány köztársaság kori veret csak később, a korai császárkor idején kerülhetett Daciába.

Az északkelet-magyarországi köztársasági éremleleteket érdemes összevetni az Alföld keleti peremén, a Felső-Tisza és a Körösök vidéke között előkerült kincsekkel, valamint két budapesti római köztársaság kori éremlelettel. Körösszakái (Bíró-Sey 1968), Nusfaláu (a régi Szilágynagyfalu, Säjianu 1980, Nr. 84.), Cadea (régen: Nagykágya, Kerényi 1948), Satu Maré (Szatmárnémeti, Chijescu 1981, Nr. 175.), Vasad (Vasad, Sá§ianu 1980, Nr. 144.), Simleul Silvaniei (Szilágysomlyó, Chijescu 1981, Nr. 194.), Salonta (Nagyszalonta, SA§ianu 1980, Nr. 103; Vida 2006, 657—660), továbbá Budapest-Lágymányos (Gohl 1902, 28—30), Budapest—Víziváros (Torbágyi 1998, 11—13) leleteit kell itt említeni (4. kép).

A felsorolt éremkincsek közül kettő — Körösszakái és Nujfaláu — a Kr. e. 70-es években zárul. Körösszakái még két darab — mellesleg igen kopott — dyrrhachiu- mi drachmát is tartalmaz. Az egyik egy Apicn:r]vo<;- Eikrjvog kibocsátás (Ceka 1972, 376), a másik pedig egy korabeli utánzat. A kincs republikánus denárai viszont meglehetősen jó megtartásúak, sokkal jobb állapotban vannak, mint a sajóörösi leletünk érméi. Ez a kincslelet, ha nem is feltétlenül a záró érem vereté- sének évében, vagy azt nem sokkal követve került a földbe, nagy valószínűséggel még a Kr. e. 40-es évek újabb nagy római érem kibocsátási dömpingjét megelőzően lett elrejtve. A kincs érmei között a Kr. e. 2. századi kibocsátások vannak többségben. Nugfaláu lényegében hasonló képet mutat, bár kis darabszáma miatt nem tartható igazán reprezentatívnak. A Kr. e. 40-es években három lelet zárul: Cadea (Nagykágya), Satu Maré (Szatmárnémeti) és Vasad (Vasad).

Jól látszik, hogy a Kr. e. 90—80-as évek nagy emisszióit követően igen kevés új érem került ezekbe a leletekbe, s még mindig erősen dominálnak a Kr. e.

2. századi kibocsátások.

Az Augustus korában, avagy még később záródó kincsekre viszont egyértelműen jellemző, hogy bár a 90—80-as évek kibocsátásai még mindig igen nagy mennyiségben szerepelnek bennük, azért a Kr. e. 1. század második felében kibocsátott érmék jóval felülmúlják a Kr. e. 2. században készülteket. Az Augustus uralkodási idejét követően záródó kincsekben is alig van későbbi veret. Ez még a száz fölötti darabszámú kincsekre is jellemző: Rakamazon Augustus után csak egyeden Tiberius dénár található az érmék között, a jászdózsai kincsben hat Tiberius és egy Nero érem van, ami még akkor is feltűnő, ha figyelembe vesszük a lelet hiányos voltát. A salontai éremkincs még meglepőbb összetételt mutat, hiszen Augustus pénzérméi után Domitianus, majd újabb hosszú hiátust követően két Commodus dénár szerepel a leletben. Az Augustus érmekkel záródó kincsek esetében tehát távolról sem biztos a földbe kerülés időpontja, hisz a leletek tanúságai szerint igen szórványosan érkeztek a szóban forgó területre a császárok friss kibocsátásai. A sajóörösi kis éremegyüttes Augustus denára is jócskán megkopott, mire földbe került, Marcus Antonius néhány évvel korábbi ún. légiós denárai szintén.

A köztársaság kori dénároknak a Sajó alsó folyásánál való feltűnése hátterében legvalószínűbben az e leletekben bővelkedő, földrajzilag közel fekvő Daciával való kapcsolat, és/vagy a dákok észak—északnyugati terjeszkedése állhatott. Az Erdély délnyugati részét uraló dákok Burebista uralkodása (Kr. e. 82—44)