A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Genius loci vagy emlékmentési szándék? Miskolc két világháború közötti városképei a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében
354 Pirint Andrea alkalommal is közreadta annak reprodukcióját.30 Ám bármilyen fokú ismertségnek is örvendett a Bartus- féle akvarell, Kiss Lajos munkája az, amely eredetiben maradt meg a miskolci közgyűjteményben, s amit azóta is helytörténeti dokumentumként használhatunk. Szó szerint a végórákban örökítette meg a régi miskolci Deszkatemplomot Tornán Kálmán (4. kép). Egy 17. századi építésű, analógiák alapján csupán feltételesen rekonstruálható templom helyén 1724-ben épült fel az a favázas kialakítású, függőleges deszkaburkolatú épület, ami utólagos bővítéssel és egy nagyobb arányú helyreállításnak köszönhetően több mint 200 éven át szolgálta a református gyülekezet istentiszteleti céljait. Állapota az 1920-as évek végére vált életveszélyessé, s mert a faanyag menthetetlenül elkorhadt, a presbitérium az elbontásról határozott. A döntéshez a Műemlékek Országos Bizottsága is hozzájárult, kikötve a minden részletre kiterjedő dokumentálást. Az 1937 szeptemberében végbemenő bontási munkálatokat megelőzően elkészült az épület fakszimiléje, továbbá számos műszaki rajz és fényképfelvétel született (Olajos 1999,193). Tornán Kálmán mintegy betársult a bontást megelőző műemléki felmérésbe, s a maga eszközeivel örökítette meg az ősi deszkatemplom emlékét az utókor számára. Akvarellje, amely az épületet kelet felől ábrázolja, minden bizonnyal tisztán belső elhatározásból, s nem hivatalos felkérésre készült. Tény, hogy a múzeum közveden szerepet játszott a templom értékeinek megmentésében és begyűjtésében, Tornán Kálmán festménye azonban csak évekkel később, a művész ajándékaként került a múzeumi gyűjteménybe.31 Az elbontott épület helyén azonnal megindult az új (a régi templomot korábban felújíttató Bató István feltételeinek megfelelően), ugyancsak faszerkezetes, deszkaborítású templom építése. Ennek tervezője pe- dig éppen az a Szeghalmy Bálint volt, akiről e helyen mint akvarellistáról szólunk. A múzeumi gyűjteményben fennmaradt alkotásainak egyike Szinva-parti városképet ábrázol (5. kép). Az egykori Forgó-hídtól (a mai Szemere utca elejétől) keletre eső, az Arany János utcával párhuzamos Szinva-szakasz a legkedveltebb 30 Bartus Ödön gyűjteményes kiállítása. Képzőművészet 1928. 10. szám 137.; Leszih 1929b, 316.; továbbá képes levelezőlapon is megjelentette, ennek egy példánya — Dr. Szentiványi Gyulának dedikálva — megtalálható az MTA MK Lexikongyűjteményében. 31 A Borsod-Miskolci Múzeum képzőművészeti gyűjteményének nyilvántartási naplója 1901—1953. HÓM KA. A bejegyzés szerint az ajándékozás 1942-ben történt. A festmény törzskönyvi száma: 239. festői témák közé tartozott. Kiss Lajost, Choma Józsefet, Gimes Lajost éppúgy megihlette ez a hangulatos városrészlet, mint Várdeák Ferencet (1897— 1971), aki csak rövid időt töltött Miskolcon. A téma variációiról Goda Gertrud írt összegző tanulmányt, melyben nemcsak történészi, de festőművészi nézőpontból is indokait adja a gyakori előfordulásnak (Goda 2006). Mindenekelőtt a városrész nyújtotta érdekes téri élményben, a városi jelleget, falusi ben- sőségességet és természeti szépségeket egyszerre magába sűrítő, sajátos miliőben, röviden tehát a genius lociban fedezhetjük fel a téma népszerűségének titkát. Ugyanakkor a múlandóság keserédes romantikája, valamint a változatos architektúrának — esetlegessége ellenére is, vagy éppen azért — szép kompozíciója sem hagyható számításon kívül. Szeghalmy Bálint akvarellje az oly sokszor megfestett Szinva-szakasz keleti végét ábrázolja, amelyre a Royal-köz akkori gyaloghíd- járól nyílt rálátás. Noha a munka csupa líra, s a finom festői előadásmód önmagában is képet épít, a könnyedén felrakott foltok rendszere biztosra vehetően a valóság hiteles ábrázolását nyújtja. Miskolc 20. század eleji festői számára a város műemlékei, romantikus részletei tálcán kínálták a művészi témákat. Az e korszakból származó városképek gazdag múzeumi gyűjteményének gerincét azonban mégsem a genius loá, hanem az emlékmegőrző szándék hozta létre. A helyi értelmiség ez időben már nagy erőkkel és szervezetten tevékenykedett a város kulturális életének felvirágoztatása, a megörökölt értékek megőrzése és kiaknázása érdekében. Az eltűnőben lévő régi város művészi dokumentálásában Kiss Lajos játszotta a főszerepet, de Tornán Kálmán és Szeghalmy Bálint szerepe sem elhanyagolható. Festői munkásságukat a múzeumi célokkal és erőfeszítésekkel összhangban, a miskolci múzeummal szoros együttműködésben fejtették ki. A város régi építményeit, veszélyeztetett részleteit művészi igényességgel, ugyanakkor a hely- történeti adatgyűjtés szándékával rögzítették az utókor számára. RÖVIDÍTÉSEK HÓM KGY — Herman Ottó Múzeum, Képzőművészeti Gyűjtemény, Miskolc HÓM KA - Herman Ottó Múzeum, Képzőművészeti Adattár, Miskolc HÓM HTD - Herman Ottó Múzeum, Történeti Dokumentumtár, Miskolc Ltsz. — Leltári szám MTA MK — Magyar Tudományos Akadémia, Művészet- történeti Kutatóintézet, Budapest
