A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Néprajz - Darázs Richárd: Egy legenda nyomában: a Fradi-verő, kapufatörő PTK
334 Darázs Richard, Bár az elemzés témáját tekintve másodlagos jelentőségű, hogy a sokat citált esemény alapjául szolgáló részletek mögött milyen tények tárhatók fel, a képet mindenképpen árnyalja, fontos adalékokkal támogatja néhány körülmény tisztázása. „Kertesi, a nap hőse újabb gólt vágott, illetve fejelt Henni kapujába. [...] A nagy lendület Kertesit bevitte a kapuba, ott a hálóba fogó^kodott, hogy meg tudjon állni. Nagy reccsenés hallatszott erre és ha Forgács el nem rántja a góllövőt, akkor az eltört és bedűlő kapufa rázuhant volna.— írja a Képes Sport tudósítója 1947-ben. A PTK egyik játékosa, Polcz Jenő pedig a következőképpen idézi fel az esetet: )yA felezővonal környékén pattant hotygám a labda, amellyel kiugrattam Futó Il-t. SfjktetésemmelFeri elszaladt az^ alapvonalig, onnan középre ívelt, s a nagy lendülettel érkező DTesi Menni mellett a hálóba fejelt. Fendületét azonban nem tudta lefékezni, ő is a hálóban kötött ki. A korhadt kapufa ezyt a terhelést nem bírta el, s kettétörött.m Egy másik, évtizedekkel későbbi újságcikk tanúsága szerint már akkoriban is különféle változatok terjedtek a mérkőzésről és a kiesésről: „Sokan úgy emlékezlek, emiatt a pontvesztés miatt esett ki az? NB I-ből a PTK. Nem emiatt. Már csak azyért sem, mert végül is nem voltpontveszfés. A Spabad Magyarország 1947. május 25-i szyáma adta hírül a jó hírt: »Az MLSZ tegnap este megtartottfellebbviteli tárgyalásán a Pereces TK-nak szolgáltattak igazságot. A vörös salakon elért 3:0-s eredményt a PTK javára igazolták és így a két pontot a PTK-nak ítélték. Ezt kívánta a sportszerűség és az igaZÁg«- ’í2 Jól látszik tehát, hogy egy szenzációs mérkőzésről van szó, amelynek részletei több mint 60 év után elhalványultak, pontosabban a valós adatok kikoptak, és azok helyére legendás és fiktív, helyenként végsőkig dramatizált elemek kerültek. A kapu összedőlése mellett az eltávozó, menekülő ellenfél, az újrajátszott mérkőzés miatti kiesés, továbbá a meccs lefújásával kapcsolatban tétovázó bíró esete is népszerű eleme a legendának. Egy másik, mulatságos mozzanat az ellenfélhez (játékoshoz) és a helyi levegőhöz kapcsolódik. Az akácillattól elbódult, illetve a magaslati levegőD nehezen viselő sztárcsapat történetének is megvan azonban a korabeli előzménye. Csanádi, a Ferencváros játékosa így nyilatkozott a mérkőzés után a pályáról: „Poros, salakos, a fűnek nyoma sincs! Amellett a levegő is szokatlan. Hiába, a közel 1000 méteres magasságot meg kell szokni! Én egy negyedóra után már nyomást érezytem a mellemben... m 31 32 33 34 31 Nemzeti Képes Sport: Egy év híján fél évszázada dőlt össze a kapufa Perecesen. 1996. IV. 23., 24. oldal. 32 Volt egyszer egy Pereces... Észak-Magyarország, 1993. IV. 17. 33 Holott mindössze 300 m-en fekszik a pálya! 34 A leszakadt kapufa esete. Képes Spordap, 1947. IV. 22. A természeti erők is segítették tehát a perecesi csapatot — ez az adalék a hihetetlen eredmény racionalizálását segíthette: a konyhabútor elnyerésének lehetőségével szárnyakra kapó, erősen motivált Kertesi mellett az ellenfelet a bükki klíma is hátráltatta. Az ominózus mérkőzés emléke tehát máig elevenen él a perecesiek emlékezetében, pontosabban az idős perecesi férfiak körében. Bár az emlékezők nagy része gyerek volt, vagy nem is élt még 1947-ben. így alakulhatott ki, szájról szájra terjedvén a történet sok színes, izgalmas változata. Egy fényes győzelmet nem ünnepelhettek meg Perecesen, hiszen újrajátszás és további huzavona kezdődött. Minden bizonnyal ez a momentum is hozzájárult a pontvesztés, és a pontvesztés miatti kiesés történetéhez. Érdekes továbbá az is, hogy a PTK kiesését — egy-két kivételtől eltekintve — éppen emiatt a félbeszakadt és újrajátszott, vesztes vagy pontvesztéses mérkőzésnek titulált eseményhez kötik az emlékezők. A történeti ettől válik igazán drámaivá, mitikussá, a legendának ez a legfájóbb eleme — a legfényesebb győzelmet egy külső tényező (a kapufa összedőlése) és a sikertelen újrajátszás drama- tikus elemei billentik a vereség, a veszteség oldalára, sőt mindez óriási, sorsdöntő tét alatt megy végbe és vezet el a bukásig. Dávid és Góliát csatájában ezúttal úgy nyer Góliát, hogy ellenfele — a természeti elemek (magaslati levegő/akácillat) és egy beígért jutalomnak (konyhabútor) köszönhetően — nyerő szériában volt, ám becsúszott a végső bukást előidéző gikszer. A kiesés okai nyilvánvalóan prózaiabbak: bár a bajnokság nagycsapatait a bajnok Újpesti TE kivételével (2—6. helyezettek) egyszer-egyszer sikerült legyőzni (hazai pályán vagy idegenben), viszont igen kevés pontot gyűjtött a csapat az idegenbeli szereplések alkalmával, illetve más kiesőjelölt riválisokkal szemben.35 A PTK labdarúgócsapata ezt követően sohasem jutott vissza a NB I-be (míg más miskolci csapatok — a DVTK és az MVSC — igen), de még jó darabig játszottak a másod- és harmadosztályban, ahol a helyi csapatokkal és más bányásztelepülések csapataival való derbik nyújthattak nagyobb, bár a jelen írásban taglalt történethez nyilvánvalóan nem mérhető izgalmakat.36 35 Lásd a bajnokság kereszttáblázatát: http://hu. wikipedia.org/wiki/1946%E2%80%931947-es_ma- gyar_labdar%C3%B Ag%C3%B 3 -ba j noks%C3% A1 g_ %28els%C5%91_oszt%C3%Ally%29 (letöltés: 2014. 01. 26.). 36 Helyi viszonylatban a „bányász” (PTK, majd Miskolci Bányász) nagy ellenfelei a „vasút” (MVSC, Miskolci Lokomotív), a „Diósgyőr” (DiMávag, Diósgyőri Vasas, DVTK), a „munkás” (MMTE, MNVTE, Miskolci Építők) és a „honvéd” (Miskolci Honvéd, Honvéd Pap József SE) voltak.
