A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Néprajz - Darázs Richárd: Egy legenda nyomában: a Fradi-verő, kapufatörő PTK

326 Darázs Richárd Mindezekhez kötődik az életmódkutatás során fel­színre bukkant egyik legfontosabb témakör: a munka és a bánya, a túléléshez szükséges összefogás (elsősor­ban lent a bányában), a vasút, amely a bányászok min­dennapi közlekedési eszközei is volt munkába jövet és menet, de a várossal való kapcsolatot, az oda való utazás legfőbb módozatát is jelentette Perecesen.8 A munkáskolóniákra jellemző pezsgő, önszerve­ződő művelődési- és sportélet Perecesen országos jelentőségű produktumokat és eseményeket eredmé­nyezett. Mindez nem meglepő, ismerve az adott élet­mód sajátságait: ,,.A munkásság mindig is explicit módon szórakozott, töltötte el szabadidejét. /...] Idetartoznak a mun­ka közbeni durva tréfák, és az is, hogy vasárnap nemcsak templomba járnak, hanem megalakulnak az asztaltársasá­gok, baráti körök, dalegyletek, túratársaságok, fontos hely­színné válik a sporttelep, uszpda, a csónakháf’ (R. Nagy 2010,159). Az egyik ilyen produktum a Perecesi Szabadtéri Színpad, amelyet 1938-ban hoztak létre (a szegedi után az országban második szabadtéri színpadként), tíz évvel megelőzve a Népkertben épült miskolcit.9 A Perecesi Bányász Fúvószenekart Lauday János ala­pította meg 1911-ben.10 A PTK-ról és az 1947-ben 8 Mivel sokáig csak földút és gyalogút kötötte össze Pereces-bá­nyatelepet Diósgyőrrel, és a buszközlekedés csak az aszfaltozás után indult be (az ’50-es években), a legfőbb közlekedési eszköz a vasút volt Pereces és Diósgyőr, illetve Újdiósgyőr, a Diósgyőri- Vasgyár majd Miskolc között. A személy- és teherszállítást is e keskeny nyomtávú vasúttal végezték. 5 A Perecesi Szabadtéri Színpad előadásaira Miskolcról, sőt tá­volabbról is érkeztek nézők. Ám míg Szegeden nagy színházak és egyéb professzionális produkciók jelentek meg kihelyezett előadá­sokkal, addig Perecesen kizárólag a helyi műkedvelők játszottak. A perecesi színjátszók 32 darabot adtak elő a szabadtéri színpa­don, ami kb. 200 előadást jelent. Nem törte meg lendületüket a Bányamécs Egyesület 1950-es betiltása sem: a Bányász Szakszer­vezeti Kultúrbizottság keretei között zajlott tovább a színjátszás (a szervezeti forma — kényszerűségből — változott, a színészek maradtak). Az idilli helyszínt pazar építmény egészítette ki. A pe­recesi völgyben elkészült színpad hátterét a bükki erdő jelentette (az Ostoros-hegy lábánál). A színpadot súgólyuk és zenekari árok egészítette ki, a nézőtér 500 férőhelyes volt, a bejárat műszaki tor­nyát pedig korszerű hang- és fénytechnikával látták el. Az első, itt bemutatott darab a „Gyimesi vadvirág” volt, amelyet nem csak to­vábbi helyben bemutatott színművek, operettek követtek, hiszen több vendégfellépés sikeréről is szólnak a beszámolók (az egyik ilyen a Hófehérke című gyermekdarab, amelyet a miskolci rádió­ban is előadtak). 10 A vasgyári zenekar kiszolgált hangszereivel és kottáival indult meg a zenélés, majd a bánya segítségével tudtak új hangszereket vásárolni (a dolgozók bérének 0,5%-át felajánlva). A zenekar 1919-ben bevonult a hadseregbe, ahol katonazenekarként szolgált, történetében fontos közjáték az első világháború utáni időszak, amikor is szimfonikus zenekarrá bővült (többen két hangszeren is játszottak!). A következő nagy lépés a szabadtéri színpad, és ezzel 4. kép. A Perecesi Szabadtéri Színpad a ’30-as évek végén, ’40-es évek elején Tig. 4. The open air theatre of Pereces in the late ’30s, and early ’40s. 5. kép. A Perecesi Szabadtéri Színpad az 1950-es években Fig. 5. The open air theatre of Pereces in the ’50s

Next

/
Thumbnails
Contents