A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Néprajz - Viga Gyula: Dél-Zemplén háziiparának néhány történeti-néprajzi jellemzője
Dél-Zemplén háziiparának néhány történeti-néprajzi jellemzője 309 A fentiek jelzik, hogy évszázadokon át milyen csatornákon áramlottak be a különféle nyersanyagok és háziipari termékek Tokaj-Hegyalja településeire, annak megítélése azonban nehezebb, hogy a gyakran céhekbe tömörült kézművesek mellett — akik jellemzően maguk sem szakadtak el teljesen a mezőgazdaságtól, illetve a szőlőműveléstől —, a mezővárosi népesség különböző csoportjai maguk is részt vettek-e a háziipari tevékenységben. Ezt a mezővárosok társadalmi szerkezete nem zárta ki: a „nemtelen” jobbágy-parasztok csakúgy, mint a kapások, napszámosok, szakmányo- sok — az esztendő egy részében — kiegészíthették keresetüket tárgyalkotó tevékenységgel (Bp.ncsik 1993a, 284—331). Rendelkezésre álltak ehhez a különféle nyersanyagok is: mind a jellemzően komplex gazdálkodást folytató településeik határában, a mezővárosok egy részének erdeiben, a vizek mentén, vagy a szomszédos tájakon (Frisnyák 2004,156—163). A háziipari termékek előállítását a hegyaljai mezővárosok népessége által magam egyáltalán nem gondolom általánosnak (Veres 1995, 131), mert kétséges, hogy ez a fajta tevékenység jövedelmezőbb lett volna a szőlő körül végzetteknél, vagy olyan szinten pótolhatta volna a Tisza túlpartján, Szabolcs vármegyében a kenyér- gabonáért végzett kepés aratást, hogy érdemes lett volna versenyezni a portékáit bizonyára tömegesen kínáló tájak népével (Udvari 1992).3 A hegyaljai mezővárosok rendszeres vásárain, piacain, kereskedőinél, házaló árusainál vélhetően gazdaságosabb volt ezeket megvásárolni, mint az előállításukkal időt tölteni. A fából, vesszőből, nádból, gyékényből készült, jelentős részükben romlékony tárgyak rendszeres pótlásában szerepet kaphattak a Tokaj-Hegyalján munkát vállaló vándormunkások is. Mivel a különféle háziiparok által előállított tárgyak, eszközök egy része régies technikákat, s jellemzően nehezen változó formákat őriz, ugyanakkor az egyes tárgygenerációik rövid életűek, ritkák a korai példányaik, s csak feltételezhetjük, hogy elterjedésük éppen úgy a térség, hangsúlyosan Zemplén vármegye és Tokaj-Hegyalja áruforgalmát valamint táji-gazdasági kapcsolatait tükrözhette, mint a céhes kézművesek 3 A tokaji zsellér családok - bizonyára hasonlóan a többi hegyaljai mezőváros szegénysége — az Alföldön végeztek kepés aratást, úgy szerezték meg a kenyérnek valót századokon át. (A 18. század derekáig az aratórészt vámmentesen hozhatták át a Tisza-hídon.) Bizonyos, hog)' az élelemhiány miatt a közvetlen csere, a terménnyel való fizetés a belső forgalomban is szerepet játszott (Bencsik 1993b, 7). készítményei. Ez vélhetően azt is jelenti, hogy a háziipari termékek elsősorban nem egy-egy parasztüzem önmaga számára előállított termékeit körvonalazzák, hanem általában a jobbára helyben rendelkezésre álló, vagy könnyen beszerezhető anyagokból különösebb szakképesítés nélkül, technikai specializációk révén létrehozott javak egészét. Ugyanakkor ez nem jelentette, hogy ezeket a tárgyakat, eszközöket mindenki maga állította volna elő a saját igényei szerint (Domonkos 1991, 7). A recens gyűjtések — nem figyelmen kívül hagyva a háziipar jelentőségének csökkenését a polgá- rosulás folyamatában — leginkább a tárgykészítőknek és tárgyhasználóknak azt a kapcsolatát jelzik, amelyben a specialista a felhasználó megrendelésére dolgozik.4 Általánosságban tapintható mindebben az a társadalmi folyamat is, ami a modernizáció során a háziiparos létformát folytatók marginalizálódását tükrözi. Ez akkor is igaz, ha a gyakoribb háziipari tevékenységeket az indusztrializáció nem szervezi meg hatékonyabb formákban, s azok jellemzően nem fejlődnek manufakturális szintre sem (Takács—Udvari 1989b). A történeti-néprajzi irodalom a különféle kézműves javakkal házalók tevékenységének nagy fontosságát és változatosságát hangsúlyozza, sajnálatosan kevés adatunk van azonban a Tokaj-Hegyalja területén házaló kereskedőkről, vagy szolgáltató vándoriparosokról (service nomádok), jóllehet a földrajzi, gazdasági, társadalmi és kulturális feltételek históriai környezete sugallja e szereplők jelentőségét (Viga 1990, 147—159). S természetesen, hangsúlyos jelentőséget kell tulajdonítanunk a térség szervezett kereskedelmének, a Hegyalja kereskedő csoportjainak, akiknek a szerepe vélhetően nem korlátozódott a borra, hanem generálták a szomszédos tájak közötti gazdasági kapcsolatok más területeit is. Mindez együtt sűrű szövetű, a mindennapi élet szükségleteinek és naptári ritmusának megfelelő lüktetésű kapcsolatrendszert tételez fel, ami összetett módon befolyásolta a különféle földrajzi helyzetű és társadalmi státusú csoportok létformáját és műveltségének állapotát is. A háziipar állította elő azoknak az eszközöknek az egész sorát, amelyek magát az árucserét kiszolgálták. A vásározó szekerekre vesszőből font kas, a különféle termékek szekéren vagy kézben, illetve háton való szállítását segítő, sokféle formájú és méretű, különféle 4 Ezt erősítik például Csalog Zsolt tapasztalatai a gyékény- és vesszőmunkák kapcsán (vö. Csalog 1962; 1963).
