A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Történettudomány - Veres Gábor: Magyarország 20. századi történelmének vetületei egy értelmiségi karrierben. Nemess Aladár (1890-1956) borsodnádasdi gyárigazgató-főmérnök

Magyarország 20. századi történelmének vetületei egy értelmiségi karrierben 301 berendezési tárgyai közül több is az üzemben készült. Mindkét templomot felavatták 1934-ben, a római ka­tolikus templom felszentelését Kriston Endre egri se­gédpüspök végezte, az evangélikus templom átadásánál pedig Quirin Leó budapesti igazgató működött közre. HULLÁMVASÚTON: NYUGDÍJAZÁS, MAJD IGAZGATÓI MEGBÍZÁS Az 1929-ben kezdődött gazdasági válság súlyosan érintette a hazai vasipart, a termelés több mint 20%-kal csökkent, hatása Borsodnádasdra is begyűrűzött. A gyárnál is elbocsátások kezdődtek. Nemess Aladár mérnök, még alig negyven éves, de az üzemi zaj és a felszabaduló gázok súlyosan károsították hallását. Egészségi állapota mellett valószínűleg a gyár nehéz helyzete is közrejátszott abban, hogy támogatták rok­kantnyugdíjazását. Egy szép karrier tört meg. A csa­lád a borsodnádasdi szolgálati lakásból Budapestre, a Budafoki úti mérnökök házába költözött. Tudása frissen tartására a családfő találmányokon, újításokon dolgozott, épületterveket készített. A Rimától kapott pénzt Egerben fektette be, ahol szőlőt és házat vá­sárolt. Néhány budapesti év után Egerbe költöztek és saját tervei alapján megkezdte a Nagyrét utcában családi házuk felépítését. Ezen visszaköszönnek a kel­lemes emlékeket idéző borsodnádasdi volt szolgálati lakás építészeti megoldásai, elsősorban a ház tömbjé­ből előreugró épületrészen. A szőlő és a gyümölcsfák sok munkát és ezzel együtt bevételt is biztosítottak a nyugdíjas mérnöknek. A Tihaméri ültetvény pincéjé­nél és a „kis háznál” gyakran gyűlt össze a rokonság, barátok, ismerősök Nemess Aladár borait fogyasztva a vadételek mellé. A front 1944 őszén érte el Egert, október végétől már gyakran kellett pincékbe húzódni a lakosságnak. Nemess Aladáréknál két bajor tiszt volt beszállásolva, akik október 15-én a rádióban közvetített Horthy-be- széd lefordítására kérték a családot. Végighallgatása után azt tanácsolták, hogy „hagyjuk el azonnal otthonun­kat, siessünk ki a szőlőbelipincénkbe, mert ezután bármi tör­ténhet: sorozatos bombázás, robbantás, tizedelés, összecsapás a magyar alakulatokkal’ (Hibay 2000, 1). A tanácsukat megfogadták, és a nyilas hatalomátvétel idején a sző­lőbeli pincében tartózkodtak. A pince azonban nem jelenthetett a továbbiakban védelmet, mert a németek felismerték kedvező stratégiai fekvését és tüzérségi ütegállást létesítettek a tihaméri szőlőben lévő ház ud­varán. Ezért Nemess Aladár feleségével és leánykával a Dobó tér felé nyíló, várdomb alá befutó egyik pincé­ben keresett biztonságot. 1944. november 29-én nagy riadalmat keltettek a hatalmas közeli robbantások, melyről kiderült, hogy a németek az Eger patak hídjait repítették kivonulásuk előtt a levegőbe. A várdomb alatti pincében érte őket az orosz csapatok november 30-i bevonulása: ,Az előttünk lévő zeneiskola ajtajában az ősz pedel­lus, Takács bácsi, seprőnyélen egy fehér lepedőt lengetettfeléjük — egyedül a Kis-Dobó-téren. A szprjet katonák érzéketlenül rábámultak és gyalogoltak tovább... A következő éjszakán, december 1 -re virradóra azután elszabadult a pokol. A front­katonaságot az íratlan harci szabályok szerint szabadon en­gedték és Eger a háború borzalmai közül megtapasztalhatta az egyik legszörnyűbbet, a 24 órás szabad rablás megpróbál­tatásait. ..Az oroszok egyszerre kéfelől törték ránk a pin­cét. A bejáraton és a szomszédos pince téglával lazán berakott vészkijáratán át özönlöttek be a géppisztolyos, dühödt, italos katonák. »Germánszkit«, fegyvert, magyar katonát kerestek, de az első percben megragadták az asszonyokat, elránágál- ták a lányokat és tuszkolták maguk előtt kifelé. Sikoltozás, kiabálás és egy-két idősebb férfi reménytelen ellenállása. Az őrült kavarodásban édesapám hirtelen átütötte a mögötte lévő vészkijáratot a következő, vár alá futó pincébe... a még pin­cében maradt lányok átugrottak a tátongó nyíláson. Az is­meretlen pincében tapogatva csúsztunk egy krumplirakáshoz Édesanyám betemetett a büdös burgonyával és rámborított egy még büdösebb szennyes lével teli dézsáf (Hibay 2000, 5—6). Másnap Nemess Aladár 18 esztendős leánykát az Irgalmasok közeli kórházának elme osztályára mene­kítette át, ahol az ápolók bekötözték mintha sebesült lenne, itt vészelte át a következő napokat. Borsodnádasdot is elérte a front néhány napon belül. Itt a visszavonuló németek a gyár működőké­pességét kívánták megbénítani. „Szerencsére” nem robbantással, hanem a gépek főbb alkatrészeinek ki­szerelésével és az azokra vonatkozó műszaki, műkö­dési rajzokkal együtt történő elszállításával. Az orosz csapatok 1944. december 21-én foglalták el a gyúrat. A front közeledtének hírére a technológiai folyama­tokat ismerő mérnökök mind elmenekültek. A harci cselekmények elvonulásával egyre sürgetőbbé vált a termelés beindítása és már a december végi egyez­tetéseken felvetődött a közeli Egerben 15 éve már nyugdíjasként élő Nemess Aladár mérnök személye, a helyreállítandó gyár vezetőjeként. 1945. január 9-én kelt az az okmány, melyben családját az orosz katonai parancsnokság védelme alá helyezik és biztosítják sza­bad mozgását Eger és Borsodnádasd között (9. kép, 11. kép). Az 55 éves mérnök nagy lendülettel látott hozzá a korabeli állapotok között egyáltalán nem egyszerű feladathoz. Egy hengersort már 1945. február végére

Next

/
Thumbnails
Contents