A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Történettudomány - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár és a Magyar Jövő székházavatása Miskolcon (1925)

Prohászka Ottokár és a Magyar Jövő székházavatása Miskolcon (1925)

283

sebb hangvételű Magyar Jövőt azonban nem. A féktelen fajvédő kampány ellenére Huska Vilmos győzött Borbély-Maczky előtt, még valamelyest növelni is tudta támogatói táborát.29

A szélsőjobb ezt jellemző módon úgy kommentálta, hogy számolgatásuk szerint Huskát a miskolci zsidók egységesen választották meg, akikhez csak néhány keresztény csadakozott.30 A radikális, antiszemita sajtó rendszerint azt emelte ki, hogy a „keresztények” többsége Borbély-Maczkyra szavazott, így az „erkölcsi” győzelmet, a fajvédő politika valódi sikerét — álláspontjuk szerint — mindenképp kiérdemelte. A radikális „keresztény” szóhasználatra jellemző módon úgy kommentálták Huska sikerét, hogy az nem meglepő, mert Miskolcon „az ország legelzsidósodottabb városáról van szó, az ország legzsidóbb kerületéről, ahol a választóknak majdnem negyven százaléka abból a fajtából tenyésztődött ki, amely nagyon is érd a választási technikát és a keresztény választóknak az érdek rabláncára való fűzését”.31 A miskolci zsidóság ilyen egységes és erős akaratú érdekérvényesítő szervezetként való feltüntetésének forrása csak a szélső- jobboldal által vallott és sulykolt összeesküvés-elmélet lehetett. Kétségtelen, hogy Miskolcon jelentős volt az izraeliták aránya (az 1920-as népszámlálás idején 19,83%, 1930-ban 17,64%), akik nyilván nem szavaztak radikálisan antiszemita politikusra. De hogy Huska csak a „zsidók jelöltje” lett volna, és a miskolci zsidók valamiféle egységes, szervezett fellépése döntötte volna el a voksolást — az csak a „fajvédő”, radikális „keresztények” fantazmagóriájában létezett. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a miskolci „keresztényiek” körében is inkább visszatetszést keltett a fajvédők út- széli hangvételű, rosszindulatú, eszközökben nem válogató antiszemitizmusa, s a kormánypárt „választói a pótválasztáson az antiszemita velitású jobbpárttal szemben a demokrata Huska Vilmost segítik győzelemre” (ZsedÉnyi 1929, 63—64), vagyis inkább az ellenzéki demokrata jelöltet, mint az ellenzéki fajvédőt támogatták.32 Huska győzelmében szerepet játszott továbbá, hogy az Ipartestület helyi elnökeként a jelölt elnyerhette a belvárosi kiskereskedők és kisiparosok bizalmát — felekezeti hovatartozás nélkül (Dobrossy 2007, 48).

A miskolci fajvédők 1924-es antiszemita interpretációinak alaptalanságát önmagában az is igazolja, hogy

29 RFMK HGy. Thurzó-lexikon I. köt. 26.

30 Magyar Jövő, 1924. december 16. 4.

31 A Nép, 1924. december 16. 1.

32 Lásd erről például a vezércikkeket: Miskolc ítélt, ill.: Pályi Ede:

Választás után. Reggeli Hírlap, 1924. december 16. 1.

— igaz, már listás választási rendszerben — az 1926. évi általános nemzetgyűlési választásokon Borbéfy- Maczky Emil szerezte meg ugyanennek a kerületnek a mandátumát.33 A Magyar Jövőt gondozó lapkiadó vállalat önálló székházának elképzelése Puskás Jenő főszerkesztősége idején, 1923 végén - 1924 elején nyert konkrét formát. 1924. április 29-én nyújtották be az építési engedély iránti kérelmet, levelükben nyomatúkkal kérve a sürgősségi eljárás folytatását, tekintettel arra, hogy májusban már építkezni akartak.34 A város mérnöki hivatala május 5-én megtárgyalta a kérelmet és május 13-án jóvá is hagyták az Árva Pál mérnöki irodája által készített terveket. Az 1924-ben rohammunkával folyó építkezés közben szeptemberben újabb folyamodványt intéztek a városi hatósághoz, ekkor kérték, hogy^ könyvkötő műhely céljára emelet- ráépítést engedélyezzenek az épületen, ezt az engedélyt is gyorsan megkapták. Érdekes továbbá, hogy már novemberben itt készítették a lapot,35 holott a végleges használatba vételi engedélyeket (a város mérnöki hivatalától és tiszti főorvosától) csak december végén kapták meg.

A rendkívül energikus Puskás Jenő időszakában tovább erősödött a lap — persze korábban sem mérsékelt — radikális jobboldali elkötelezettsége. Az 1920-as évek második felében, vagyis pont abban az időszakban, amikor az új székház felavatására sor került, a Magyar Jövő kifejezetten szélsőjobboldali, radikális napilapnak, a „fajvédők” és az „ébredők” helyi orgánumának számított. A korabeli városmonográfia leírása jellemző: „Nemzetvédelmi, magyar faji és hazafias szempontok szinte kényszerítő erővel kívánták egy ilyen programmaljövő lap megjelenését. A magyar nemzeti gondolat, a magyar fajiság védelmének gondolatában született a »Magyar Jövő«, mely most, fennállásának tizedik évében jóleső önérzettel állapíthatja meg, hogy a zászlójára tűzött gondolatnak a magyar ezrek egész falanxát vezette és állította maga

33 RFMK HGy. Thurzó-lexikon I/A köt. 27. Borbély-Maczky és a Magyar Jövő egyaránt „antiszemita alapon álló keresztény koalíciót” igyekezett összekovácsolni a választásokra (vö. Zsf.dényi 1929,64). A választói szimpátiák átrendeződéséről Id. pl. Dobrossy 2007, 51.

34 MNL BAZMLt 1906/b. 13424/1925. sz. (A székházépítés engedélyezésének valamennyi irata itt található a tervrajzokkal, jegyzőkönyvekkel stb. együtt.) Árva Pál (1887-19.35) építész- mérnök, 1910-től önálló tervezőirodát működtetett Miskolcon, egyidejűleg Miskolc város építészeti hatóságának is aktív tagja, a helyi „keresztény-nemzeti” politika támogatója. A Magyar jövő székháza mellett számos miskolci magánház, középület tervezője, a lapkiadó vállalatnak egyik vezetője is volt (Miskolci életrajzi lexikon 2008, 17-18).

35 A Magyar Jövő beköltözött új székházába. Magyar jövő, 1924. november 1. 2.