A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Történettudomány - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár és a Magyar Jövő székházavatása Miskolcon (1925)

Prohdszka Ottokar és a Magyar Jövő székházavatása Miskolcon (1925)

279

öntudatot szemben a „bűnös”, romlott Budapest destrukciójával. A bethleni konszolidáció idején pedig a kormányzat számára is elemi érdekké vált, hogy a nemzeti egység megteremtése jegyében tompuljon a főváros—vidék ellentét, valódi decentralizáció induljon meg a kultúra egész területén, amint azt például 1928- ban Szekfű Gyula egy Magyar Szemle ankéton részletesen kifejtette (Zimonyi 1986, 36).6 * Miskolc esetében modern szemléletű és alapos sajtótörténetről nem beszélhetünk,’ részben régebbi feldolgozások, részben résztanulmányok állnak rendelkezésünkre (Hajdú 1947; Zircz 1966). A legtöbb adatot a bibliográfiai illetve kéziratos adattárak adják (Fülöp 1964),8 s máig részletesebbek a jórészt egykorú ismertetések, melyek több-kevesebb alapossággal bemutatják a Kegyeli Hírlap illetve a Magyar jövő által meghatározott lappiacot is.9 Az 1920-as években volt még egy harmadik napilap is a városban, a MiskolcNapló, azonban ennek feltűnően alacsony volt a példányszáma, nem bírta a két nagyobb lap versenyét, ráadásul a Kegyeli Hírlaphoz hasonló profillal rendelkezett, később azonos tulajdonosi körbe is került. Ahogy a kortárs éles szemmel fogalmazott: „hangja túlságosan óvatos, programja tartózkodó és bátortalan” (Zsedényi 1929, 108). Zsedényi Béla pontosan írta: „Az új évtized [ti. az 1920-as évek] hírlapirodalmának története Miskolc politikai életével forr elválaszthatatlanul egybe, s magán

6 1927 elején jött létre például a jobboldali politikai színezetű

Magyarországi Vidéki Lapok Országos Egyesülete, és az ekkori munkák a vidék konzervativizmusában rejlő erőről írtak, amelyre alapozni kell. (Lásd pl. Frühwirth Mátyás előszava: Thurzó Nagy 1928, 12).

Miskolc történeti monográfiájának 2007-ben megjelent, korszakkal foglalkozó kötetében a politikai sajtó nem kapott önálló fejezetet, a köztörténetben találhatók a vonatkozó utalások. A téma iránti érdeklődés mindenesetre jelentős, legutóbbi ismeretterjesztő előadás e témában: Dobrossy István: A miskolá sajtó története. Lézerpont-szerdák, 2012. április 18. (Online: www.youtube.com — 2013. október).

8 RFMK. HGy. Thurzó-lexikon. II/A. köt. 115. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy az amúgy kivételes alaposságú és gazdag adattárak olykor pontatlan adatokat is tartalmaznak. A Magyar Jövő kapcsán például arról olvashatunk, hogy Puskási (valójában: Puskás) Jenő volt a felelős szerkesztő, s a lap „a mindenkori kormánypolitikát támogatta”. (Az 1920-as évek közepén kifejezetten szélsőjobboldali, ellenzéki pozíciót vett fel, az 1930-as években a kisgazdapárt irányából bírálta a kormányzatot.) Lásd Fülöp 1964, 196-197. Átvette pl. Dobrossy 2007, 56.

9 A Magyar Jövő kezdeteinek legaprólékosabb feldolgozása: Thurzó

Nagy 1928, 136—140. Munkája végén külön fejezetben foglalkozott a miskolci újságírással (138-140). írása végén a szerző a lap kapcsán megduplázódott példányszámról írt, illetve arról, hogy „nívó tekintetében is a Magyar Jövő ma a vidék vezető lapja”. Bár

utóbbi megjegyzés forrása elfogultság is lehet, hisz a szerző maga is az újság munkatársa, a kiadóhivatal igazgatója volt.

viseli a miskolci politikai élet [...] összes sajátságait és szélsőségeit.” Pontosan mutatja be, hogy bár kezdettől nagy volt a verseny a Kegyeli Hírlap és a Magyar Jövő között, a „nemzeti és keresztény alapon álló jobboldali politika sajtóorgánum [...] a megindulás nagy fellobbanása után súlyos belső válságokkal küzdött, s ezekből csak nehezen tudott kivergődni”.10 A szervezeti bajok felszámolása, viszonylag stabil munkatársi gárda kialakítása után a Magyar Jövő valódi fellendülését 1924-re teszi, és profilját is pontosan jellemzi: „hangja erős jobboldali hang, antiszemita színezettel és mindenkor éles támadásra kiélezve” (Zsedényi 1929,109; Fazekas 1976, 49). A húszas évek végére — Zsedényi Béla megfigyelése szerint — kiegyenlítődött a verseny a két nagy miskolci lap között (a Magyar Jövő különösen a választások előtti mozgósítás révén pozícionálódik), s különböző politikai orientációjuk ellenére elmondható, hogy mindkét orgánum tehetséges újságírókkal, jó tudósítói hálózattal rendelkezett, az országos jelentőségű hírekről is első kézből tájékozódhattak a miskolciak (Zsedényi 1929, 110—111). így annak ellenére, hogy más városokkal szemben a két napilap kevésnek tűnik, a „vidéki sajtóban szinte páratlanul álló színvonalat” mutathattak fel.

A miskolci Magyar Jövő első száma — a Tanács- köztársaság miatt — 1919. október 5-én jelent meg, bár már tavasszal is tervezték indítását. Egyesek szerint a Magyar Nemzeti Szövetség (Fülöp 1964, 196), mások szerint a Gömbös-féle MOVE (Fazekas 1976, 31) kezdeményezte a lapindítást, de már 1920 elejétől „politikai napilap” alcímmel jelent meg, vagyis a pártok feletti jellegét igyekezett kommunikálni. A kezdeti hőskorban egy kis szobában működött a szerkesztőség, eleinte kevés munkatársa volt, de a lap stabilizálni tudta pozícióját a miskolci lappiacon, elsősorban a radikális jobboldali ideológia iránt fogékony „keresztény-nemzeti” olvasótáborban. Sőt, országos ismertségre is szert tett, például akkor, amikor 1924 áprilisában a budapesti nyomdászsztrájk idején a radikális Magyarság helyett a miskolci lapot szállították az előfizetőknek és az olvasóknak.11

A szélsőjobboldalon addig is jelentős lapot az önálló székház létrehozása tette még ismertebbé. A „hőskorban” korábbi gyakori szerkesztőváltások után 1923. január 5-én Puskás Jenő került a lap élére, segéd10 Ezt persze a lap munkatársai maguk is látták és a saját szempontjukból értelmezték: Mit olvas a miskolczi közönség? A magyar sajtó rohamos térvesztése. Magyar Jövő, 1923. 153. sz. 3.

" Magyar Jövő, 1925. január 18. 5-6.