A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Kiss Gábor Iván: A Hollóházi Keménycserépgyár első periódusának (1831-1918) edényjegyei, különös tekintettel a korban első, eddig ismeretlen jelzésre
260 Kiss Gábor Iván 41. kép. Díszkorsó, mag.: 19,7 cm, HH 03 jegy t'ig. 41. Jug, Hollóháza, height: 19,7 cm, mark: HH 03 42. kép. Dísztál, 0 33,3 cm, HH 03 jegy Fig. 42. Dish with cocks, Hollóháza, diameter: 33,3 cm, mark: HH 03 nem jellemző, a sötét rózsaszín és a zöld az uralkodó. E tárgyak analógiái — Hollóháza korábbi jegyein kívül — elsősorban az 1850-es, 70-es években készültek Apát falván. Feltűnik még egy-egy farkas foggal nyomott perem és más archaikusabb kompozíció is. Szinte minden eddig felsorolt típusú edény, és hollóházi minta előfordul ezzel a jelzéssel is, nincs olyan specialitás, ami csak ezzel a fenékbélyeggel ellátott tárgyakra lenne jellemző. A jelzésen belül jelentős csoportot képeznek az 1880 után készült „török-mintás”, általában igényesen megfestett tárgyak népies és polgári változatai is. Ezek közül emeljünk ki egy szopókás korsót (40. kép, D: 22), mely közeli rokonságot mutat a Sikota-féle monográfiában szereplő 1-es korsóval, a Sárospataki Múzeum gyűjteményéből (Sikota 1961, 1. ábra), továbbá egy különleges formájú, négyszögletesre lapított testű korsót (41. kép, D: 20a). Dekorszámmal ellátott az a népies dísztál, melynek érdekessége, hogy a tál közepén található kakas-tyúk motívum teljes azonosságot mutat több miskolci, sőt városlődi tál, tányér és bokály fő motívumával, s így meggyőző példája a festők gyárak közötti vándorlásának (42. kép, D: 14). A HOLLÓHÁZI GYÁR TÖRTÉNETE IFJABB ISTVÁNYI FERENC VEZETÉSE ALATT A hollóházi üzem vezetését apja halála után, 1902-ben ifjabb Istványi Ferenc veszi át. Bár ifjú korában valószínűleg sok időt töltött a gyárban, mégis szakmai hozzáértése elmaradt apjáé mögött. Köszönhető ez annak is, hogy előbb mezőgazdasági, majd Drezdában kereskedelmi akadémiát végzett, így a műszaki dolgok idegenek maradtak számára. Különösen sajnálatos tény ez akkor, amikor az agyag-porcelán iparban a gyártási technológia és az anyagismeret döntő kérdés, hiszen egy egészen kis eltérés is jelentős változást okozhat a végtermék minőségében. Az ifjabb Istványi ugyan nagy lendülettel látott a gyár vezetéséhez, de hamarosan gondok jelentkeztek. Ennek voltak külső okai, elsősorban a „piros-fehér-zöld mázzal leöntött” olcsó, fantáziátlan osztrák áru, mely ömlesztve került Magyarországra, házalók terjesztésével, akik ott voltak mindenütt, a paraszti portákon és a vásárokon egyaránt. (Részben ennek következményeként, ekkor szűnik meg véglegesen az edénygyártás Murányban, Miskolcon, Rozsnyón, szünetel átmenetileg Apátfalván.) Ekkor veszti el önállóságát a telkibányai gyár is, Hollóháza tulajdonába kerülve, mely tény néhány év múlva majd a végzetét jelenti. A nehéz helyzet másik oka Istványi szakmai dilettantizmusa és könnyelmű életmódja volt, melyhez még balszerencséje is párosult. A financiális egyensúly megbomlását természetszerűen követte a termékek minőségének gyors romlása.
