A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - Balázs Ádám - P. Fischl Klára: Újabb bronzkori kocsimodell Tiszakeszi-Szódadombról

Újabb bronzkori kocsimodell Tiszakeszi-Szódadombról

23

a Magyar Nemzeti Múzeumban található.3 Tompa a neolitikus tiszai kultúra és a bronzkori füzesabonyi kultúra településeként említi a lelőhelyet (Tompa 1937, 44, 98.)

A Herman Ottó Múzeum leltárkönyvi bejegyzései szerint Megay Géza 1930-as ásatásából származó leletanyag található az 53.438.1—6 leltári számon. Továbbá Hamzsa András ásatásából származnak az 58.94.1—4 szám alatt található tárgyak. Ez utóbbi feltárásokról nem áll rendelkezésre írásos dokumentáció.

1964-ben Kemenczei Tibor ásatott a Szódadombon, amikor a Tisza-gát felé eső részénél lévő tanyaépületek között homokbányát nyitottak. A homokkitermelés során késő bronzkori település maradványai kerültek elő. A leletmentő ásatás itt négy korszak emlékeit tárta fel: kora bronzkori, a hatvani kultúrához tartozó település részletet, a halomsíros és Gáva kultúra telepleleteit, valamint szarmata gödröket. Innen került elő a Dani János által publikált két kora bronzkori sír is (Dani 2001). Az „a” sír a hatvani kultúra edényét, míg a „b” sír egy szaniszló-csoportba sorolható bögrét tartalmazott. A hatvani sír az ún. 2. lelőhely II. szelvényében került elő (Kemenczei 1971, 3. kép), míg a szaniszló edény a 2. lelőhelytől keletre 50 méterre levő régi silógödrök mellett nyitott „A” szelvényben volt.4

Kemenczei a leletmentő ásatás során 5 lelőhelyre osztotta fel a területet (Kemenczei 1971). Az említett homokbánya területe kapta a Tiszakeszi-Szódadomb

2. lelőhely elnevezést.5 Tiszakeszi-Szódadomb 1. lelőhely maga a Pap-tanya területe volt. Itt a bodrogszer- dahelyi csoport csontvázas sírjait, egy halomsíros hamvasztásos sírt és szarmata települést tártak fel.6 3. lelőhelyként a homokbányától nyugatra, 80 méterre silógödrök ásásakor előkerült Gáva-kultúrába sorolható telepet jelölte.7 Tiszakeszi-Szódadomb 4-es számmal jelölte a teli települést,8 és 5-ös lelőhelyszámot kapott a gát melletti terület, ahol csak felszíni leletgyűjtés történt (Kemenczei 1971, 32).9 A lelőhelyek elhelyez3 MNM RégAd. 6.T.I; 128.T.II; MNM Ltsz. 11/1953.1-67, 13/1953.1-29.

4 HÓM RégAd. 457—68. Ez a leírás inkább a Kemenczei-féle 3. lelőhelynek felel meg, de a publikációban és az ásatási jelentésben ezt a területet a 2. lelőhelytől nyugatra, 80 méterre határozza meg. Viszont mindkét területleírásban szerepelnek a silógödrök, így valószínűleg a szaniszló edényt tartalmazó sír már az ún. 3. lelőhelyen került elő.

5 HÓM Ltsz. 65.62.1-205.

6 HÓM Ltsz. 65.61.1-94.

7 HÓM Ltsz. 65.63.1-71.

8 HÓM Ltsz. 65.65.1-5.

9 HÓM Ltsz. 65.66.1-12.

kedésének pontos ábrázolását nem tartalmazza az adattári dokumentáció, egy 1964-es évekből származó légi felvételen azonban nagy valószínűséggel azonosítani lehet az egykori tanyaépületet és a homokbánya foltját (1. kép).

A Herman Ottó Múzeum raktárában a neolitikum- tól a középkorig számos ajándékként vagy vételből származó leletanyag található a neolitikus Tiszai kultúrától a középkori leletekig erről a helyről. Ezek egy válogatott része több publikációban látott napvilágot vagy lett említve (rézkor: Bognár-Kutzián 1972, 95, 122,131,136,137,173,188, XIII/4-6; Patay 1957,39, 4. tábla 9-10; Banner 1956, LXII/16, 20, 21, 26, 27; bronzkor: Kalicz 1968,118, Taf. 72/1-8; Dani 2001; Bóka 1963; Bóna 1958,214,216, Taf. IV; Bóna 1975, Taf. 197/8; Mozsoucs 1967,170; Kemenczei 1963,2. kép 8-10; Kemenczei 1971, 32, 2. kép; Sprincz-Beck 1981; vaskor: Kemenczei 1988, 91, 2. kép 1-3; császárkor: K. Végh 1971, 94—95, IX. t. 5—7, X. t. 1—3, XI. t. 14, 15; honfoglalás kor, Árpád-kor: K. Végh

1970, 86, VII/17—21, VIII/1-7). A lelőhely részletes kutatástörténetét és a leletek teljes adatbázisát egy másik publikációban adjuk közre. (Összefoglaló kutatástörténeti adatok: Kalicz 1968, 118; Kemenczei

1971, 32; Nováki-Sárközy-Feld 2007, 130-131).10 Az ásatások mellett többször történt terepbejárás is a területen. Wolf Mária és Simán Katalin 1981-es lelet- gyűjtése alkalmával11 rézkori, bronzkori, császárkori és Árpád-kori leleteket is gyűjtöttek (Wolf et al. 1982, 124). Az 1981-es terepbejárásból előkerült több korszakba sorolható leletanyagban — melynek pontosabb helyhez kötése a lelőhelyen belül nem lehetséges — találtuk azt a töredéket mely jelen dolgozatunk tárgyát képezi.

Barna-szürke foltosra égetett, cserépzúzalékkal és homokkal soványított, jól iszapolt, enyhén kihajló peremű, alsó és felső széle mellett dupla bekarcolt vonalból kialakított zeg-zug mintával díszített töredék. Alsó, íves oldalán barázdákkal hangsúlyozott, alján a felső mintákkal azonos, de arra merőleges irányú zeg- zug minta található. Az íves oldal alján a tengelyfurat fele még látható, mivel itt tört el a tárgy. A modell alsó íves oldala 8,1 cm hosszú, magassága 6,5 cm, falvas- tagsága 0,5 cm. HÓM Ltsz. 81.15.1.

10 A lelőhely kutatástörténetét és a Herman Ottó Múzeumban található leleteket Kapitány Tamás Tisyakesyi-S^ódadomb lelőhely kutatástörténete című, a Miskolci Egyetemen készített szakdolgozatában dolgozta fel.

11 HÓM Ltsz. 81.15.1—41.