A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Kiss Gábor Iván: A Hollóházi Keménycserépgyár első periódusának (1831-1918) edényjegyei, különös tekintettel a korban első, eddig ismeretlen jelzésre
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 245—267. A HOLLÓHÁZI KEMÉNYCSERÉPGYÁR ELSŐ PERIÓDUSÁNAK (1831-1918) EDÉNYJEGYEI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KORBAN ELSŐ, EDDIG ISMERETLEN JELZÉSRE Kiss Gábor Iván építész, magángyűjtő, Budapest Absztrakt: A hollóházi kőedény manufaktúra feltételezett alapítási éve 1831. Tiszteletet parancsoló dátum, valószínűleg a hollóházi a legrégebbi, lényegében máig eredeti funkciójával működő magyarországi ipari üzem. A gyár edényjegyeinek eddigi feldolgozásai jelentős kívánnivalót hagytak maguk után, számos jegy nem került említésre, sehol sem találhattunk adatokat a jelzések méretére, sőt gyakran technikájára sem. E tanulmány célja megkönnyíteni a gyár - az államosítást megelőző időszakból származó — még ma is nagy számban fellelhető termékeinek azonosítását, korának meghatározását, az első, közel kilenc évtized alap- és kiegészítő jelzéseinek ismertetésével, ezek - analógiák alapján történő — időbeni elhelyezésével. Különösen fontos az elsőként használt edényjegy meghatározása, mely révén képet kaphatunk az első évtizedek eddig homályban maradt, beazonosítatlan termékeiről, művészi törekvéseiről. E tanulmányban a hollóházi kőedénygyár alapításától a termelés átmeneti megszűnéséig terjedő időszakból (1831-1918) 8 különféle benyomott- és 2 gumibélyegzővel pecsételt alapjegyet, valamint 2 kiegészítő jegyet sikerült azonosítani. Kulcsszavak: kőedény, fenékbélyeg, manufaktúra, dísztál, paraszttányér Aki a magyar kőedény (keménycserép) manufaktúrák jegyeinek kronológiáját akarja összeállítani, az előtt alapvetően két út kínálkozik: vagy fennmaradt gyártörténeti dokumentumok, adatok, esetleg a még fellelhető nyomódúcok segítségével állítja össze munkáját, vagy a látókörébe került tárgyak segítségével, összehasonlító módszerrel jut eredményre. (Létezhetne egy harmadik út is, jelzéssel és évszámmal egyszerre ellátott tárgyak meggyőző mennyiségű megléte, ez azonban Hollóházánál — miként a hazai kőedénygyárak döntő többségénél — sajnos csak ábránd.) Esetünkben a biztosabb első út is járhatatlan, a hollóházi gyár valamennyi eddig fellelhető írásos és tárgyi dokumentumát átvizsgáló kutató elődeim sem a jelzések számára, sem alkalmazásuk egzaktul behatárolható időintervallumára nem találtak egyeden használható adatot sem. (Hollóháza ezen a területen is osztozik a többi manufaktúra hagyatékának sorsában.) Marad tehát módszerként a gyár ma is meglevő, korai termékeinek minél teljesebb körű feltárása, majd a többi, a vizsgált korszakban működő gyár többé-kevésbé biztosan datálható darabjaival való összevetése, esedeg más párhuzamosságok megkeresése. Esetünkben a feladatot tovább nehezíti, hogy a hollóházi gyár teljes államosítás előtti történetében mindössze két olyan rövid periódus volt, amikor az időszakkal kapcsolatba hozható egy név — tulajdonos, bérlő — és az a jelzésen is megjelenik (Fischer Emil és Szakmáry Károly). így az első, és talán legfontosabb, eddig lappangó hollóházi edényjegyet csak az összehasonlítás módszerével lehet meghatározni, az állítást pedig bizonyító erejű tárgyak sorával alátámasztani. A KORÁBBAN PUBLIKÁLT HOLLÓHÁZI JELZÉSEK A fellelt edényjegyek részletes vizsgálata előtt tekintsük át, hogy az eddig a hollóházi gyár jelzéseit számba vevő szakírók ebből a periódusból hány jegyet közöltek. (A Pallas Lexikont ebben az összefoglalásban nem említem, tekintve, hogy a második jegynél még fontos szerepet kap.) A máig publikált legjobb jegykönyv, Csányi Károly 1954-ben megjelent munkája (Csányi 1954) öt hollóházi jelzést ismertet, melyből a vizsgált periódust három érinti. Az egyik jelzést — a munkámban HH 02-es számon szereplőt — kerettel ábrázolja, ami nyilvánvaló tévedés. Sokszor előfordul, mondhatni típushiba, hogy a kelleténél erősebb benyomás következményeként a nyomódúc pereme eléri
