A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Spóner Péter: A mezővárosi jogszolgáltatás egy speciális területe. Miskolc céges iparosok jogszolgáltatási (igazságügyi-büntetőjogi) eseteinek vizsgálata a Városi Jegyzőkönyvek alapján (1770-1820)
230 Spóner Péter ítélte, de mert ez első alkalommal fordult elő, a nyargaló pénz megfizetése után szabadon engedték.15 A kocsmázás és korhelykedés esetében figyelembe vették az ítéletben, hogy visszaeső volt-e az elkövető. Emellett az ilyen ügyekben az ítélkezésnél fontos szempont volt, hogy a kiszabott büntetések elrettentő erejűek legyenek. Komlósj János, Imrech László borbélymester legénye 1790. május 17-én beismerte, hogy „ivása és kártyázása miatt mesterségében hátramaradást számtalanszor okozott”. Ez esetben, mert első alkalommal történt, még megelégedtek a figyelmeztetéssel, de „ha többé ivásban, avagy kártyázásban találtatna, hatalmat adna, hogy minden személy válogatás nélkül rajta 50 botokat vágasson”. 1791-ben azonban ismét részegeskedett és a hajdúkra is rátámadt, majd másnap újra lerészegedett, és „áristomának ablakából kilármázni nem iszonyodott”, és tettét a tanács előtt sem tagadta. „Minthogy pedig már sok intések után azon rosszra vetemedett ifjúnak semmi legkisebb job- bulása nem láttatna, hogy mások is ilyen korhelyek, és maguk elöljáróik ellen feltámadok példát vehessenek, fent nevezett Komlósj János most 40 botok kemény ütései alá sentenciáztatik”.16 A visszaeső elkövetéshez hasonlóan súlyosbító körülmény volt, ha a legények a mesterek ellen vétettek. Nagy János kalaposlegény vasárnap este „neki borosod- ván, meg tagadván mind a polgári törvényeket, mind a céhbeli rendeléseket”, a város utcáin közbotránkozást okozott, káromkodott, „keresetét vesztegetni, maisz- terét is ezzel kisebbíteni, több társának rossz példát adni nem iszonyodott”. Ezért a város „érdemlett büntetéseire nézve, s több legény társának zabolázására 30 botoknak súlyos ütései alá ítéltetik”.17 Schnei János, Vild Mihálj asztalosmester legénye „felsőbb rendelések ellen blaumontagot” tartott, majd mesterét megtámadta és „a főcéhmester házánál is magát illetlenül viselte”. Cselekedetéért 25 botütést kapott.18 Vastag István asztaloslegény, Miskolá Pál asztalosmester műhelyében dolgozó legény a tiltás ellenére a „kis vasárnapot (vagy az úgynevezett „Blaumontagot)” tartott, ahová műhelybeli legénytársait is magával csábította. Keményebb büntetések kilátásba helyezése mellett ekkor 15 botütésre ítélték.19 Szintén súlyosbító körül15 Igracska József, Csernorsgky János és Vartinberg Márton, Gráff János és Sgalatnaky Sámuel kalaposmesterek legényeivel együtt. MNL BAZMLt IV. 1501/a. 13. köt. 177. (1787). 16 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 17. köt. 202-203. (1791). 17 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 24. köt. 52. (1798). 18 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 30. köt. 218. (1804). 19 Esetében további súlyosbító körülmény volt, hogy a vizsgálat szerint más asztalosmesterek is panaszkodtak, hogy az <5 legényeimény volt, ha a legények viselkedésükkel anyagi kárt is okoztak.20 Vandis Jógsef suszterlegény káromkodott — „sok becsületes mester embert huncutozott” — és a kocsmában egy asztalt is összetört, ezért a kár megtérítésére és 24 pálca büntetésre ítélték.21 A verekedés és a káromkodás már szinte kivétel nélkül testi fenyítést vont maga után. A város ítélkezési gyakorlata szerint ezen tettek elkövetőit külön-külön is szigorúan büntették és hangsúlyos volt, hogy a kiszabott büntetések másokat is visszatartsanak a hasonló cselekedetektől. Tittler Josef szabólegény „kutya minkő teremtette mondással lelke paraznitassal káromkodván”, így sértegetett nyilvánosan egy asszonyt, tettéért 24 pálca botütésre ítélték.22 A büntetési tételt növelte, ha a város szolgáival szemben követtek el verbális erőszakot. Suber Pál kovácslegény a vásárbírót szidta illetlen szavakkal, majd a műhelyben káromkodott, tettéért 50 pálcára ítélték.23 Az ítélkezésnél enyhítő körülményként vették figyelembe az elkövető egészségi állapotát. Amperger János mesterét, Operider József ácsmestert sértegette és káromolta, ezért figyelembe véve „beteges forma voltát” csak 12 pálca büntetésre ítélték.24 Sjpesko Jakab, Gráff János kalaposmester legénye a „Város kocsmájában” mesterét sértegette, „huntzfut nem becsületes mester embernek” nevezte, ezen cselekedetéért bár 24 pálca büntetést érdemelt volna, de „tekintetbe jővén mind az által az, hogy a lábára nyomorék most az egyszer 12 pálca csapásokra ítéltetik”. A káromkodás legsúlyosabb esete az istenkáromlás volt. Mind a céhek, mind a város szigorúan őrködött a tagság vallási élete felett, éppen ezért az ilyen esetekben kirívóan súlyos büntetéseket szabtak ki, adott esetben a városból is kiutasíthatták az elkövetőt. 1845- ben a gubás céh panaszolta, hogy Sgéá János „céhbeli társuknál dolgozó szabadságos katona, Kádas Máté több rendbeli istenkáromlásaiért és rendetlen viseletéért a reá mért büntetést ki állani nem akarja, mire két is többször csábította, és ezzel jelentős károkat okozott nekik. MNL BAZMLt IV. 1501/a. 39. köt. 209. (1813). 20 Gretgki Jósef kalaposlegény „aki már korhelykedésért kétszer szenvedett aristomot, de nem gondolván aristomoztatásával, most újra mesterétől Tokai Jóséitól vasárnap elmenni és harmad napig egyvégtében korhelykedni, dorbézolni, efelett pedig mást mesterének elhagyására biztatni, s mind ezeket mesternek, a ki most a Debretzenyi vásárra készül nagy fogyatkozásával s kárával el követni bátorkodott, más kalaposlegényeknek példájára, kik egyébiránt is köztudomással a korhelységre hajlandók 25. botokra ítéltetett.” MNL BAZMLt IV. 1501/a. 19/a. köt. 318-319. (1793). 21 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 7. köt. 28. (1774). 22 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 7. köt. 423. (1778). 23 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 8. köt. 73. (1782). 24 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 9. köt. 207. (1783).
