A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Dénes György: A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése
203 A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafö betelepítése que vádit ad Gumur) haladó lovaskocsik és szekerek minden nehézség nélkül át tudtak kelni a vízen. Itt a határjárás útvonala délkeletnek fordul, és hosszú szakaszon a mai Imola és Kánó határvonalán halad egészen Csákány (Chakan) határáig, ahol derékszögben délnyugatnak fordulva a középkori Noak és Csákány közötti határon fusson a Dobrosó-völgyig (.Dubuchmlge). Ezzel a határjárás elérte Ragály (Kagal) határát és derékszögben északnyugatnak fordulva Noak határa a mai Imola—Ragály, majd az Imola—Trizs határvonalon fut egészen határjárásunk kiinduló pontjáig, a mai Trizs-Aggtelek—Imola hármas határig. Ha térképünkön e hármas határtól vonalat húzunk a Révhelynél lévő hármas határhoz, akkor ezzel meghúztuk a Noak birtoktest és Noakfő részbirtok közti határvonalat. Ettől északra fekszik az akkor Noakhoz tartozó részbirtok (particula térré), e határvonaltól délre terül el Noak teljes birtokteste. Ezek után minden kétséget kizáróan megállapíthatom, hogy a Révhelytől ez utóbbi hármas határig bejárt határvonalak, amelyek a 13. század végén Noak birtokot övezték, azonosak a mai Imola határaival, természetesen az akkor még önálló birtoktestet képező és egy másik család kezén lévő Csákány falu nélkül, amelyet csak a törökdúlás idején történt elnéptelenedése után csatoltak közigazgatásilag Imola községhez Csákánypuszta néven (Pesty), de az soha nem volt és nem is lehetett Agtelek határosa. 1.6. 1295. évi oklevél tartalmilag hamis Az oklevélben leírt határjárással körülzárt teljes terület északi részén a Trizsiek Noakfő néven nem csak az elnéptelenedett Agtelekből 1272-ben még rájuk eső részt adták el, hanem a Jósva-patakig terjedő és a mai Nagy-Tohonya-forrásig nyúló jelentős területet is, amely pedig a tornai királyi uradalomhoz tartozott. Az adásvételi szerződésben — mint azt az imént szó szerint idéztük — azt rögzítették az eladók, hogy a király írásban hozzájárult az adásvételhez. Csakhogy a királyi okirat vagy annak átirata sajnos nem maradt fenn. Ha egyáltalában volt. Ha volt, az minden bizonnyal hamisítvány lehetett. A középkori földesurak birtokaik növelésére törekedve gátlástalanok voltak, szerezni akartak, és ez gyakran sikerült is nekik okirat-hamisítással vagy erőszakkal, akár gyilkosság árán is, amint az éppen az 1295. évi oklevélben még szomszédként szereplő, és a határjáráson is résztvevő Böjté (Buhthe) királyi vízóvóval is történt (Dénes 1973, 121-123). Egy kis okirat-hamisítástól a Kacsicsok korábban sem riadtak vissza. Éliás comes a Gömör megyei Keszit (Ke^etv), amely a Zágráb-Korpás nemzetség birtoka volt, próbálta csalással megszerezni, de sikertelenül, mert az ezzel kapcsolatos per során a tanúk ellene vallottak, ezért II. András király 1232-ben kiadott oklevelében Éliás comes birtokszerzési privilégiumát hamisnak, az igazság elhallgatásával elnyertnek nyilvánította, és Ke^ew földet, részletesen leírva határait, Corpas fiainak visszaadta (restituissei) (Ila—Borsa 1993, 27). Minthogy akkor az okirat-hamisítást még nem büntették, aki ezzel próbálkozott, legfeljebb azt kockáztatta, hogy a csalása nem jár sikerrel. Az 1295. évi oklevél is tartalmilag hamis, a Kacsics nembéli Trizsiek Noakfő birtokrészt, a szomszédos királyi birtok rovására, a Kecső-patakon át a Jósva-pa- tak forrásáig a Jósva-fejig „kiterjesztve” adták el. Ez a hamisítás, meg a jósvafői víznevek szerencsétlen átkeresztelése vezette félre Györffyt, aki a Kecső- és Jósva-patakok nevét látva azonosította Noakot Aggtelekkel, hiszen Imola határa soha nem lehetett e patakok közelében sem. Györffytől, aki az Árpádkori oklevelek ezreinek feldolgozásával oly hatalmas életművet alkotott, nem várhatjuk el, hogy ezernyi határjárás nyomvonalát bejárja, és pontról pontra azonosítsa. Ugyanakkor, személye és műve iránti tiszteletem és nagyrabecsülésem mellett is, ezt a tévedését feltárnom és helyesbítenem kell, mert éppen az ő szakmai tekintélyére tekintettel Noaknak Aggtelekkel való azonosítását már elfogadta a FNESZ (FNESZ 1988, I. 58), az Aggteleki Nemzeti Park, az Anjou-kori oklevéltár stb., és ezt a tévedésfolyamatot éppen Györffy tekintélyének megóvása érdekében le kell állítanunk. 7.7. jósvafö település létrejötte Lehetséges, hogy 1295-ben, amikor az adásvételi szerződés született, a Trizsiek már tudomást szerezhettek arról, hogy a király és a Tekus-fiak között megállapodás van készülőben, vagy már meg is született, amely szerint III. András visszakapja a Tekus-fiaktól Szádvárt és tartozékait, amelyeket elődje, IV. László cserébe adományozott nekik az ő tulajdonukat képező Nógrád megyei Diósjenő váráért és tartozékaiért, és most Szádvár meg tornai tartozékai (mai nevükön: Szögliget, Bódvaszilas, Tornaszentandrás, Szőlősardó) fejében a királytól az egész Jósva-völgyi hatalmas birtoktestet megkapják, Szintől fel egészen Szilicéig és Borzováig.13 Ha valóban tudtak erről, akkor ki akarták 13 REG. ARP. II/4. 4369: 264.
