A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Dénes György: A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése
198 Dénes György 1295. évi határjárásáról. Tehát felfigyelt arra, hogy az adásvétel nem korlátozódott pusztán Noak birtok területére, hanem kiterjedt egy vele összefüggő, az oklevél által Moagfő-nek nevezett földrészre is. Az adásvétel tárgyát képező egész területet, a környék patakjait és településeit föltüntető ábrán szaggatott ovális vonallal csupán érzékelteti, de a lényeget illetően helyesen, ugyanis az ovális vonal nem csak Imola területét foglalja magában, hanem E—EK-nek felnyúlva, ajósva- és Kecső-patakok összefolyásának vidékét is (Smilauer 1932,184-185). Ila Bálint Gömör megye című négykötetes művében külön címszó alatt ír Imoláról (Ila 1944—1976, II. 42CM123) és külön Noák-ró\ (Ila 1944—1976, III. 130—132), a Noakfeiv ~ Noagfew helynevet pedig Kánó földrajzi nevei között tárgyalja, mert — nyilván a Noagfew névalak alapján — azonosnak véli az ott több oklevélben szereplő Nagyvölgyfővel (Ila 1944—1976, II. 477). Ebből kitűnik, hogy bár tanulmányozta az 1295. évi oklevelet, és föl is sorolta a benne foglalt határjárásban szereplő helyneveket, de ez utóbbiak egy részét nem tudta azonosítani, és így nem értette meg az oklevél valós tartalmát sem. — Noák címszó alatt azt írja, hogy ez a falu „Imolától kissé északra terült el” ugyanazon völgyben (Ila 1944— 1976, III. 131). — Imola címszó alatt azt olvassuk, hogy a településnek az 1344. évi oklevélben szereplő vagylagos neve: „Nouak alio nomine (Imo)la' bizonyítja, hogy Imola „Noák határán belül épült ... nyilvánvaló, hogy Noák népességének legnagyobb része saját falujának elnéptelenedése után költözött ide át.” (Ila 1944—1976, II. 420). Ő ezek szerint bár egy birtoktest határain belül, de — Csánkihoz hasonlóan — két különálló falunak tartja Noákot meg Imolát, és ezt a Kacsics birtokokat ábrázoló térképvázlatán szemléletesen ábrázolja is (Ila 1944—1976,1. 99). Pedig máig sem került elő a legcsekélyebb nyoma sem annak, hogy ott valaha is Imolán kívül másik falu is állt volna. Érdekes, hogy ugyanabban a kötetben egy másik falunak is két neve szerepel szintúgy vagylagosan, de ott ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „A két név vagylagos alakban fordul elő, tehát azonosságuk kétségtelen.” (Ila 1944—1976, II. 203). Talán szerencsésebb lett volna, ha a Noák és Imola helynevek esetében is e „kétségtelen” vezérelvhez tartja magát a szerző. Antal István Bertalan aggteleki születésű volt körjegyző és amatőr helytörténész meg helynévkutató 1966-ban egy pályázatra nyújtotta be Aggtelek kezdeteiről és a község családjainak történetéről írt tanulmányát, amelyet bírálói kiváló munkának minősítettek és díjaztak is. Hogy ez a sok értékes adatot tartalmazó, 1966-ban készült tanulmány a szerző halála után, 1995-ben nyomtatásban megjelent, és ettől kezdve a kutatók számára hozzáférhetővé vált, Bódis Istvánná ny. aggteleki tanácselnökasszony érdeme. A tanulmány — ebben rejlik értéke — Aggtelek kezdetei kapcsán részletesen elemzi az 1295. évi adásvételi szerződés határjárását, és mint elkötelezett helynévkutató, aki alapos ismerője volt szülőfaluja és környéke élő földrajzi neveinek (Antal 1990), a csupán térkép alapján dolgozó Smilauernél pontosabban, ha nem is hibátlanul tudta megfejteni és térképvázlatán ábrázolni az adásvétel tárgyát képező terület általa kissé nagyvonalúan meghúzott határvonalát (Antal 1995, 9—15, 102). Ugyanakkor azt hiszi, hogy a történészkutatók tévedhetetlenek, oklevelek adataira támaszkodó megállapításaik vitathatatlan tények, amelyekhez (itt szó szerint idézem:) „kétség nem fér: Novák eladása valóban megtörtént 1295-ben, s tény az is, hogy Imola 1295—1344 között Novák határán belül épült”. „Az egykori Novák határának nem az egész területe olvadt be Imola határába, hanem csak a déli része, míg az északi rész Aggtelek területe lett [...] sőt egy kisebbik része Jósvafőhöz tartozik.” Ezek szerint elfogadja azt is, hogy Novák nem azonos sem Imolával, sem Aggtelekkel, hanem önálló falu volt, amely a 14. századra elnéptelenedett, és lakosai részben az újonnan felépült Imolán, részben Aggteleken telepedtek le (Antal 1995, 6—8). Azt azonban ő sem kockáztatja, hogy megjelölje, hol állt ez a titokzatos Novák falu, amelynek a helyére sem régészeti lelet, de még csak egy dűlőnév sem utal. Györffy György 1987-ben Gömör vármegye Árpád-kori történeti földrajzában „Novák (Aggtelek)” címszó alatt felsorol öt, 1295 és 1358 között készült oklevelet, amelyekben a vizsgált helynév előfordul (de mindenütt Noak alakban és egyszer sem Novák- ként!). Az 1344. évi oklevél kimaradt a felsorolásból, amelynek a külső oldalán, a tartalmára utaló sorokban a „Nouak alio nomine (Imo)la” vagylagos név szerepel, bár ezt az oklevelet előtte már Kubínyi, Csánki és Ha is megemlítették. Idézi az 1295. évi oklevelet, miszerint a Kicsik nembéliek eladták „Novák öröklött földet a hozzá tartozó Novágfő nevű földrésszel” a Szuhaiaknak. Rövidítve leírja a benne foglalt határjárást, korrektül megemlítve annak valamennyi, az oklevélben helynévvel szereplő határpontját. Végül az általa azonosítani tudott Kecső vize (Kechenygy), Jósva (llsua) patak, Szárhegy (Zarhe{g) és Pilinka (Palanka) kétségtelenül aggteleki helynevek alapján megállapítja, hogy a bejárt határ „Aggtelek mai határán fut csekély eltéréssel” (Györffy 1963-1998, II. 530). Ez
