A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Dénes György: A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése
197 A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafö betelepítése lyekről a régész szakértők megállapították, hogy egy részük kora vaskori (hallstadti) edénytöredék, de van köztük tatárjáráskori, meg a török hódoltság korából származó is (Patek 1960; Jakucs 1962; Dénes 2011). Ez a kétségbevonhatatlan hitelességű leletanyag, amelyet én még a lelőhelyen in situ tanulmányozhattam, bizonyította számomra, hogy már a tatárjárás előtt magyar település állt a barlang közelében, amelynek népe az általa jól ismert Baradlában menedéket talált a támadók elől, akik így csak a települést tudták elpusztítani, de annak lakossága túlélte a tatárjárást. Ez a felismerés a környék tatárjárás kori történetének, meg a barlang beveheteden erőd szerepének még szorgo- sabb kutatására késztetett (Dénes 2011). Az 1950—1960-as évek hetekig tartó nyári barlang- kutató táborai során természetesen alaposan bejártam a vidék településeit, környékük felszínének domborzatát, vizeit és megismertem ezek földrajzi neveit is. Mint a középkori, latin nyelvű, kéziratos oklevelek olvasásában és elemzésében jártas történészt ez arra késztetett, hogy e települések múltját, létrejöttük körülményeit is kutatassam. Különös örömet szerzett számomra, ha a középkori oklevelekben rögzített határjárásokban említett helyneveket sikerült a terepen azonosítanom, meg etimológiájukat megfejtenem (pl. Dénes 1960b). Az 1960-as évek második felétől a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) Felszín alatti vizek főosztályán a karsztvizek és azok izotóphidrológiai kutatásán dolgozva a Gömör—Tornai-karszt közel két évtizeden át a magam által meghatározott, hivatásos munkaterületem volt, ahol munkaidőmben kutathattam a felszínen és a felszín alatt, szabadnapjaimon pedig az Országos Levéltárban folytathattam történelmi és helynévtani kutatásaimat. 1.3. A Gömör megyei Noak megjelenése a középkori oklevelekben és történészeink ebekkel kapcsolatos eddigi megállapításai Az Aggtelek környéki településeket érintő több 13—14. századi oklevél is említi Noak birtok, illetve település nevét. Tekintsük át őket röviden! 1272/1303. Teresztenye birtok királyi adománylevelében rögzített határjárásban találkozunk először a szomszédos Noak föld (terra Noak) nevével.4 1295. Az eredeti oklevél nem, de szerencsére két hiteles átirata fennmaradt. Az 1315. évi jászói átiratból értesülünk, hogy a Kacsics nembéli Trizsiek eladták a Gömör megyei Noak földet Noagfew földrésszel együtt a Szuhaiaknak.3 Az 1366. évi kassai átiratban a két helynév már Nouak, illetve Nouakfew alakban szerepel.5 6 1297/1400. évi oklevél említi Noak adásvételét, és az új birtokos nevét a későbbi átirat is de Noak alakban írja le.7 8 A helyes név nyilván a Noakfő volt, a Noagfő alakban túlkompenzációs helyesírási jelenségként szerepelhet a k helyett a g. 1324. Égerszög királyi adománylevelében szereplő határjárásban is olvashatjuk a szomszédos Noak föld nevét.” 1344. A Kecsőieknek és Kurittyákniaknak (Szuhaiak) az Agtelek és Novák birtok (possessio Nouak) közt húzódó elzálogosított birtokrész fölötti vitáját rögzítő irat küllemén az oklevél tárgyát megjelölő rövid feliratban „Nouak alio nomine (Imo)la” vagylagos alakban szerepel a település neve (Kubínyi 1888, 133). 1348. A vízóvóknak Égerszögért folytatott perében hozott ítélet leírásában tanúként szerepelnek a Nováki (de Nouak) nemesek.9 1358-ban Noaki (de Noak) Dénes és Agteleki (de Ogteluk) Tamás és társai közötti perről esik szó, melynek tárgya az Agtelek és Noak között fekvő, korábban elzálogosított földrész (Kubínyi 1888, 203). Lássuk, hogy az előbbiek alapján hogyan vélekednek a történészeink a gömöri Noak település és birtoktest helyének és ez utóbbi határainak azonosításáról! Csánki Dezső szerint „Nouak alio nomine ...la” félig olvashatatlan helynevében „bizonyára Imolára kell gondolnunk. E mellett, Aggtelek felé fekhetett a kérdéses Novák helység” (Csánki 1890—1913,1. 142), amely tehát az ő véleménye szerint nem azonos sem Imolával, sem Aggtelekkel, hanem a kettő között fekvő harmadik település volt. Forgon Mihály az 1295. évi adásvételi szerződésre utalva megállapítja: „Noák földe a mai Imola helyén feküdt, Kánó, Csákány, Dubucvölgye, Ragály és Trizs között” (Forgon 1909, 36—37). Noak északi és északkeleti szomszédjait nem említi. Vladimir Smilauer Szlovákia régi vizeiről szóló könyvében ír „terra Noak ... cumparticula térré Noagfew” 5 Jászói o. It. Met. VI. 7; FEJÉR VII/5: 527-529. 6 Kassa titk. It. PP. nr. 31. 7 W. X: 281-282. 8 Z. I: 256. 9 Z. II: 337. 4 Z. I: 28-32.
