A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Hajdú Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2012-ben
192 Hajdú Melinda a késő bronzkor/kora vaskor, a római és kora nép- vándorlás kor emlékei kerültek elő. A középső neolitikus (AVK II.) településrészlet három nagyméretű agyagkitermelő gödröt, néhány kisebb, szabálytalan gödröt, egy — talán egy házhoz tartozó — oszlopsort, valamint egy kutat foglalt magába. A feltárt terület szélén előkerült, 3,6 méter mély kútakna alján az állandó talajvízszintnek köszönhetően 60 cm magasságig konzerválódott a kút fabélése is. Az egyedülálló lelet egyeden, 90 cm átmérőjű fatörzsből állt, amelyet négy részre hasítottak, belsejét kivájták, a paneleken lyukakat alakítottak ki, majd az aknában egymás mellé illesztett darabokat vesszőkötegekkel fogták össze. A lelőhelyen a késő bronzkort/kora vaskort egyetlen kerek, az egyik neolitikus agyagkitermelő gödörbe ásott verem képviselte. A római kori (2—3. századi) germán településrészletből összesen két földfelszíni épületet és a hozzájuk tartozó tárológödröket, négy műhelyt és 13, ún. kiégett falú négyzetes gödröt tártunk fel. Az épületek eddig egyedülállóak a Kárpát-medence római kori barbár régészetében, a fémfeldolgozásra utaló nyomok pedig további izgalmas adatokkal szolgálnak a telepen folyt ipari tevékenységre. A kora nép- vándorlás kori germán temető sírjainak nagy részét sajnálatos módon kifosztották, de néhány szerencsés lelet folytán sikerült pontosabban keltezni őket az 5. század elejére/első felére. Több sírból kerültek elő viseleti helyzetben megfigyelhető ékszerek és római eredetű tárgyak, illetve egy esetben fegyver is. Sajóvám os— Vörös-hát II. (Csengén Piroska) A község E-i szélén, a temetőtől EK-re fekvő domboldalon elhelyezkedő lelőhely Pusztai Imre leletbejelentése nyomán vált ismertté 2012 júniusában. A bejelentő 50 m x 50 m-es szántott területen neolitikus vagy rézkori leleteket gyűjtött (52 db kerámiatöredéket és 4 db pattintott követ). A lelőhely pontos kiterjedése nem ismert. S galasgend— Hadás^há^ (Csengeti Piroska) A lelőhely a községtől Ny-ra, a Csere-patak ENy— DK-i irányú völgyének Ny-i oldalán, patak menti domboldalon helyezkedik el. Galkó József fedezte fel 2012. április 29-én. A Bélusvölgye Vadásztársaság háza melletti vadföldön, 130 m x 100 m-es területen neolitikus, rézkori és/vagy bronzkori, illetve kelta vagy császárkori leleteket, valamint pattintott eszközöket (köztük egy nagyméretű kőkést) gyűjtött. Sgegi, Ady E. u. 4. (Csengeti Piroska) A község EK-i szélén, a Bodrog magaspartján fekvő lelőhelyet 2010-ben jelentette be a porta tulajdonosa, Nagy József. 2012. január 19-én újabb leletek előkerülése miatt végeztünk helyszíni szemlét, melynek során nagy mennyiségű összegyűjtött, részben korszakok szerint gondosan szétválogatott anyagot találtunk. Ezen kívül Nagy József elmondása szerint kiskertjének DK-i szélén egy zsugorított csontvázas temetkezést is talált 2011 őszén, egy faültetéshez ásott gödörben. A sírt visszatemette, helyét megjelölte. A szemle alkalmával a felásott kiskert területén további nagyszámú felszíni telepleletet gyűjtöttünk. A behozott leletanyagban paleolitikus (?), középső neolitikus (AVK, tiszadobi csoport, bükki kultúra), késő neolitikus (tiszai kultúra), kora rézkori (tisza- polgári kultúra), kora bronzkori (hatvani kultúra), késő kelta kori és/vagy kora császárkori, valamint 16—17. századi leletek találhatóak. Említést érdemel a nagy mennyiségű őskori pattintott kő, az őskori agyaggyöngyök, a fehér inkrusztációjú tiszadobi és bükki kerámiatöredékek, az arcos edényekből származó töredékek, a miniatűr edények, a késő neolitikus karcolt és festett kerámia, valamint a rézkori kerámiatöredékek. Jelentős lehet a kelta korból a korai császárkorba átvezető településrészlet is. A lelőhely pontos kiterjedését ez alkalommal sem tudtuk megállapítani, az őskori temetkezés feltárására pedig nem nyílt lehetőségünk. Szirmabesenyő—Köteles (Hajdú Melinda) A lelőhely megismerése Pusztai Imre önkéntes gyűjtőmunkájának köszönhető. Szirmabesenyő—Köteles lelőhely a település határától DK-re, a Sajó bal partjától mintegy 1,5 km-re, a bejelentés alapján: a szántásrét közepén található kis domb. Az előkerült telep a középső neolitikum (bükki kultúra) és császárkori germán (?) időszakra keltezhető. Kiterjedése pontosan nem adható meg. Szirmabesenyő—Tamáska (Hajdú Melinda) A lelőhely megismerése Pusztai Imre önkéntes gyűjtőmunkájának köszönhető. Szirmabesenyő település határától K-re, a Kis-Sajó jobb partjától mintegy 460 m-re található. Az előkerült telep az őskor (neolitikum) időszakára tehető. Kiterjedése pontosan nem adható meg.
