A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Gál Viktor - Kelemen Bálint - Simon Zoltán: A füzéri Felsővár kút felvonószerkezetének elméleti rekonstrukciója
172 Gál Viktor—Kelemen Bálint—Simon Zoltán 1. kép. A füzcri Felsővár kútjából előkerült 17. századi felvonószerkezet Bild 1. Die A-uf^ugsvorrichtung aus dem 17. Jahrhundert, die aus dem Brunnen der Burg Felsővár in Fillér %um Vorschein kam csupán csak az egyik, 60 cm hosszú darab került elő (3. kép). A két tartószerkezet eltérő magasságú: az 1. elem 175 cm, illetve a II. elem 185 cm magas. A II. elem talpfáján egy feles, függőleges belapolás található. A talpgerendáknál jelentősen keskenyebb oszlopok excentrikusán ülnek be a talpfákba oly módon, hogy az oszlop külső oldala egy síkba esik a talpfa egyik oldalával és a két könyökfa egy-egy lapjával. Az oszlopok ezen oldalán mindkét esetben egy kb. 5—6 cm-es kettős tagolású homorú visszaugratás található mintegy 70 cm-es magasságban, tehát az oszlopok keresztmetszete fölfelé minimálisan csökken. A várkút felvonószerkezetének előkerülése után rövidesen sor került a szerkezet dendrokronológiai vizsgálatára is. Gryneaus András mintavételeit követően kiderült, hogy a felvonószerkezet megépítéséhez szükséges faanyagot 1633—45 között termelték ki, feltételezhetően egy Füzértől nyugatra elterülő, mélyebben fekvő ártéri erdőből. A Felsővár várudvarának mélyebben fekvő, nyugati részén az inventáriumok leírásai rendszeresen két kutat említenek. A régészed feltárás során mindkét objektumot sikerült azonosítani, majd teljesen feltárni, kitisztítani. így derült ki, hogy az egyik „kút”, mely a déli palotaszárny alatti „Öreg pince” lejárata előtt található, csupán ciszterna volt. Az északnyugati palotaszárny alatti „Malompince” udvari fala előtt található, jelentős mélységű, sziklába vágott függőleges akna azonban valóban kútnak bizonyult. Bár a két „kút” leírásánál a 17. századi leltározók többnyire igyekeztek valamilyen módon jelezni a különbséget, az azonos terminológia használata az egyébként is igen szűkszavú írott forrásokban némileg megnehezítette annak eldöntését, hogy az egyes passzusok éppen melyik kútra vonatkoznak? Az 1620-as leltárban (Feld—Cabello 1980, Függelék) a Malompince ismertetése után a következőket olvashatjuk: ,V^Z Puszta kutt TemlecrJelet vagion horda üres - No. 14. Az var Piaczan vagion egy kutt, Vagion a^on vasas veder láncostul No. 1. Vagion a% kutnal cheöber No. 1. Vagion arjolloson felől vas horogh No. 2. ”
