A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - Gál Viktor - Kelemen Bálint - Simon Zoltán: A füzéri Felsővár kút felvonószerkezetének elméleti rekonstrukciója

172 Gál Viktor—Kelemen Bálint—Simon Zoltán 1. kép. A füzcri Felsővár kútjából előkerült 17. századi felvonószerkezet Bild 1. Die A-uf^ugsvorrichtung aus dem 17. Jahrhundert, die aus dem Brunnen der Burg Felsővár in Fillér %um Vorschein kam csupán csak az egyik, 60 cm hosszú darab került elő (3. kép). A két tartószerkezet eltérő magasságú: az 1. elem 175 cm, illetve a II. elem 185 cm magas. A II. elem talpfáján egy feles, függőleges belapolás található. A talpgerendáknál jelentősen keskenyebb oszlopok ex­centrikusán ülnek be a talpfákba oly módon, hogy az oszlop külső oldala egy síkba esik a talpfa egyik olda­lával és a két könyökfa egy-egy lapjával. Az oszlopok ezen oldalán mindkét esetben egy kb. 5—6 cm-es ket­tős tagolású homorú visszaugratás található mintegy 70 cm-es magasságban, tehát az oszlopok keresztmet­szete fölfelé minimálisan csökken. A várkút felvonószerkezetének előkerülése után rövidesen sor került a szerkezet dendrokronológiai vizsgálatára is. Gryneaus András mintavételeit köve­tően kiderült, hogy a felvonószerkezet megépítéséhez szükséges faanyagot 1633—45 között termelték ki, fel­tételezhetően egy Füzértől nyugatra elterülő, mélyeb­ben fekvő ártéri erdőből. A Felsővár várudvarának mélyebben fekvő, nyu­gati részén az inventáriumok leírásai rendszeresen két kutat említenek. A régészed feltárás során mindkét objektumot sikerült azonosítani, majd teljesen feltárni, kitisztítani. így derült ki, hogy az egyik „kút”, mely a déli palotaszárny alatti „Öreg pince” lejárata előtt ta­lálható, csupán ciszterna volt. Az északnyugati palota­szárny alatti „Malompince” udvari fala előtt található, jelentős mélységű, sziklába vágott függőleges akna azonban valóban kútnak bizonyult. Bár a két „kút” le­írásánál a 17. századi leltározók többnyire igyekeztek valamilyen módon jelezni a különbséget, az azonos terminológia használata az egyébként is igen szűksza­vú írott forrásokban némileg megnehezítette annak eldöntését, hogy az egyes passzusok éppen melyik kútra vonatkoznak? Az 1620-as leltárban (Feld—Cabello 1980, Füg­gelék) a Malompince ismertetése után a következőket olvashatjuk: ,V^Z Puszta kutt TemlecrJelet vagion horda üres - No. 14. Az var Piaczan vagion egy kutt, Vagion a^on vasas veder láncostul No. 1. Vagion a% kutnal cheöber No. 1. Vagion arjolloson felől vas horogh No. 2. ”

Next

/
Thumbnails
Contents