A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Pusztai Tamás: A tapolcai bencés apátság építéstörténete
164 Pusztai Tamás 12. kép. A bencés templom szerkesztése Bild 12. Das Konstruieren der Benediktiner Kirche használtak. Tapolcán pedig ez volt az a temetkezési hely, ami az alapító elgondolása szerint legjobban szolgálhatta lelkének az üdvözülését. Az összeépítés során a bencés templom funkciója is kiegészült. A hajóban talált keresztelőmedence alapozás arra utal, hogy a rotunda korábbi plébániai jogai — így a keresztelés joga — az új épületre, legalábbis annak a kórusrekesztőtől nyugatra eső területére szálltak. A bencés templom-rotunda kapcsolathoz még egy dolog társul: a templom nyugati oldalának közelében, elkészült egy a maradványai alapján a templomnál is masszívabb épület. A 1,5 m széles, legalább 20 méteren át követhető alapfalakkal jellemezhető — még egy pogány építési áldozattal is megerősített — építmény valószínűleg egy lakóépület lehetett. A rotunda idejében még nem állt ez a ház, hanem valamikor a bencés templom felépítését követően emelhették. A padlójához kapcsolható építési áldozat edényét a 12—13. századra datálhatjuk. Mivel az Árpád-kori konvent 80 cm vastag alapozását a középkori kolostor alatt megtaláltuk, nem járhatunk messze az igazságtól, ha e masszív, 150 cm széles alapozás maradványokat a Miskolc nemzeteség tapolcai udvarházaként értelmezzük. A templom és rotunda kettőséhez tehát egy harmadik elem, az alapító nemzetség udvarháza is kapcsolódhatott, amit egy fal a templommal is összekötött. Udvarház és plébániatemplom együttese nem egyedülálló jelenség. Udvarház—rotunda kapcsolata a 12. századi Jákon, majd később, a 13. században ugyanitt a lakótorony—rotunda—bencés templom hármasa szintén megfigyelhető. All. században, az akkor már létező királyi udvarhelyek hasonló építményei nyomán a világi előkelők birtokközpontjaiban felépülnek azok a palatiumok, melyeket nagyméretű, emeletes épületekként rajzolhatunk meg. A mindkét szintjén egyterű épületek lent gazdasági célú, fent reprezentatív térrel készültek. E palatiumokat a jáki földesúri lakóhely kapcsán legutóbb Valter Ilona elemezte. A palatiumok két legkorábbi formája a dömösi apátság temploma mellett és a bihari Belényesszentmiklós felett feltárt hercegi szálláshely épülete. Dömösön a templom szentélyétől délre, arra merőlegesen helyezkedik el a nagyjából 8 x 33 méter méretű, vastag falú és egyterű kőház. Belényesszentmiklóson 10 x 28 méteres alapterületű döngölt agyag és kőlapokra égetett téglából emelt hosszú, csarnokszerű épület volt (Valter 2005, 558).
