A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Pusztai Tamás: A tapolcai bencés apátság építéstörténete
156 Pusztai Tamás 5. kép. A 12. században a rotunda déli oldalához felépítették a bencés apátság templomát. A korai kolostorépületből csak egy falszakasz került elő Bild 5. lm 12. Jahrhundert ist %um südlichen Wand der Ko tünde die Kirche der benediktiner Abtei aufgebaut. Aus dem frühen Klostergebäude ist nur ein Wandabschnitt %um Vorschein gekommen 1221) megelőzően legalább 100 évvel, a 12. század elején építhették. A 12. századi templom falait a környék lakossága az apátság 16. századi elhagyását követően az alapozásig kibányászta. Ennek gyakorlati oka volt: A falakat kitűnő minőségű, vörös színű bükkaljai riolitból készült kváderekkel burkolták („bogácsi kő”). Ez nagyon szép és kívánatos építőanyag volt a környező települések lakói számára is. Csak a torony menekült meg az újkori kőbányászok pusztításától. Ennek az oka az az építkezés, amiről a már említett 1731-es urbárium beszél: a torony keletre való meghosszabbításával egy borospincét alakítottak itt ki. Ebben tárolták az uradalom kocsmáltatásra szánt borait. A templomnak ezt a szakaszát az újkorban sem bontották el. A toronyban ma is látható dongaboltozat indítása nagyon alacsonyan — az Árpád-kori épület belső járószintjéhez mérten 1 méteren — van. Ez a boltozatmaradvány nem tartozik a korai, 12. századi építkezésekhez, hanem a 18. századi pinceépítés eredménye. A bencés templom tornyát a bor védte meg (7. kép). Az ide épült kései pince két helyiségre volt osztva. Ott, ahol a helyiségek közötti válaszfal volt, a fal alatt megmaradt a torony Árpád-kori padlóburkolata, ami szabálytalan vörös kőlapokból állt. E burkolatban találtunk két nagyméretű cölöphelyet is, ami a torony és a hajó közötti tér elválasztását szolgáló fa szerkezet rögzítésére szolgált. A torony egyéb részein a padlót fedő kőlapoknak csak a lenyomatát tudtuk megfigyelni a fektető habarcsban. Csupán a nyugati kapu belső oldala előtt maradt meg egy sor kőlap. A kapunak nem volt külön faragott kerete, hanem a fal más részein is látható kváderekkel keretelték. A kapu szélessége 1,15 méter volt. A templom hajóját és a kórust is eredetileg vörös színű, szabálytalan formájú kőlapokkal burkolták. E kőlapok többségét fölszedték. A lenyomatukat őrző fektető habarcs viszont megőrizte a padló teljes egészének mintázatát. A hajó és a kórus találkozásánál, valamint a diadalív északi és déli pillérénél 2—2 mellékoltár állt. Az oltárok tömbje alatt a padló eredeti kő burkolata szintén megmaradt. A hajóba épített négy mellékoltárból kettő igen jó állapotban volt. Mintegy egy méter magasságig, eredeti állapotukban álltak. Tömbjeik a riolit tufa helyi, mállékony változatából készültek.16 A hajó bejárattól számított második harmadának a keleti végébe épített két mellékoltárt keleti oldalukon egy kórusrekesztő fal kötötte össze. Míg a kórus- rekesztőtől nyugatra a padlóburkolat lenyomata a fektető habarcsban végig dokumentálható volt, addig a kórus területén csak keskeny sávokban maradt meg ez a habarcslenyomat, a többi helyen kései — 15—16. századi — temetkezések gödrei pusztították el. A meg16 A mellékoltárokból megmaradt részek magassága megegyezett annak az agyagrétegnek a vastagságával, melyet a 15. században hordtak be a templomba. Ez az agyag védte meg a mellékoltárokat.
