A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - Szőllősy Csilla: Kora Árpád-kori településnyomok Szentistván határában

144 Szőllösy Csilla Szintén a földrajzi tulajdonságokkal magyarázható az Árpád-kori (12—13. századi) tanyaszerű település mérete Pácin-Alharaszton, a Bodrogköz területén, ahol összesen 5 félig földbe mélyített ház állt a kö­zépkorban, de emellett további felszíni épületek lé­tét is feltételezik. Az objektumokat kb. két generáció használhatta, emellett kimutatható volt, hogy a terület mérete kizárólag ekkora település „eltartására” volt elegendő. Valamint domborzati rekonstrukciókkal igazolták, hogy a feltárt házak a sárga, homokos fel­színre, eredetileg is a magaslatra épültek, igazodva a terület domborzati és vízrajzi adottságaihoz, ami jel­lemző a Bodrogköz egész területére a középkorban (Ringer-Szörényi 2011, 513). A szentistváni lelőhely esetében több elképzelés biztosan kizárható a kis településekkel kapcsolatos lehetőségek közül. Feltehetően nem egy szórt telepü­lés része, mivel a legközelebbi azonos korú lelőhelyek 2—3 km-rel arrébb helyezkednek el. Szintén kizárható, hogy egy nagyobb településhez kapcsolódna, mivel nem ismert ilyen a környéken, és a földrajzi adottsá­gok miatt nem is nagyon volt lehetőség a kialakulá­sukra. A nyári szállás kérdése szintén bizonytalan, a három ház nem feltétlenül állt egy időben, illetve a 6. ház tűzhelyének megújítása kevésbé ideiglenes tartóz­kodásra utal. Annak a lehetősége már valószínűbb, hogy ki­alakulóban lévő falu lehetett, amit lakói esetleg az életmóddal kapcsolatos költözködések miatt, esetleg egyéb okokból kifolyólag felhagyni kényszerültek. ÍROTT FORRÁSOK Györffy György történeti földrajzi munkájában az első közvetett adat a mai Szentistvánról 1273-ból szár­mazik. A falu Györffy véleménye szerint nevét Szent Istvánról elnevezett egyházáról kapta (Györffy 1987, 815, 806), ami tehát legkorábban all. század végén épülhetett, de nem zárható ki a későbbi keltezés sem. Konkrét adat a faluról csak a 14. századból, 1332- ből származik a pápai tizedjegyzékekkel kapcsolatban (Györffy 1987, 806), azonban ezek az adatok nem vonatkoztathatóak a fentebb ismertetett, kora Árpád­kori településre. TEMETKEZÉS A lelőhely vizsgálata kapcsán mindenképpen figyelmet érdemel a valahai településtől alig 1 krn-re DK-i irány­ban feltárt kisebb temetkezéscsoport,1 amely esedeg összefüggésbe hozható az itteni lakossággal. 1 HÓM RégAd. 4170-07. A négy, mellékletei és tájolása alapján közép­korinak meghatározható sír (1, 2, 3. és 9. számú) egy csoportban került elő, míg a másik kettő (5. és 22. szá­mú) valamivel távolabb, és valószínűbbnek látszik a császárkori keltezésük. Az 1. és 2. számú sírok mellékletei között szere­pel egy S végű hajkarika, melyek a 10. század máso­dik felében, utolsó harmadában terjedtek el, de még a 12—13. században is kimutathatóak (Révész 2008, 404). A 2. számú sírban emellett egy sodrott ezüstgyű­rű is feltárásra került, amelynek használati ideje all. századra tehető (Révész 2008, 421). A 9. számú sír nyitott bronz haj karikájának párhuzamai már szintén a 10. században megjelennek, de még 11. századi sí­rokban is előfordulnak, utána viszont nem jellemzőek (Istvánovits 2003, 279, 281). Az eltemetettek nemével kapcsolatban az 1. és 2. számú sír esetében a mellékletek adhatnak támpontot. Az S végű haj karikák kizárólag női sírokban fordulnak elő (Révész 2008, 403; Istvánovits 2003, 283, 285), de a bronz hajkarika és a gyűrű is náluk jellemzőbb (Istvánovits 2003, 279, 281). A 3. sírból ugyan nem került elő melléklet, a váz alapján azonban feltételez­hető, hogy férfiról van szó, a 9. számú sírban pedig egy gyerek váza került feltárásra. Az eltemetett felnőt­tek kora antropológiai vizsgálatok hiányában egyelőre nem ismert. A kis távolság és hasonló időhatárok miatt feltéte­lezhetően lehetett összefüggés az itt eltemetettek és a fentebb vizsgált település lakói között. Ebben az eset­ben a sírok tovább pontosíthatják a keltezést, mivel a sodrott ezüstgyűrű all. század után már nem fordul elő. Ha nem is feltétlenül ezzel a településrésszel kap­csolatba hozhatóan, de mindenképpen a környék korai megtelepedésének bizonyítéka az a két öntött, áttört, bronz haj fonatkorong is, amely a ’80-as években ke­rült elő Szentistván mai temetőjének területén.2 ÖSSZEGZÉS A feltárt lelőhelyen tehát összesen három ház sorol­ható az Árpád-korba, illetve a kutatatlan területeken esetleg továbbiakkal számolhatunk, bár a földrajzi adottságok, a mocsaras, gyakorta árvízzel elöntött te­rületek megszabták a „falu” kiterjedését. A leletanyag alapján all. század végére keltezhető a település, ame­lyet feltehetően nem használtak huzamosabb ideig. 2 Révész László: Állatalakos áttört honfoglalás kori hajfonatko- rongok a Kárpát-medencében. Kézirat. Ezúton szeretném megköszönni Révész Lászlónak, hogy kézira­tát áttanulmányozhattam.

Next

/
Thumbnails
Contents