A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Szőllősy Csilla: Kora Árpád-kori településnyomok Szentistván határában
142 Szőllősy Csilla A leletanyagban klasszikus értelemben vett hullám- vonal(köteges) díszítés nem található, viszont hullám- vonalszerűen kialakított minta többféle variációban előfordul. Településenként az anyagban ritkábban, kis számban ismert. Hasonló mintájú edény került elő Bakon a 12. századból (Horváth 1997, 174), Tisza- eszláron a 11—12. századból (Kovalovszki 1980, 81, 83-84, 87, 91, 94), illetve Cethalomról a 10—11. századból (Simonyi 2001, 365). Nagy számban jelenik meg az egyébként is az egyik legáltalánosabb és legegyszerűbb díszítés, a vízszintesen bekarcolt vonal/vonalköteg. Szentistvánon leggyakrabban az 1—2 párhuzamosan behúzott vonal jellemző, de előfordul sűrű vonalköteg, illetve csigavonalban karcolt vonal is. Sűrűn behúzott, vízszintes vonalköteg mintára párhuzam Szarvas-Rózsásról van (Kovalovszkí 1960, X. tábla), illetve pl. Tiszafüredről (Laszlovszky 1991, 368). Mezőkeresztes-Cethalomról közöl Simonyi Erika hornyolatszerű vízszintes vonalakból álló hasonló díszítést több töredékről is, amiket jórészt a 10—11. századra keltez (Simonyi 2001, 370). Peremkialakításokkal Parádi Nándor Csátalja és Jan- kovich B. Dénes Fenék falu kapcsán foglalkozott (Cs. SóS-Parádi 1971, 135;Jankovich 1991,191). Az enyhén kihajló, lekerekített forma látszik a legkorábbinak. Legáltalánosabbnak a 45 fokban kihajló, ferdén levágott szélű, tagolatlan, profilálatlan peremeket tekintik, amelyet jellemzően all. századra kelteznek. Ezen felül különböző kialakítások jellemzőek (pl. egyenesen levágott, lekerekített, elkeskenyedő, alul bordával etc.), melyeknél a különböző bonyolultságú kiképzések időbeli sort feltételeznek (Jankovich 1991, 191). A peremkialakításokat összevetve a díszítésekkel, a felsorolt párhuzamok esetében gyakoriak a fogaskerék dísszel együtt tagolt, profilált peremek, amelyek a valamivel későbbi keltezést indokolják. Viszont Szentistvánon a kevés fogaskerék mintájú peremtöredék inkább egyszerűbb kialakítású. A szentistváni lelőhely anyaga elsősorban fogaskerék mintájú töredékeket tartalmaz, amelyek a viszonylag tág időhatáron belül leginkább a 11—12. századra, annak fordulójára keltezhetőek. A körömbenyomko- dásos darabok legjellemzőbben all. század folyamán fordulnak elő, míg a hullámvonal-szerű díszítés szintén all. századra, a 11—12. század fordulójára datálható. Emellett a peremkialakítások között is előfordulnak az egyszerűbbek mellett a kihajló, profilált kialakítások, amik a legkorábbi időszakra nem jellemzőek. Ezek alapján a kerámiaanyag all. század végére, esetleg a 11—12. század fordulójára keltezi a lelőhelyet. TELEPÜLÉSSZERKEZET A lelőhely feltárt területein legfeljebb három épület állt a kora Árpád-kor időszakában, de ezek sem feltétlenül azonos időben. A kutatatlan részeken még feltételezhetők további házak, esetleg egyéb települési objektumok, de nagyobb méretű faluval semmiképpen sem számolhatunk. Már csak azért sem, mivel a földrajzi viszonyok ezt nem tennék lehetővé, a mocsaras részből kiemelkedő domb mérete nem elegendő egy nagyobb település számára. A területen egy viszonylag rövid ideig használt, pár házból álló településsel számolhatunk, amelynek pontosabb típus-meghatározása problémás. Esetleg egy kialakulóban lévő falu lehetett, amelyet aztán idővel felhagytak, talán az életmóddal, állattartással-földmű- veléssel kapcsolatban költöztek odébb. A kutatás régészetileg minimum 3 falutípust tudott elkülöníteni: a már Méri által jellemzett szórt településeket, a szállás- vagy tanyaszerű településeket, valamint a szabályos elrendezésű falvakat (Takács 2010, 14—18). A kisméretű, „tanyaszerű” településekkel elsőként történészeink foglalkoztak a középkori falutípusok vizsgálata során (Szabó 1966, 28-33; Maksay 1971, 37—44), majd régészeti oldalról Szőke Béla Győr környékén végzett vizsgálatokat (Szőke 1955,87—88). Pár objektumból álló településszerű jelenségeket nagyobb számban a ’80-as években jegyeztek fel terepbejárási térképek vizsgálata során, és már ekkor próbáltak rávilágítani a témával kapcsolatos problémákra (Jankovich 1985, 283-292; Laszlovszky 1986, 131-151). A kérdéssel legutóbb Takács Miklós (Takács 2010) és Rácz Tibor (Rácz 2010) foglalkozott. Értelmezési kérdések Elsődleges településszerkezetet alakító tényezők a földrajzi környezet és a gazdálkodási mód. A honfoglaló magyarság életmódjára a kelet-európai sztyeppe ligetes sávján jelenlévő félnomád gazdálkodás volt jellemző. Hogy az ezzel járó téli-nyári szállások a Kárpát-medencében mikor alakultak át állandó falvakká, azt a régészeti leletek alapján egyelőre nem lehet pontosan megadni, írott forrásaink pedig csak későbbről származnak. Általánosan elfogadott vélemény, hogy valamikor all. század folyamán mehetett végbe a változás. Majd a 12. század környékén, a településszerkezet megszilárdulását jelezve létrejöttek ún. szórványtelepülések, amelyek legfeljebb 2—3 házból, 1—2 gazdasági épületből álltak, nagyobb távolságra egymástól (Bálint et. al. 2003, 384). Az írott forrásokban előforduló településtípusok és ezek arányai nem feltétlenül egyeztethetőek össze a
