A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - Szőllősy Csilla: Kora Árpád-kori településnyomok Szentistván határában

Kora Árpád-kori településnyomok Szentistván határában

137

százaléka (összesen 7 db) volt díszítetlen. A leggyakoribb díszítési mód kétségtelenül a rádli vagy fogaskerék minta. Az anyag 45%-án megjelenik, ráadásul maguk a minták is több változatban fordulnak elő — ez elsősorban az eltérő mintázó szerszámtól eredhet. A klasszikusnak számító négyzetes formától (II. tábla: 1) a téglalap alakú (I. tábla: 3, 5, 7), kis, pontszerű (I. tábla: 1), vagy háromszög formájún (I. tábla: 2, 4) át az egészen keskeny, hosszúkás vonalakig (II. tábla: 3), egy-két esetben akár vízszintes vonalakkal kombinálva (I. tábla: 6) őket. Hol sűrűbben, hol lazábban követik egymást, az edényen pedig rendszerint csigavonalban húzódnak. A minta általában a nyakon vagy a vállon indul, a csigavonalak között lévő távolság átlagosan 1 cm. Egész edény nincsen, de a töredékeken lévő minta elhelyezkedése alapján valószínűsíthető, hogy az edények legtöbbjének egész felületén, de legalábbis nagyobb részén végigfutott a minta.

A korai anyagokban általános, klasszikus, fésűvel bekarcolt hullámvonal, vonalköteg nem jelenik meg. Helyettük jellemzőbb az egy-két, mélyebben bekarcolt párhuzamos vonaldísz (14%) (TI. tábla: 4, 8), a körömmel, egyéb eszközzel benyomkodott díszítés (8%) (II. tábla: 5, 7; III. tábla: 2, 3, 4; IV. tábla: 1), hullámvonal-szerű bekarcolás (2%) (III. tábla: 1; IV. tábla: 2) és párhuzamos vonalköteg (2%) (TI. tábla: 2, 6; IV. tábla: 2, 3).

A körömbenyomkodás, hullámvonal-szerű bekar- colások legtöbbször az edény vállán helyezkednek el, egy esetben indul a minta már a nyakon, a vízszintes vonalak esetében viszont csak oldaltöredékeink vannak.

A kerámiák közel fele rosszul átégett, gyakoriak a rétegesen átégett darabok, illetve több esetben másodlagos égés nyomai is megfigyelhetők. A nagy százalékú sötét színű töredék alapján elmondható, hogy az edények nagyobb része oxigéntől elzártan, redukált égetéssel készült, az oxidált égetés kevésbé jellemző.

Kerámia párhuzamai

A házak kapcsán is említett kora Árpád-kori lelőhelyek nagy részéről származik hasonló leletanyag.

A díszített töredékek nagyobb százalékán fogaskerék minta látható. Keltezésére elsőként Parádi Nándor tett kísérletet 1963-ban a Heves megyei Andornaktályáról származó, Kálmán (1095—1116) dénárjaival keltezett edény segítségével (Parádi 1963, 223). Ebben az időszakban a legáltalánosabb, de már 10—11. századi temetőben is előfordul (Kiss 1983,414- 415), felső határként pedig 13. századra keltezett objektumokból is kerültek elő, pl. Báb (Szabó 1975,28), Tiszaeszlár (Kovalovszki 1980, 46). Településenként

a számuk változó, viszonylag gyakran fordul elő a korai anyagban, de lelőhelyenként jellemzően nem túl nagy százalékban. Ez alól jelent kivételt pl. Csátalja (Cs. Sós—Parádi 1971) vagy Tiszaeszlár (Kovalovszki 1980). A mintát általában csigavonal-szerűen nyomják az edénybe, többségében az egész felületen.

A mintán belül több alcsoport is elkülöníthető, a fogaskerék alakja, nagysága, sűrűsége, távolsága alapján, településeken belül is jellemzőek a különböző variációk.

A leletanyagban egyik legsűrűbben előforduló, kis vékony, sűrű vonalkákból álló fogaskerék minta párhuzamát a Sarud határában fekvő, 12—13. századi Báb falu 2. számú házában tárták fel (Szabó 1975, 28).

A legáltalánosabbnak a négyzetes alakú fogaskerékdísz számít, ilyenek ismertek pl. Doboz-Hajdúirtás (Kovalovszki 1975, 12. kép), Poroszló (Szabó 1975, 47), Esztergom-Szentgyörgymező (Lázár 1998, 21, 40, 72) leletanyagából. Objektumaikat a 11—12. századra lehet keltezni.

Kevésbé jellemző a háromszög vagy ék alakú minta. A szentistvánihoz hasonló jelenik meg Andor- naktályán (Parádi 1963, 229), illetve pl. Csátalján (Cs. Sós—Parádi 1971,133). Ezek az edények jórészt all. század végére, 12. század elejére keltezettek.

Apró, sűrű, jellemzően kicsi, vékony sávban kör- befutó fogaskerékdísz lelőhelyünkön két töredéken jelenik meg, hasonlóak pedig pl. Kiszomborról ismertek a 11-12. század fordulójáról (Bálint 2003, 340).

Gyakori, hogy kombinálják valamivel a fogaskerékkel benyomott sorokat, vízszintes vonallal pl. Csátalján (Cs. Sós—Parádi 1971,129) vagy hullámvonallal Esztergomban (Lázár 1998, 40, 63).

A fogaskerékdísz mellett viszonylag jellemző mintája a korszaknak a körömmel benyomkodott vagy valamilyen egyéb eszközzel ferdén bevagdosott díszítés. A legtöbb lelőhelyen előfordul, de arányaiban szintén nem túl sok. A minta általában egy, ritkábban 2—3 sorban fut körbe, ami indulhat közvetlenül a perem alatt a nyakon, vagy jellemzőbben a vállon. Előfordulhatnak önmagukban, vagy egyéb mintával, pl. vízszintes vo- nalköteggel, hullámvonallal, esedeg fogaskerék dísszel kombinálva, sűrűbben vagy ritkábban, ferdén vagy vízszintesen bevagdosva.

Párhuzamaik kerültek elő Esztergom-Szentgyörgy- mezőrőla 11. század második feléből (Lázár 1998,31, 61), Szarvas-Rózsásról a 10—11. századból (Jankovich 1994, 6. kép), vagy pl. Tiszaeszlárról all. század elejéről (Kovalovszki 1980, 84, 91). A legközelebbi hasonló díszű kerámia Mezőkeresztes-Cethalomról származik a 10—11. századból (Simonyi 2001, 364).