A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - B. Hellebrandt Magdolna: Késő kelta - kora császárkori településnyomok a Dél-Borsodi Mezőségben
102 B. Hellebrandt Magdolna gálta ez a módszer (Bónis 1969, 209). Hasonló cél vezette a Balatonmagyaród-Kányavár 3. objektum ház belsejének letapasztásakor az egykori építőt, aki apró kavicsokat kevert az agyagos sárba (Horváth 1987, 60), Kiskányavár 45. objektumának kavicsos padlómaradványa volt (Horváth 1987, 62, 7. kép 1), Ma- gyarszentmiklós-Ujréti-dűlő 1. objektum ház belsejét lapos homokkövekkel rakták ki (Horváth 1987, 64. 11. kép 6). Mezőkeresztes-Fűzfás 7. objektum ház nyugati hosszánál kibontott árokszerű mélyedés a padka mellett deszkaszegélyre utal. Hasonló került elő Bu- dapest-Gellérthegyen a 10. háznál (Bónis 1969, 208). Bónis hivatkozott Beninger, E. által publikált felsőausztriai neubau-i egyik házra, mely szintén deszkaszegélyű és padkás megoldású volt. A cölöplyukakat összekötő árkot figyelt meg Horváth Balatongyörök- Kövesmező 1. objektumánál, melyből arra következtetett az ásató, hogy a ház faszerkezetű, és sövényfalú volt (Horváth 1987, 59—60. 3. kép 3). Balatonmagyaród-Kányavár 3. objektum északi falánál sikerült megfigyelnie a cölöplyukakat összekötő barnás csíkot (Horváth 1987, 60. 5. kép 4). Mezőkeresztes-Fűzfás 7. objektum északi részén 60 cm hosszú, 19 cm széles árok volt. Hasonló lehetett a 200 cm hosszú, 30 cm széles árok Balatonmagyaród-Kiskányavár 8. objektumában (Horváth 1987, 62. 7. kép 2), melynél Horváth feltételezte, hogy osztófal maradványa. Analógiaként ide sorolhatjuk Sajópetri-Hosszúdűlő 03.B.82. jelzésű házát, helynek közepén 120 cm hosszú, 25 cm széles, sekély mélységű árok volt (Tímár et al. 2007,197). Több lakóépületnél megfigyelhető, hogy a ház belsejében egy rész mélyebb. Gelej-Sinka-halom 11. objektum ház DK-i sarkában egy 110 cm hosszú, 70 cm széles nagy ovális horpadás volt (37. kép 6). Me- zőnagymihály-Nagyház-tanya 1. objektum házban az EK-i sarok volt mélyebben. Balatonmagyaród-Kiskányavár 45. objektum ház nyugati végén 260 x 140 cm-es terület átlag 10 cm-el volt mélyebb a ház többi részénél (Horváth 1987, 62. 7. kép 1). Mezőkeresztes-Fűzfáson a 7. objektum háznál a bejárattal szemben a nyugati részen 50 cm széles padkát figyelhettünk meg a deszkafal mellett, a ház teljes hosszában, és a ház északi oldalánál 100 cm szélesen. A 10. objektum háznál a nyugati bejárattal szemben a keleti fal mellett 300 cm hosszan, 80—100 cm szélesen láthattunk padkát, melynek DNy-i végénél még egy cölöplyuk utal a tető tartását erősítő oszlopra. All. objektum háznál a keleti oldalon 80—120 cm széles, a nyugati oldalon 80—90 cm széles padka húzódott, melyek 6—13 cm-el magasodtak a ház középső, mélyebb része fölé. A nyugati padka a bejárati rész felé ellaposodott. Gelej-Sinka-halmon a 10. objektum házban 150 cm hosszú, 50 cm széles padkát bontottunk ki. Oberbergben feltárt háznál a két hosszanti falnál találtak padkát (Kuzmová 1980, 3. ábra 8). Balatonmagyaród-Kányavár 4. objektum ház bejárata DNy- on nyílt, s a bejáratnál déli irányba padkát képeztek ki, mely a ház belsejének járószintjéből 40 cm-rel emelkedett ki (Horváth 1987, 61. 5. kép 3). Padkát találtak Budapest-Gellérthegyen az 5. háznál. A padka kialakítása korábbi La Téne lakóházakból ismert. Bónis Éva hivatkozott Schönbergerre, aki Wetterau-ból ismertetett egy házat körbefutó padkával (Bónis 1969, 208). Tiszafüred-Morotvaparton a 9. házban volt padka, mely 50 cm magas volt, s a DNy-i sarokban levő bejárattal szemben, a hosszanti fal mellett húzódott (Krivetzky 1991, 67, 69, 78), mint Sajópetri-Hosszúdűlő egyik házában (Tímár et al. 2007, 82). A padka meghatározását olvashatjuk a Magyar Néprajzi Lexikonban, miszerint a padka földből, sárból, vályogból alakított, környezetéből kiemelkedő, alvásra, ülésre, tárolásra, munkaműveletek végzésére szolgáló sík felületű építmény. Méretük az araszostól az asztal magasságúig változott. Kr. e. 3. évezredben Mezopotámiában a paloták fala mellett futottak körbe (K. Csilléry—Filep 1981, 151—152). A padka mint fekvőhely a 20. században is használatos volt. Forró falván 1931-ben készült fényképről ismerünk földbevert lábú ágyat és padot, alattuk alacsony sárpadkával (K. Csilléry 1977. 43). Hasonló bútor a késő kelta időben is elképzelhető. Mezőkeresztes-Fűzfás 7. objektum ház árkában és a ház közepén két helyen is talált paticshalomból arra következtethetünk, hogy a ház felmenő falát sövényből fonták, majd betapasztották, ugyanúgy, mintMező- nagymihály-Nagyház-tanya 1. objektum esetében is megfigyelhettük, és a többi háznál is ez volt a gyakorlat. Kevés paticsot találtak Tiszafüred-Morotvaparton feltárt házakban is (Krivetzky 1991, 77). Hasonló módon készült Budapest-Gellérthegyen a 16. ház. A La Téne végén a fonott falú, vályoggal bekent, hőszigetelt és erősített építkezés széles körben elterjedt. Az ókori szerzők közül Tacitus és Strabo utalt rá, Vitruvius pedig leírta a vályogfalas építkezés szabályait (Bónis 1969, 209). Mezőkeresztes-Cethalom, Mezőkeresztes-Fűzfás, Gelej-Sinka-halom és Mezőnagymihály-Nagyház-ta- nya feltárt házai a korban általános típust képviselnek. Megtalálhatók a Dunától keletre a Barbaricumban, és északabbra a mai Szlovákiában, valamint morva és lengyel területeken a késő LT és a római időkben (Bónis 1969, 209; Mócsy 1974, 172). Bónis hivatkozott Behn, F. kutatásaira, aki szerint a késő vaskor—korai