A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

IRODALOMTÖRTÉNET - BÉKÉSI Gábor: Regős Sándor (1917-2002) költészete

Regös Sándor (1917—2002) költészete 201 (Ssgdsghusponot ssgabadssgombat, regény, gépirat, 1950, 120 lap; Báb és lepke, kisregény, gépirat, 51 lap) több verses regény, valamint rádió- és tévéjátékok, önéletrajzi esszék teszik változatossá a gyűjteményt. SZAKIRODALMI HIVATKOZÁSOK, EGYÉB EMLÍTÉSEK A szerzőre vonatkozóan alig található szakirodalmi említés, hivatkozás, eredeti művei jóformán teljességgel hiányoznak az országos és a helyi könyvtárakból. A Szuronyok árnyékában megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban mint köteles példány, valamint tartalmazza adatait a Magyar Nemzeti Bibliográfia is.

6 Ehhez képest csak a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár tartalmaz többletet, egészen pontosan a Sgagbusgonät sgabadsgombat című regény gépiratának egy másolatát.

7 Szinte hihetetlen, de a miskolci Lévay József Muzeális Könyvtár digitális helyismereti adatbázisa egyeden találatot sem jelez Regős Sándorról, pedig versei, novellái olvashatóak a helyi lapokban, folyóiratokban.

8 Maga Regős Sándor is kigyűjtötte Székelyhídi Ágoston szemléző kritikáját az Alföldből (SZÉKELYHÍDI 1963, 171), mivel a hasonló - különösen pozitív — visszajelzéseket sajnos nagyon szűkmarkúan osztották a szerzőnek. Nem is csoda, hogy a hiába vágyott önmegmutatás elmaradásával még inkább befelé fordulóvá vált a lírája. A kritika azonban épp csak megemlíti Regős Sándor novelláját, a mondanivalója azonban elkanyarodik, valójában nem érdekli az író. novella, h. n.; Csendélet, novella, h. n.; Egy mai lány, novella, h. n.; Fiatalság: okosság, novella, h. n.; Majdnem rózsák között, novella, h. n.; Telefon, novella, h. n. 6 OSZK: MC 164.065; Magyar Nemzeti Bibliográfia: 12168/2007. Lásd: http:/

Avww.oszk.hu/mnbwww/K/l 123/S.HTM

L (Letöltés dátuma: 2012. szeptember 1.). Regős Sándor: S%á%hus%onöt szabadszombat, gépirat, 1963, 120. Jelzet: Helyism. R50, Ltsz.: 441833. 8 Regős Sándor eddig fellelt, nyomtatásban megjelent versei időrendben: Csak annyi a bűnöm..., Riba Sándor verse, Vágó Béla zenéje, kottával, Magyar Zenealbum, Budapest, 1937.; Anyám nevenapján, h. n.; Kiáltás, Üj utakon, Miskolc, 1945. július 25.; Anyám születésnapján, Üj utakon, Miskolc, 1945. augusztus 11.; Egyszerű vallomás, Kilátó, 1956. október 20.; Éjszakai rémület, ÉszakMagyarország, 1957. január 6.; Okos vers, Észak-Magyarország, 1957. január 13.; Cigándi délután, Észak-Magyarország, 1957. január 27.; Nyilatkozat, h. n., 1957. március 2. Petartóztatása előtt 2 héttel]; Titok, Diósgyőri Munkás, 1961. augusztus 8.; Találkozás, Napjaink, 1962. szeptember; Ballada a kaposvári állomás kapusáról, Somogy, 1975. 4. szám; Emlékezés egy katonavonatra, Magyar Vasutas, 1976. április 2.; Ne hagyd a tüzet kialudni, Közalkalmazott, 1976. június 2.; Emlék, Észak-Magyarország, 1976. október 31.; Éjszakai járkáló, Napjaink, 1976. november; Mosolyodról, Mezőkövesdi Újság 1994. január 27.; Május, Mezőkövesdi Újság 1994. május 5.; Rend, Napjaink XVII. évf. (1978), 10-11. szám, 71. old. Kárpáti Béla eddig az egyeden, aki némi személyes ismeretség folytán néhány soros elemző bemutatást közölt - eredetileg a Napjainkban (KÁRPÁTI 1978, 36), majd egy hosszú költemény részletével együtt szöveggyűjteményes irodalomtörténetében. Sokáig ez volt a költőről legkönnyebben fellelhető összes információ: „A csendes, befelé égő Regős Sándor (Miskolc, 1917. szeptember 12. - ) előbb vasúd tiszt, később SZTK-tisztviselőként írta kötetekre szaporodó verseit és novelláit. Versben és prózában (talán mert vérmérsékletben is hasonló) Kosztolányi és Babits stílusán nevelkedett. Tőlük tanulta a világos versmondatok tiszta mélységét, a könnyed verstechnikát — amely ugyan már nem elég hajlékony a modernebb változásokra — és a »kihordott« élmények tömör egyszerűségét. Főleg az Észak-Magyarország és a Napjaink közölte verseit - leginkább a hatvanas években. Sorsa támadásaitól a magán-világba — mint idillbe — békülő-menekülő költő szek'd lírája okos filozófiává mélyül, novellái az életet aprólékos gonddal, dokumentáris tényszerűséggel tükrözik. Jelenleg rokkant nyugdíjas." (KÁRPÁTI 1989, 72) Egy régi író-olvasótalálkozó személyes emlékét, majd egy évtizedekkel későbbi véletlen találkozás történetét idézi fel internetes blogjában Csabai Lajos: „Mostani írásomban e néven szereplő író nem tévesztendő össze az általam is nagyra becsült, több területen is maradandót alkotó riporterrel, közéleti szereplővel. Majdnem e tévedésbe estem én is a végig Miskolcon élő hősömmel, hiszen a név alapján az országosan ismert személyt vártuk. Helyette egy kissé arisztokratikus megjelenésű, szavainak nem a hangerővel nyomatékot adó gondolatgazdag helyi író jött el közénk, ki minden hatásvadászatot nélkülöző szavaival hamar hatása alá vont minket, irodalombarátokat. Ne felejtsem, ez 1963 körül volt. A hivatalos találkozó után az író maradásra invitált, szűk körben szabadabb a szó jelszóval. Maradtunk vagy tízen, s így szűk körben napvilágra kerültek az irodalom kapcsolódási pontjai való életünkhöz. Sok, addig nem is derengő dolog világosodott meg akkor bennünk. Az órák, mint percek szaladtak el. Ezt a találkozást csak félbehagyni lehetett, ott akkor befejezni nem. Levelet írtam hát neki, kértem, folytassuk az abbamaradt beszélgetést. Első szóra ráállt, barátaim pedig szinte mind eljöttek egy presszóasztalnál összehozott igazi író olvasó találkozóra. Nem részletezem, szinte az élet minden területére kaptunk tőle akkor hiteles útmutatást. Volt miből adnia. Mint író állt ki az '56-os eszmékért, és szenvedett később hátrányokat emiatt. Még egy találkozásom volt az íróval, az érzelgősséget nem szeretők nézzék el e pár sort nekem. Közel negyven év telt el a fent leírtak óta. 85 évesen még egyedül közlekedett. Buszra nehézkesen, de fel tudott szállni. Egy alkalommal egy buszon utaztunk. Rossz az arcmemóriám, de nem lehetett nem felismerni jellegzetes vonásait. (Egyébként is tud-