A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - PINTÉR-NAGY Katalin: Kora népvándorlás kori sír Pácin–Szenna-dombról

100 Pintér-Nagy Katalin lemez alá, a kardhüvely felső harmadába erősítették fel (MENGHIN 1983, 102). Nyugat-európai párhuzamok alapján megállapítható, hogy ezeknek a vereteknek a két végén lévő peckeit keskeny nyílásokon keresztül a hüvely külső borítását képező bőr és a fából készült hüvelytest közé bújtatták be,

1

9 és a függesztőveretek középső része alatt húzták keresztül a felfüggesztőszíjat.

2

0 Tehát a középrésznek a két pecek kőzd szabadon hagyott része adta a felfüggesztőszíj szélességének a lehetséges maximumát. Ez viszonylag keskeny szíjszélességet (0,5 és 2 cm) eredményezett (MENGHIN 1983, 102—104). A pácini függesztőveretek esetében a felfüggesztőszíj szélessége legfeljebb 2,1 cm vagy ennél kisebb lehetett. Azonban ha a függesztővereteket szegecselés nélkül, csak ily módón rögzítették volna, akkor nem bírta volna megtartani a fegyvert. Valószínűleg a függesztőszíjat a kardhüvely hátoldalán keresztben áthurkolták vagy összeszegecselték, hogy tehermentesítsék a függesztővereteket, és így a fő funkciója az volt, hogy megakadályozza kardszíj elcsúszását (ÁMENT 1970, 57-61; MENGHIN 1983, 104).

2

1 Ezen páros veretek mellől előkerült kisméretű ezüstcsat, helyzetéből adódóan, valószínűleg a függesztőveretek által leszorított felső függesztőszíjhoz tartozhatott,

2

2 vagy esetleg a kardhüvely alsó függesztőszíj részét képezhette. KARDGYÖNGY A kardgyöngy használatának keleti, iráni eredetű szokása a hunok előrenyomulásával jelent meg Középés Nyngat-Európában, és a Hun Birodalom bukása után is széles körben elterjedt volt (WERNER 1956, 27; MENGHIN 1983, 143-144; ANKE 1998, 99-100; ANKE 2000, 88; SCHWERIN VON KROSIGK 2005, 132). Bár a leletkörülményekből kitűnik, hogy a kardokhoz tartoztak,

2

3 funkciójuk, szerepük azonban nem egyértel1

9 A kardhüvelyt borító bőr ráfeszült a függesztőveretek peckeire, oly módon, hogy valószínűleg a bőrt nedves állapotban húzták rá a fahüvelyre. A száradási folyamat során a bőr összehúzódott, és megfeszült a hüvelyen (MENGHIN 1983, 102). 2

0 A függesztőveretek hátoldalának érdességéből feltételezhető, hogy a veretek kardhüvelyhez történő rögzítését enywel erősítették meg (MENGHIN 1983, 102-104). 2

1 Ebben az esetben is kétséges, hogy az ily módon rögzített felfüggesztőszíj meg bírt volna tartani egy közel 1 m hosszú kétélű kardot. 2

2 Ebben az esetben azonban az ezüstcsat méretéből adódóan a felső felfüggesztőszíj szélessége nem haladhatta meg a 0,5—0,7 cm-t. 2' A kardgyöngyök általában a kardmarkolat vagy a keresztvas közelében, vagy a kardpenge felső harmadánál kerültek elő (MENGHIN 1983, 142-143; WERNER 1956, 33; BÓNA 1993, 165). mű.

2

4 Az ilyen típusú gyöngyök különféle anyagokból készültek, ismertek borostyán, hegyikristály, kalcedon, üveg, karneol és mészkő példányok is. A Hun Birodalom időszakában elsősorban a hegyikristály, borostyán és a mészkő kardgyöngyök a dominánsak. Az üvegből készült példányok ritkábban fordulnak elő ebben az időszakban (WERNER 1956,35-36; ANKE 1998, 105).

2

3 A korai Meroving-korban azonban az üveggyöngyök gyakoribb lelettípussá váltak NyugatEurópában (WERNER 1956, 35-36; MENGHIN 1983, 143-144, 355-357). A kardgyöngyök általában henger, hordó vagy legömbölyített szélű korong alakúak, méretük 2,5 és 6 cm közötti (WERNER 1956, 35-36; MENGHIN 1983, 143-144, 355-357; BÓNA 1993, 165). A pácin—szennai példányhoz hasonló kettős kónikus forma mind üvegből, mind egyéb anyagból készült gyöngyök estében ritka.

2

6 Az üveg kardgyöngyök esetében jellemző mindkét díszítési mód (fonalberakás, márványozás) megfigyelhető a Pácin—Szenna-dombi gyöngy esetében. A hullámvonal vagy farkasfog alakú fonalberakás a kora Meroving-korszakban nagyon gyakori (EVISON 1967, 81-84; MENGHIN 1983, 142-143; ANKE 1998, 106-107). Ezen üvegből készült tárgytípusból a legtöbb példány a mai Angliából származik, valamint ismerünk még ilyen leleteket a mai ÉszakFranciaország, Belgium, Délnyugat-Németország területéről és Rajna-Hessenből (MENGHIN 1983,143-144, 355—357). A Kárpát-medencében azonban a Hun Birodalom bukása után sem jellemző az üveggyöngyök kardgyöngyként történő alkalmazása (MENGHIN 2

4

J. Werner „mágikus kardgyöngyöknek" nevezte ezeket a tárgyakat, úgy vélte, hogy amulettként funkcionáltak, és a kard hatékonyságát, erejét növelték (

WERNER 1956, 31-35). Bóna István ezzel szemben a kardgyöngyök rangjelző szerepét hangsúlyozta (BÓNA 1993, 165). B. Anke pedig nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy mindkét funkció együttesen szerepet játszhatott a kardgyöngyök használatában (

ANKE 1998, 99-100). Sz. I. Bezuglov ellenben gyakorlati rendeltetést tulajdonított a kardgyöngyöknek, véleménye szerint a kardszíj részét képezték ezek a gyöngyök (BEZUGLOV 1997, 135; BEZUGLOV 2000, 172). Más elméletre lásd W

ERNER 1956, 35; A

NKE 1998, 99-100. 2

5 A Kárpát-medencében ebből az időszakból nem ismertek üvegből készült példányok (BÓNA 1993). Emellett megjegyzendő, hogy a Tiszalök-Rázompusztán előkerült, 4—5. századra datált sírból ismert egy üveggyöngy, mely közvetlenül a kard részét képezte, a markolat végére volt erősítve. A korong alakú üveg markolatgomb a pácinihoz hasonlóan márványozott díszítésű volt, azonban a pácinival ellentétben csak egy színnel díszített (MÉRI 2000, 115). 2

6 Az 5. század első felére datált Karden-St. Kastor 71. sírból (Németország) bikónikus alakú pasztagyöngy került elő (

ANKE 1998, 113), valamint még Hammelburgból (Németország) ismerünk hegyikristályból készült kettős kónikus példányt (MENGHIN 1983, 196).