A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - TÓTH Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tető lelőhelyen

Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tetö lelőhelyen 71 (KEMENCZEI 2009, 84), illetve a KR. e. 6-3. századra tehető (CHOCHOROWSKI 1985, 57). A típus díszítetlen példányai a késő bronzkorban (PETRESCU-DÍMBOVITA 1998, Taf. 145/1970-71) és a kora vaskorban is előfordulnak (pl. KEMENCZEI 2005, Taf. 24/20-22, 25/23-24, 29/43^17, Taf. 30; PATEK 1990, 3. t. 4—5); ezért a hasonló, szkítakori daraboknál (pl. CSALOG-KISFALUDI 1985, Abb. 3/6, 5/11, 19; KEMENCZEI 2009, Taf. 19/1; PÁRDUCZ 1954, pl. 9/13, 19-20, 19/4-5, 22/9, 25/9, 27/1-2, 29/5-6; 1966, tab. 44/13; ROSKA 1913, 6. kép 6) felmerül a helyi előzmények továbbélésének lehetősége (PATAY—B. KISS 2002, 118), míg a hallstatti hatást az új díszítésmódok megjelenése jelezheti. A dédestapolcsányi darab legjobb párhuzamai Hetényből/Chotín (DUSEK 1966, Taf. 18/12), Muhi-Kocsmadombról (CHOCHOROWSKI 1985, Abb. 11/1) és Szentes-Vekerzugról PÁRDUCZ 1954, pl. 14/4, 15/4) ismertek.

1" Párhuzamai alapján ez az ékszertípus legkorábban a Kr. e. 7. század első felére datálható, de ebben az esetben a Kr. e. 6. századra való keltezés valószínűbbnek tűnik. A 2. sírból előkerültek egy díszítetlen lemezkarperec töredékei is (4. t. 7). A típus megjelenése szintén korábbi szokások továbbélését tükrözi; számos hasonló darab ismert preszkíta időszakba sorolt (KEMENCZEI 2009, 85), illetve szkítakori lelőhelyekről is (DUSEK 1966, Taf. 13/24; DUSEK—DUSEK 1995, Taf. 101/3,119/3,126/7; PÁRDUCZ 1954, pl. 15/2; 1966, tab. 18/11-14). Az 1. sír egymásra hajló végű, kerek vaskarperece (3. t. 27) is helyi, kora vaskori előzményeket (pl. D. MATUZ 2000, 7. kép 9) tükröz (KEMENCZEI 2009, 85; PATAY-B. KISS 2002, 118). Középső vaskori párhuzamai Alsótelekesről PATAY-B. KISS 2002, 118, 20. ábra 3, 7) és Tiszavasvári-Csárdapartról (KEMENCZEI 2009, 115. t. 3,117. t. 6) ismertek. Hajkarika A 2. sírban talált kúpos végű hajkarika (4. t. 6)\ (CHOCHOROWSKI 1985, 61; MARINESCU 1984, 34; VASILIEV 1980, 167) vagy karperec (KEMENCZEI 2009, 85; PATAY 1961, 42; PETRENKO 1978, 126) erősen töredékes. A Csombord-csoport csontvázas sírjaiban, viseleti helyzetben előkerült darabok alapján e tárgyaknak legalább egy részét biztosan hajba vagy fejfedőbe tűzött ékszerként viselhették (MARINESCU 1984, Taf. 2/A, Taf. 4, Taf. 8). Az Alföld-csoport területéről kevés példány ismert (KEMENCZEI 2009, Taf. 66/9, 121/9; PATAY 1955, 16. t. 10; 1961, 6. t. 10; PÁRDUCZ 1

7 Igen hasonló vaskarperec ismert Halimba Ha C korú temetőjéből (LENGYEL 1959, 43. t. 1). 1965, tab. 22/2-3; 1966, tab. 64/11-12), ám Erdély egykorú temetkezéseiben gyakori és jellemző lelet (CHOCHOROWSKI 1985, 61). Itt már a Kr. e. 7. század második felében megjelenik (MARINESCU 1984, 34) és előfordul igen korai temetőkben is (MARINESCU 1984, Abb. 2/A1, 3/8, 4/4, 8/A2, Bl, 11/7; ROSKA 1913, 2. kép 2, 6. kép 2, 16, 20; VASILIEV 1972, Taf. 5/1, 6/1-2, 7/6, 9/1-2). V. Vasiliev a hajkarikák pontuserdélyi („pontisch-siebenbürgisch") típusába sorolja ezeket, és keleti szkíta (füves sztyeppei) eredetűnek véli (VASILIEV 1980, 81); ám nem zárható ki a helyi eredet (MARINESCU 1984, 34) és a Kelet felé irányuló hatás lehetősége sem (PETRENKO 1978,126). J. Chochorowski a típus elterjedését szintén a Kr. e. 7—6. századra, a Vekerzug-kultúra területén előkerülő darabokat legkésőbb a Kr. e. 6. századra keltezi (CHOCHOROWSKI 1985, 64); ezt az erdős sztyeppei példák is alátámasztani látszanak (MELJUKOVA 1989, risz. 41). A dédestapolcsányi bronz hajkarika készítése tehát a Kr. e. 7. század második fele—Kr. e. 6. század vége közti időszakra tehető; ebbe a régióba erdős sztyeppei vagy erdélyi hatás, illetve kapcsolatok folytán kerülhetett. Csontlapocska Az 1. sír átfúrt, lekerekített téglalap alakú kis csontlapjának párhuzamai (3. t. 21) Alsótelekesről (PATAY 1961, 7. t. 26-27; PATAY-B. KISS 2002, 8. ábra 1) és Szentes-Vekerzugról (CSALLÁNY-PÁRDUCZ 1945, 88) ismertek. Talán amulett vagy nyaklánc része lehetett. Trapéz Hakú vaslemez A 2. sír trapéz alakú, domború vaslemezéhez (4. t. 8) hasonlók Szentes—Vekerzug 61. sírjából ismertek; ezeket az ásató csüngőként értelmezi (PÁRDUCZ 1954, 35, pl. 18/4-13). LÓSZERSZÁMZAT Szjjelosztók Az 1. sír legérdekesebb melléklete a csillag alakú, kúpos, koncentrikus körökkel díszített, bújtatófüles bronz szíjelosztó (3. t. 1). Hasonló darabok ismertek az Alföld-csoport területéről (PÁRDUCZ 1965,179, tab. 22/4-6, 23/1-2), a Haüstatt- (MARINESCU 1984, 77; MITHAY 1980, 65, 9, 11. ábrák) és a Lausitz-kultúrából (KEMENCZEI 2002, Abb. 17/4), valamint az Al-Duna vidékéről (METZNER-NEBELSICK 2002, 326). A típus legtöbb lelőhelye Erdélyben található (MARINESCU 1984, 77, tab. 5/7, 9/5; PÁRDUCZ 1965, 179, tab. 8/3). Két változat különíthető el: a díszíteden, középen lyukas, és a koncentrikus körökkel díszített, kúpos.