A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
RÉGÉSZET - P. FISCHL Klára-REBENDA János Pál: Újabb láncszem a Hernád mente bronzkori településszerkezetében. Onga-Heinlein-tanya
56 Fischl Klára— Rebenda János Pál leltári számú töredékkel. M: 3 cm; Sz: 2,5 cm (6. kép 2). HOMLtsz. 2011.28.296. S6 1. Bifaciálisan megmunkált obszidián nyílhegy. M: 3 cm; Sz: 1,5 cm (8. kép 2). HOM Ltsz. 2011.28.173. S6 feletti metszetfal elbontása 1. Szürke színű, homokkal, apró kaviccsal és cserépzúzalékkal soványított, gömbszelet formájú, nyaktaggal rendelkező orsógomb. Felső felén félig átfúrt, alsó felén csak átfúrás kezdeménye látszik. M: 4 cm, hatvani kultúra (8. kép 5). HOM Ltsz. 2011.28.174. 510 1. Megmunkált csontból készült eszköz töredéke. M: 8,5 cm; Sz: 2,5 cm (8. kép 3). HOM Ltsz. 2011.28.199. 511 és S7 köpött 1. Barna-szürke foltosra égetett, homokkal és cserépzúzalékkal soványított, kisméretű agyagbalta-modell egyik végén átfúrással. M: 5 cm; Sz: 1,5 cm (8. kép 6). HOM Ltsz. 2011.28.177. S11 felspin alatti ásónyom, S4 feltöltés 1. Barna-szürke foltosra égetett, enyhén fényezett felületű, homokkal és cserépzúzalékkal soványított, seprűdíszes oldaltöredék a nyak alatt kisméretű bütyökkel és egy letört bütyök helyével. M.: 6,5 cm; Sz.: 8,5 cm. HOM Ltsz. 2011.28.183. 5 A bemutatott leletanyag alapján a bronzkori településen a füzesabonyi kultúra fiatalabb időszakába és a hatvani kultúrába sorolható leletanyagot sikerült meghatároznunk. A leletanyag jelentős része a hatvani kultúrába sorolható, jobbára seprű- vagy textildíszes oldaltöredékekkel jellemezhető házikerámia. Noha a feltárásból származó leletanyag jelentős részét ez a kerámiaminőség teszi ki, a dolgozatban közreadott tábláinkon a hatvani kerámiaművességet csak egy töredék képviseli (7. kép 3). Egyértelműen hatvaniként határoztunk meg néhány vékonyfalú, fényezett, cilindrikus nyakú bögréhez tartozó nyaktöredéket is. Az általános házikerámiákon — hordozható tűzhely (7. kép 1, 4—5), szűrőedény (7. kép 7), parázsborító (8. kép 4) — és mindkét korszakban használatban lévő fazekakon (8. kép 7) és tálformákon (7. kép 2) kívül a lelőhely füzesabonyi 5 A töredéket a táblákon nem mutatjuk be. korszakát reprezentáló leletanyagból mutatunk itt be válogatást. A füzesabonyi anyag jelentős része a jelenkori planírozás eredményeként felszíni szórványként, az 1. ásónyomból, illetve a lelőhely S4, S6/S11 rétegek feletti szintjéből került elő. Megtalálhatók köztük a kultúra jellegzetes bögréinek hasi töredékei turbántekercs mintával (5. kép 10), különböző módon kialakított spirálbütykökkel (5. kép 1, 3, 6, 9; 6. kép 8) és koncentrikus mintakombinációkkal (5. kép 2, 5, 11). A koncentrikus bordákból, kannelúrákból és bekarcolásokból kialakított, gyakran plasztikus mintakombinációk edények alján (5. kép 7), peremén (5. kép 8) és nagyméretű amforák oldalán (8. kép 1) is megfigyelhetők. Különösen a kultúra életének második felében kedvelt díszítőmotívum a bögrék és korsók nyakán párhuzamosan körbefutó vonalköteg (5. kép 4, 12), de ebben az időszakban alkalmazzák a fül kannelúrás tagolását és a benyomkodott lencsedísz-csoportokat is (6. kép 6). A füzesabonyi kultúra itt bemutatott táltöredékei formájukban és díszítésükben szintén a kultúra fiatalabb szakaszához köthetők. Túlnyomó többségben vannak a behúzott peremű tálak késői variációi, ahol a tál legnagyobb kiszélesedésén körbefutó bordák, turbántekercsek vagy ovális bütykök ülnek (6. kép 1—3, 5). A kultúrára kevéssé jellemző S-profilú tál, pereme alatt bordával szintén a fiatal időszakra datálható (6. kép 4), akárcsak a bordával hangsúlyozott vállú, csonkakúpos testű táltípus (6. kép 7). Ezek a tálak a pusztaszikszói és a bodrogszerdahelyi temető vezető tálü'pusai (POLLA 1960; Kős/.r.Gi 1968). A bemutatott leletanyag a füzesabonyi kultúra fiatalabb fázisába utalja a lelőhely számunkra megismerhetővé vált felsőbb rétegét/rétegeit. Külön ki szeretnénk emelni a feltárás során előkerült agyagbalta-modellt (8. kép 6). Ezek a leletek egyre nagyobb számban kerülnek elő bronzkori településekről. Ismerjük őket Jászdózsa— Kápolnahalomról (CSÁNYI-TÁRNOKI 1992, 205, Kat. Nr. 420), Ároktő-Dongóhalomról (P. FISCHI. 2006,52), több lelőhelyről Kalicz Nándor gyűjtéséből (KALICX 1968, Taf. LXII/7, 8; LXXX/12-16), illetve saját terepbejárásunkból Tard—Tatárdombról. A tárgytípust a hatvani települések mindennapi életében előforduló hétköznapi jelenségként értékelhetjük. Viszonylag ritka az általunk itt bemutatott orsógomb alakja (8. kép 5). Formai párhuzamát Szihalomról ismerjük (KAI.ICZ 1968, Taf. LXXX/24). Az S6 omladékfelszín tetejéről előkerült bifaciális nyílhegy (8. kép 2) aljának kiképzése eltér a bronzkorban általánosan megszokott konkáv bázisútól (lásd: CSÁNYI-TÁRNOKI 1992, 193, Kat. Nr. 251; HORVÁTH 2009, 2. kép 1; GANCARSKI 2002, Fot. 117, Fot. 133). A háromszögletű, lapos, geometrikus
