A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
IRODALOMTÖRTÉNET - BÉKÉSI Gábor: Regős Sándor (1917-2002) költészete
212 Békési Gábor — Ugye, hogy nagyon meghajszoltalak? zilált tavaszok és izzó nyarak hosszú során át, gyatra éjszakák fülledt csendjében 4 8, vad kártyacsaták izgalmai közt, versenyeken, alvás nélkül jött reggeleken, és alkonyokon, szerelemre éhes asszonyokon, szeszélyeken, hátborzongató veszélyeken gyötörtelek, vigyázadanul, lassan öltelek nikotinnal és feketével, bánatok hosszú seregével, csapodár asszony nevetéssel, harccal 4 9 és csókkal, rossz altatókkal, ostoba izgalommal de soha irgalommal nem néztelek és nem kíméltelek. Most visszavágsz? nyiláivá 5 0 és szorongva fájsz, ugrándozol? hogy már pokol ez a sötét, derengő hajnal és aggodalmas arccal gondolok végre rád is: mi kell? kolostor csendje? vagy ostor: a digitális? Szivem, szivem sajnállak én 5 1 — bár későn 5 2, azt hiszem de mit tegyek most már veled? — És mondd csak, mondd csak! 53 élhettem volna másként? sunyi, óvatos, reszkető nyavalyásként, ki kockázatost mindjárt félbehagy? Szivem, te sziv, te költő szive vagy, akinek mindig verni kell a nagydobot, érpattanásig és a megveszésig gyűlölni minden kényurt, zsarnokot, kinek zubogva, forrva avagy némán szét kell fröcskölni nem csak az én vénám, 4 8 mélyében 4 9 kéjjel 5 0 hasítva 5 1 én is sajnállak 5 2 bár azt későn 5 3 És — mondd csak, mondd — de minden ember kék ütőerébe a szabadságnak vágyát és a vérbe fagyasztó bosszút a hitványak ellen, akik népeket és tiszta igazságot 54 lábbal tipornak. Szivem, ugye látod, hiába csábit 5 5 ezernyi kísértés, számunkra nincsen más út, nincs kitérés, csak az elégés, kiégés, kivégzés... Mert 5 6 ne emésszem magamat a síró ártatlanért, kit felköttet a bíró, üldözöttekért, akik még mindig sokan vannak és a penészes börtönben rohadnak, 57 ne vegyem észre az árváknak könnyét, a bajnak, gondnak, bánatnak özönjét, azt a temérdek szenvedést a földön? — szivem! ne vegyem úgy a szivemre? ki törődjön akkor vele? van még akinek fájjon ilyen sötét, keserves éjszakákon? Ne 5 8 lelkesedjek egy szál kicsiny virágért, mint a gyermek, sikoltva, gőgicsélve? hagyjon hidegen csillag, szivárvány fénye? meakulpázzak könnyelmű kis hibámért? Ne epedezzek villámló női szemnek tekintetéért? forduljak el, ha rám néz? Öntsem ki a bort, mely édes, mint a nádméz? és ne keressem a füstfellegeknek arabeszkjei közt a tovatűnő szépet? - hiába ijesztgetsz, úgyse félek! élek, mig élek, de mint az élet szertelen bolondos rajongója, és nem kíméllek. Nem ápollak csenddel és renddel, diétás ételekkel, óvatos értelemmel: nekem a béke elkésett! nem kell! tovább! robogva! Cigarettát! naponta negyvenet! bort és feketét! uj szerelmeket! szint, mozgást, veszélyt, vad izgalmakat! bánatot, vészes riadalmakat, félelmet, gyönyört, harcot összekavarva! új szint: feketét a rimbe, a dalba — 5 4 a népet és az igazságot [...] tiporják. 5 5 kábít 5 6 És 5 7 az üldözöttért, legyilkoltért, százért, / a züllött, bolond, szegény félvilágért? / és ne kiáltsak rá a bűnösökre / emberség hitét ne tépázzák tönkre, 5 8 Sne
