A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

NÉPRAJZ - CSÁSZÁRI Éva: A bükkszentkereszti szlovákok hagyományos foglalkozásainak szókincse, mint a nyelvben rögzült világkép szegmense

A bükkszentkereszti szlovákok hagyományos foglalkozásainak szókincse... 189 tobozé pl. [tobozé] = fenyőtoboz trava, -i f. [trava] = fű zahrada, -i f. [zahrada] = csemetekert zalud', -a m. [zsalugy] = tölgymakk Igék: kiritkitovat'\\úút\átov2Xy\ = kiritkít oblivat'imperf. [oblivaty] = öntöz pokopat'perf. [pokopaty] = megkapál poslapat'perf. [poslapaty] = megtapos poviberat'pcA. [poviberaty] = kihúzgál prihit'it'se perf. [prihityity sze] = megfogamzik sadit'imperf. [szagyity] = ültet sturit'imperf. [sturity] = bedug vikopat'perf. [vikopaty] = kiás visknut'peA. [viszknuty] = kiszárad vit'ahnut'perí. [vityahnuty] = kihúz(gál) vizinat's kosakem perf. [vizsinaty sz koszakem] = lesarlóz zMsad.it'perf [zaszagyity] = elültet zbirat'imperf. [zbiraty] = gyűjt, szed Határozószók: fias rano adv. [fcsasz rano] = hajnalban, korán reggel na jar [na jar] = tavasszal pozde vecer [pozgye vecser] = késő este vjesen [v jeszeny] = ősszel v let'e [v letye] = nyáron Szláv/szlovák eredetű szavak: Babiitec, balta, buciha, buk, bukove drevo, bukove semeno, bukove cemeti, drevove mesto, dub, dubina, haluza, hrab, hrabove drevo, jávor, kapac, kosak, nove prut'iki, ortofka, pila, prut'iki, sadac, sosna, smrecek, smrecina, smrecki, smreckove cemeti, smrek, suhár, trava, zahrada, zalud', oblivat', pokopat', poslapat', poviberat', prihit'it' se, sadit', sturit', vikopat', visknut', vit'ahnut'travu, vizinat's kosakem, zasadit', zbirat',fcas rano, na jar, pozde vecer, vjesen, v let'e, v zime. Magyar szavak adaptációja: dubove cemeti (a magyar csemete adaptációja, pl. nom. raggal ellátva), dudva, kerül, ortofka (a m. irtókapa adaptációja), tanir, tánér (a kettős alak: keletszlovák és magyar adaptáció), toboz, kiritkitovat' (a m. kiritkít igéhez szlovák igeképző járul). Német eredetű szavak: slog, slogdr (mint ahogy fentebb említettem, minden valószínűség szerint a betelepülő szlovákság meghonosodott német átvételként hozta magával). A fakitermeléshez és erdőműveléshez kapcsolódó szókincs a nyelvben rögzült világképben is azokat az összetett viszonyokat tükrözi, amelyek a telepesek nyelvét és annak változásait jellemzik. Gyűjtögetés: erdei gyümölcsök, gombák Az erdei életmóddal szorosan összefügg az erdei gyümölcsök, főképpen a gombák gyűjtögetése. A következőkben a Bükkszentkereszten élő szlovákok által ismert, gyűjtött és fogyasztott erdei gyümölcsökről és gombákról, továbbá azok feldolgozásáról lesz szó különös tekintettel a még élő szlovák nyelvjárási elnevezésekre, kifejezésekre. Az erdei gyümölcsök és gombák fogyasztása kezdettől fogva szervesen beépült a lakosság étrendjébe. ,A változatos erdei gyümölcsök, a gombák évszázadokon keresztül fontos termékek, a zsellérek és a földesurak asztalán egyaránt megtalálhatók voltak. Míg azonban az előbbinél esetenként léfeltétel volt, az utóbbiaknál csak érdekes csemege. Ezt jelzi a korabeli leírás is: vannak mostoha évek, midőn a szegény zsellér családját télen a szárított gomba és vadkörte, tavasszal pedig a hegyoldalon pirosló eper menti meg az éhenhalástór (JÁRÁSI 1997, 53-54). Az erdő gyümölcsei, a gombák nem csupán a lakosság kiegészítő táplálékai voltak, de fontos keresetkiegészítő lehetőséget is nyújtottak számukra. „A jobbágyfelszabadítás után [...] bevételt hozott az uradalmaknak és keresethez jutottak a falusi szegények... Az erdei gyümölcsök [...] gyűjtési lehetősége összefüggött a tarvágások, az évekig üres vágásterületek kiterjedésével, ezért a piacokon és házhoz szállítva kapható volt mindenféle erdei gomba, gyümölcs, hársfavirág, csipkelekvár... "(JÁRÁSI 1997, 54). A 20. században az erdészet átvevő helyek létesítésével és a termések felvásárlásával igyekezett kordában tartani ezt a tevékenységet. Az erdő terméseinek gyűjtése hasonlóan az erdőműveléshez hasonlóan női munka volt. Az erdei termésekből készült ételek a 20. század végétől felértékelődtek. Az erdei gyümölcsök és gombák gyűjtése az erdő vegetációjához idomult. A bükkszentkereszti emberek annak ellenére, hogy a gyűjtögetést első sorban nők végezték, kiválóan ismerik a gombákat, tudásuk átlagon felüli (TÓTH 2001, 50). A gombák szláv/szlovák eredetű elnevezései még mindig elterjedtek, használtak és dominánsak a mindennapi kommunikációban (igaz, gyakorta magyar szövegkörnyezetben) és még nem szorították ki őket a magyar megfelelőik. A nyelvjárási