A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

NÉPRAJZ - CSÁSZÁRI Éva: A bükkszentkereszti szlovákok hagyományos foglalkozásainak szókincse, mint a nyelvben rögzült világkép szegmense

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LI (2012), 181-197. A BÜKKSZENTKERESZTI SZLOVÁKOK HAGYOMÁNYOS FOGLALKOZÁSAINAK SZÓKINCSE, MINT A NYELVBEN RÖGZÜLT VILÁGKÉP SZEGMENSE Császári Éva Eötvös Loránd Tudományegyetem, Szláv Filológiai Tanszék, Budapest Absztrakt: A bükkszentkereszti - mára kis létszámúvá fogyatkozott - szlovák közösség nyelvben rögzült világképét jelentős mértékben határozták meg a megélhetést adó foglalkozások, helyi mesterségek. A hagyományos mesterségekhez kapcsolódó szókészletet ahhoz mérten őrizte meg a kollektív népi emlékezet, hogy a mesterség elhalása mikor következett be. A tanulmány a nyelvben rögzült világkép aspektusát szem előtt tartva mutatja be a bükkszentkereszti szlovákok hagyományos mesterségeinek szókincsét. Kulcsszavak: magyarországi szlovákok, Bükkszentkereszt, népnyelv, hagyományos foglalkozások Bükkszentkereszt földrajzi elhelyezkedés szempontjábólazészakkelet-magyarországi, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nyelvsziget részét képezi. Földrajzi-ökológiai tényezők alapján a szlovák települések hegyvidéki csoportjába, ill. annak is a bükki alcsoportjába tartozik. A közösségre vonatkozó jellemzők alapján megállapítható, hogy a község lakossága az anyaetnikum tágabb, egymástól távol eső területeiről verbuválódott, nemzetiségileg már vegyes (szlovák—magyar) közösséget alkot, azonban a kis létszámú szlovák közösség törekszik a szlovák nyelvi és kulturális örökség megőrzésére. Felekezeti hovatartozása szerint római katolikus település. A községet a múltban a nemzetiségi intézmények hiánya jellemezte, azaz nem rendelkezett olyan intézményi háttérrel, amely tudatosan ápolta volna a nemzetiségi kultúrát és nyelvet. A nemzetiségi nyelv és kultúra, amely egy rétegben volt jelen a hagyományos (népi, világi és egyházi) kultúrában, „ösztönösen" őrződött meg. Bükkszentkereszt nemzetiségföldrajzi kapcsolatrendszerét tekintve a bükki szlovák települések területi láncolatának része, és a szétszórt nyelvszigetek egyedi típusát alkotó, ipari létesítmények (üveghuták, vashámorok) mellett létrejött ipari települések tagja (GYIVICSÁN 1993, 25-35). A bükkszentkereszti szlovákok mindennapi életét a megélhetést adó foglalkozások határozták meg, ebből következően ezek a mesterségek gondolkodásukban és nyelvükben mind verbális, mind nonverbális síkon szükségszerűen világképük stabil részét kellett, hogy képezzék. Visszatekintve azokra a foglalkozásokra, amelyek meghatározó szerepet játszottak a település létrejöttében és fennmaradásában, megállapítható, hogy a hozzájuk kapcsolódó nyelvi világképbe beépült elemeknek csak töredéke ragadható meg. A mai állapot kialakulását több tényező befolyásolta. Elsősorban a hagyományos mesterségek és iparágak fejlődése, virágzása, majd elhalása. Az ezekhez kapcsolódó szókincset ahhoz mérten őrzi a kollektív emlékezet, hogy a mesterség, ill. iparág elhalása mikor következett be. Mivel az elhalt mesterségeknek, ill. iparágaknak korlátozott számú művelője volt, a település egész kollektívája csak részlegesen ismerte pl. a szaknyelvet. Ha valamely iparág vagy mesterség viszonylag korán elhalt, a fiatalabb generációk nyelvében már nem őrződött meg az elavulttá, azaz funkcióvesztetté vált szókincs. E foglalkozások ma már leginkább a szakirodalom alapján írhatók le, amely azonban magyar nyelvű és nem valószínű, hogy az eredeti szakszókincset rögzíti. A lakosság származására tekintettel feltételezhető, hogy a mesterek német eredetű szakszókincset használtak, amely cseh—szlovák szűrőn mehetett keresztül és módosított formában honosodhatott meg. A szakirodalom magyar, latin és