A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

NÉPRAJZ - BODNÁR Mónika: Putnok és Serényfalva katolikus lakossága a 18. század közepén

Putnok és Serényfalva katolikus lakossága a 18. század közepén 165 Hriagyel Márton sajópüspöki, Baláss János gesztetei, Esias (Ezsias) György, Szarvas Sándor és Csillag János sajónémeti plébánosok, Borsiczky Márk, Baross Péter, Prekop Tamás, Legény Mihály, Sebők Baltazár, Zemanek Márton, Potyondi Ábrahám szendrői páterek, továbbá Jakab, Sebestyén, Medárd, Febcián, Bemard ferences atyák (feltehetőleg szintén Szendrőből), valamint Tarnóczy Miklós, Szlitini Ignác és Bossányi József. Fábián Mihály plébános idejében már csak elvétve van szükség a szendrői ferences atyák vagy a szomszédos plébánosok kisegítésére, ugyanis ekkor a helyi földesurak jóvoltából már Szentkirályon és 1762-től Abafalván is szolgál egy-egy káplán, Szentkirályon Fabricius József, Jónás minorita páter, majd Nyitraszegi Lőrinc, Abafalván Danyo Mátyás, majd Tiborc és László páter ferences szerzetesek. A keresztelési anyakönyvben az első bejegyzések 1733 decemberéből valók. A vegyes (házassági és halotti) anyakönyvben az első házasságkötés bejegyzésére 1734 januárjában kerül sor, a halotti anyakönyvi rész első bejegyzése 1734 februárjából való. Putnoknak Málén kívül fóliája még Abafalva (ma Abovce) és Szentkirály (Sajószentkirály, ma Král') is, tehát az itteni hívekre, sőt olykor egyéb települések (Ragály, Hét, Poszoba, Zádorfalva, Kelemér stb.) lakóba vonatkozó bejegyzésekkel is találkozunk az anyakönyvekben. Elvétve előfordulnak reformátusokra és evangélikusokra vonatkozó bejegyzések is, még olyan esetekben is, amikor egyik fél sem katobkus, pl. 1750-ben, mikor mindkét fél lutheránus, vagyis evangélikus,

8 vagy 1759-ben, amikor mindkét fél helvét, vagyis református vallású.

9 Jelen dolgozatunk elkészítéséhez az anyakönyvi bejegyzéseket a kezdetektől 1767-ig vizsgáltuk meg. A vizsgált évek alatt 391 házassági anyakönyvi bejegyzést rögzítenek, ami évente ádag mintegy 11 házasságkötést jelent. Ebből 92 esetben az egyik vagy mindkét fél putnoki, 131 esetben máiéi (ezek között 12 olyan házasság köttetett, ahol az egyik fél putnoki, a másik máiéi), 69 esetben egyéb illetőségű, 89 esetben az adatok hiányos volta miatt bizonytalan az illetőség megállapítása. Az ezen időszak alatt megkötött 391 házasság összesítését tartalmazó táblázat alapján megállapítható, hogy a máléiak által köttetett házasságok száma lényegesen, mintegy 40%-kal nagyobb, mint a putnokiak esetében. Ennek a különbségnek az oka nyilvánvalóan nem a lakosság számarányában, hanem inkább vallási összetételében keresendő. Míg Málé tiszta katolikus falu, addig Putnok „őslakossága" többnyire református ebben a korban, s az ő házasságkötéseik csak elvétve szerepelnek ebben az adatsorban. Az is szembetűnő, hogy míg a putnokiak esetében a házasságok 50%-nál kisebb arányban endogám jellegűek, addig a máléiak esetében ez az arány meghaladja a 66%-ot. Érdekes annak megvizsgálása is, hogy az exogám házasságok esetében a másik fél honnan származik. Putnok esetében a kép rendkívül vegyes, vannak itt környező gömöri és borsodi települések, és vannak a tágabb térségben fekvő nagyobb városok is. Málé esetében leginkább gömöri vagy más felvidéki szlovák települések és megyék találhatók, esedeg olyan magyar települések, ahol viszont ebben a korban jelentős a szláv (szlovák) népelem (pl. Abafalva, Dédes). A származási hely mellett (vagy azt elhagyva) olykor nemzetiségre utaló bejegyzésekkel is találkozunk. Az említett 391 házasságból 22 olyan bejegyzéssel találkozunk, ahol jelzik a házasuló felek (vagy legalább az egyik fél) cigány voltát a Zingarus/ Zingara, vagy ezek rövidítése, a Zing, feltüntetésével. Emellett előfordulnak a Polonus/ Rolona, Moravius, Splespkoviensis/ Spilespita megnevezések, melyekkel a házasuló felek lengyel vagy morva voltát, illetve sziléziai származását jelzik. A magyar és szlovák etnikumot nem jelölik az anyakönyvekben, ugyanis a többség e két csoportba, különösen ez utóbbiba tartozik. Cigányokra utaló bejegyzések a kezdetektől előfordulnak az anyakönyvekben, a házasságiban és a keresztelésiben 1735-től, a halotti anyakönyvben 1740-től. IIa Bálint már az ezt megelőző évekből is közöl rájuk vonatkozó adatokat. Putnokon 1707-ből az Arvaj, Csóka, Ganya, Hangonyi, Kallaj, Kasza, Kovács, Vajjda, Vad Kovács, illetve 1774-ből a Benki, Berki, Csipkés, Kis Konya neveket említi (II.A 1944—1976, III. 242). Málé vonatkozásában 1774-ből a Ban, Kosár és Laho neveket közli (ILA 1944—1976, III. 9). Ezek egy része felbukkan az általunk vizsgált anyakönyvekben, de továbbiak is előfordulnak. A Kónya családnév az anyakönyvekben először 1735-ben fordul elő, de itt nem jelölik viselőjének cigány voltát.

1

0 Ám a későbbiekben szinte kivétel nélkül igen, ezért feltételezhetően itt is cigány származású személyről lehet szó. 8 Vegyes ak. 23b 9 Vegyes ak. 26b 1

0 1735. márc.-i bejegyzés (Ker. ak. 2b)