A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

NÉPRAJZ - BODNÁR Mónika: Putnok és Serényfalva katolikus lakossága a 18. század közepén

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LI (2012), 163-180. PUTNOK ÉS SERÉNYFALVA KATOLIKUS LAKOSSÁGA A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN Bodnár Mónika Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: Az anyakönyvi kutatások rendkívül sok információt hozhatnak a felszínre egy-egy település vonatkozásában. A tanulmány Putnok és Serényfalva, az egykori Málé 18. század közepi (1733-1767) társadalmára vonatkozó adatokat tárja fel a putnoki anyakönyvek adataira támaszkodva. Szól a település egyházi életéről és egyházi személyiségeiről, a lakosság házasodási szokásairól, a települések etnikai összetételéről, társadalmi jogállás szerinti összetételéről, a családnevek alakulásáról, változásáról. Kulcsszavak: anyakönyvi kutatás, etnikai összetétel, családnevek Putnok a történeti Gömör megyében, napjaink közigazgatási besorolása szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól északnyugati irányban, a 26. számú főútvonalon, a Sajó völgyében fekszik. A középkor folyamán a Putnoky család által bírt település látványos fejlődésen ment keresztül, ám várának a törökök általi, 1567. évi elfoglalását követően ez a lendületes fejlődés megakadt. Lakossága a török harcok és az azt követő járványok következtében alaposan megfogyatkozott. Újratelepítéséről akkori földesurai, báró Orlay Borbála és fia, gróf Serényi Farkas gondoskodtak, akik Trencsén megyei és morvaországi birtokaikról telepítettek a 18. század első évtizedeiben szlovák és morva telepeseket. A 18. század első felében régi lakossága is visszaköltözött, sőt a várvédő zsoldosok közül is többen letelepedtek (ILA 1944— 1976, III. 237-238). A mai Serényfalva, az egykori Málé Putnok szomszédságában, attól Nyugatra fekszik. A 13. században a Putnoky családé lett. 1566-ban a törökök felégették a falut. Ez időtől fogva a lélekszám jelentősen leapadt, majd az 1680-1690-es években teljesen elnéptelenedett. Régi lakói részben Putnokra, részben távolabbi vidékekre költöztek. Újratelepítéséről Putnokhoz hasonlóan földesurai intézkedtek, Trencsén megyei birtokaikról, Béláról és Csicsmányból telepítették az új lakókat (IIA 1944-1976, III. 4-5). A putnoki római katolikus egyház a reformáció korában megszűnt, újraalapítása is a telepítéssel és a Serényiek nevével függ össze: gróf Serényi Farkas, Gömör megye akkori főispánja 1733-ban alapította újra a mintegy száz évvel korábban megszűnt putnoki katolikus egyházat, melynek egyik filiája Málé volt (BOROVSZKY 1903, 412, 544). A rozsnyói Püspöki Levéltárban fennmaradt az újraalapítást közvedenül megelőző, 1733. július 13-i állapotokat tükröző egyházlátogatási jegyzőkönyv. Eszerint Putnokon a prédikátor Tornallyai Basa, 45 éves lelkész volt, aki tanulmányait Sárospatakon végezte és a látogatáskor immár 17 éve viselte a prédikátori tisztet. Szükség szerint Hét község leányegyházában is szokott szolgálni. Ez idő tájt a katolikusoknak Putnok várában volt egy kápolnájuk, melyet a Serényi család építtetett, s melyben Murányi István 65 éves licenciátus szolgált már több éve. Ehhez a kápolnához tartozott Málé leányegyház, de ott nem volt templom. Plébániaháza és jövedelme, kertje, rétje, földje, szőlője nem volt sem a putnoki, sem a máiéi katolikus egyháznak. Murányi Istvánnak Serényi gróf kegyelméből a vár mellett volt lakása.

1 A licenciátusság intézménye a török uralmat és a reformációt követő paphiány miatt alakult ki. Licenciátusnak nevezik azt a világi férfit, aki az egyházban végzett szolgálatával kisegíti vagy pótolja a lelkipásztort. Ezt a tisztet leginkább a tanító vállalja. Misézés és gyóntatás kivételével (ezeket a tevékenységeket csak felszentelt pap végezheti) minden más egyházi tevékenységet végezhet, keresztelhet, eskethet, temethet, egyházi ájtatosságokat vezethet, prédikálhat. 1 Can. Vis. 1733. 69-72.