A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - SZÖRÉNYI Gábor András: Huszita erődítések Északkelet-Magyarországon

Huszita erődítések Északkelet-Magyarországon 123 A7. elvégzett talajellenállás mérés szerint a központi vármagnak csupán a legfelső fél méteres szintjében észlelhető fajlagos ellenállás csökkenés, azaz itt kevert és szennyezett a talaj antropogén rétegekkel, míg mélyebben ez fokozatosan megszűnik és homogenitást mutat. A talajradaros vizsgálat ugyanakkor a hegyoldalban „kibukó rétegfejekre" utaló jeleket azonosított, tvh'g az első mérésfajta arra bizonyíték, hogy a hegy nem mesterségesen feltöltött, addig a második mérési módszer igazolás arra, hogy az ereded domborzatot az ember mesterségesen alakította, lefaragta, így meredekebbé téve a hegyoldalt. Azaz nem motte, nem mesterséges földhalomvár, sokkalta inkább egy meredekre faragott kúp. Az előzetes kutatásokhoz kapcsolódó szisztematikus leletgyűjtés során nagy mennyiségű 13. századi leletanyagot gyűjtöttünk, mellette elenyésző 15. századi kerámiát. A fémdetektorozás során további 15. századi leletekre, számszeríj nyílhegyre bukkantunk, valamint néhány különböző késő középkori mezőgazdasági vaseszközre. Ennek alapján itt is két egymástól független használati periódusra számítottunk. 2011-ben a vármagot átvágtuk egy kutatóárokkal, melynek során csekély mélységben meg is találtuk a homokkő felszínen letaposott Árpád-kori járószintet. Ennek peremén mély cölöplyuksor futott, egy-egy nagyobb oszlop helyével, melyek egy egyszerű palánkfalat, kerítést jelöltek ki, ami a bennük lévő kerámiaanyag alapján 13. századi volt. A fal a huszita korban már biztosan nem állt, hiszen egy 15. századi beásás fedett rá a cölöplyuksorra. A husziták ezúttal sem alakítottak ki újabb járószintet, csak nagyrészt letakarították az omladékot az Árpád-kori szinttől. A váron belül eleddig nem találtuk masszív építőanyagból készült épület nyomát, viszont cölöplyukak utalnak egy könnyűszerkezetes objektumra. A feltárt leletek között említésre méltó a viszonylag sok számszeríj nyílhegy, egy kő ágyúgolyó és egy mélyedésben felhalmozott, a Sajóból származó, nagyobb kupac görgetegkő, melyek mind-mind egy aktív, munícióval rendelkező erősséget jeleznek. Érdekes képet mutatott a kerámiaanyag megoszlása is: bár itt még csak becsülni tudjuk, de meghaladja a 10% fölötti értéket a 15. századra keltezhető anyag. Vadnához képest ez az érték mindenképpen hosszabb és intenzívebb huszita használatot sejtet. A központi vármag körül egy, a homokkőbe faragott árok fut, külső oldalán sánccal. Ezen sáncból kiugorva két védművet létesítettek úgy, hogy háromszög alakban egy-egy földbástyát emeltek, a sánc gerincéhez támasztva. A feltárás második kutatóárkát az egyik ilyen (nyugati) háromszög alakú, sáncból kiugró védművön nyitottuk. A földbástya egyszerű letaposott felszínének külső peremén mély cölöplyuksor húzódott, mely egy belülről nyitott palánkfalat jelez. Ennek a védelmébe húzódhattak a várvédők. A védmű közepén azonosított néhány kisebb cölöplyuk pedig egy belső szárnyékot, esetleg védőtetőt tarthatott. A földbástya feltöltésének átvágása során előkerült leletek beigazolták, hogy mindezt a 15. században létesítették, azaz a husziták emelték (12. kép). A harmadik kutatóárkunkkal az előretolt védművet vizsgáltuk. Az objektum szintén nem motte, sőt sokkal inkább egy természetes forma, amin az ember a 15. század folyamán egy keményre taposott járószintet alakított ki, peremén palánkfallal, melvnek az oszlophelyét megtaláltuk. Ez tehát egy, a fővártól független előretolt harcálláspont, melyet a háromszög alakú objektumokkal egyetemben huszita fa-föld szerkezetű védműveknek tarthatunk. ÖSSZEGZÉS Sajónémeti várának védelmi rendszere szerfelett összetett képet mutat. Az itt megtalálható különböző típusú külső védművek önmagukban is újdonságot jelentettek a késő középkori erődítésépítészetben, ezek együttes alkalmazása azonban unikális. Az egyes elemek analógiáját több helyen is fellelhetjük. így az előretolt védmű párhuzamait cseh, morva és osztrák területeken találhatjuk meg (DURDÍK 2007; PLACEK 2002; KÜHTREIBER-WAGENER 2008) (13. kép), illetve hazánkban ilyen jellegű létesítmény a zagyvafői (BODNÁR-CABELLO-SIMON 1993) (14. kép), mely szintén a huszita megszállás alatt született. Az utóbbi évek kutatásai igazolták, hogy a középkori Magyarország területén ezen kívül több helyen is azonosíthatunk fővártól független előretolt védművet, így például a Sajó völgyének tágabb környezetében is: Sajóivánka—Vár-tetőn; Sajógömör (Gemer, Szlovákia) - Őr-hegyen (SZÖRÉNYI 2010, 108-109, 111-113.), illetve Újvásár—Derenk (Rybník—Drienok, Szlovákia) várának környezetében (BEDNÁR— FOTTOVÁ 2006, 37). A Sajónémetiben felfedezett többszörös (azaz a második) sánc sem számít egyedinek a Sajó-vidéken. A Derenk vára fölött létesített II. számú előretolt védművet ugyanis kettős, koncentrikusan elhelyezkedő árok és sánc védte (BHDNÁR-FOTTOVÁ 2006, 37), míg Süvéte (Sivetice, Szlovákia) körsánccal övezett várát egy további, félkör alakban futó sáncolat erődítette meg (PLACEK-BÓNA 2007, 296). Erősségünkben a legkülönlegesebb védműformát mégiscsak a sáncból kiugró, vagy éppen a sánc