A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - SZÖRÉNYI Gábor András: Huszita erődítések Északkelet-Magyarországon

120 Szörényi Gábor András 8. kép. A vár archív fotója (balra) (Herman Ottó Múzeum Fotótár, No. 8768) 3D terepmodell az archív fotóval megegyező irányból (jobbra) Abb. 8. Archiv-Fotos von der Burg (links) (Herman Ottó Museum, Photosammlung, No.8768) 3D-Geländemodell aus derselben Pachtung (rechts) Ugyanakkor a feltárásokkal nem találtunk olyan védművet, melyet a 15. század közepére, a huszita időszakra keltezhetnénk. Ezek alapján úgy tűnik, a husziták csak megszállták az Árpád-kori vár romjait, de újabb erődítéseket nem építettek benne. Mivel a vár területén nem került elő masszív anyagú épületre utaló nyom, habarcsdarab, tégla stb. így feltételezhetjük, hogy a használat során mindkét korszakban legfeljebb faépületek állhattak. A sajnálatos modern kori bolygatások mindössze arra adnak lehetőséget, hogy a viszonylag nagyszámú, de másodlagos helyzetű leletanyagból következetéseket vonjunk le. Ehhez megvizsgáltuk a leletek statisztikai megoszlását. A tárgyú anyag döntő többsége, 65%-a a késő Árpád-korra keltezhető, 13. századi eredetű. 28%-a már a 14. század elejére mutat (6. kép). Ez utóbbi korszak leleteinek kisebb aránya, valamint korai mivolta arról tanúskodhat, hogy a várat, sok társához hasonlóan, már az 1300-as évek első évtizedeiben felhagyták és az enyészetnek indult. Bő évszázadnyi szunnyadást és pusztulást követően, a 15. század közepén rövid időre ismét feléledt az erősség, ezt jelzi az 5%-nyi késő középkori tárgyi anyag (7. kép). Ez utóbbi leletcsoport kis arányszáma ugyanakkor csupán egy rövid használatot bizonyít, mellesleg az erre az időszakra keltezhető darabok jelentős része a vár utolsó óráihoz, az 1458. áprilisi ostromhoz köthető (nyílhegyek, lópatkó, sarkantyú, puskagolyó, kőgolyó). így valószínűleg nem tévedünk, ha a huszita/bratri megszállást legfeljebb napokban, hetekben mérjük. Ugyancsak a vár végóráihoz köthető az a néhány szórvány embercsont, amire a feltárások során bukkantunk. Ezeket a radiokarbon korhatározások alapján a 15. századra keltezhetjük, így joggal köthetjük őket az ostrom során elesett hét huszita áldozathoz. Az ásatást követően kísérletet tettünk a vár eredeti méreteinek meghatározására az archív képek segítségével. A geodéziai felmérés alapján elkészítettük a mai felszín 3D-s domborzatmodelljét. Ha a modellt az archív fotó készítési helyével megegyező irányból szemléljük, feltűnhet a lepusztulás mértéke (8. kép). A kutatások legfőbb eredményének tartjuk, hogy még e torzó rom csekély maradványai is bebizonyithatták, hogy egy, az Árpád-korban épített, majd felhagyott nemesi vár romjait újrahasznosították a késő középkorban. A 15. század közepi huszita zsoldos csapatok még