A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - PROHÁSZKA Péter: Adalékok Borsod-Abaúj-Zemplén megye 10–11. századi régészeti emlékeihez

Adalékok Borsod-Abaúj-Zemplén megye 10—11. századi régészeti emlékeihez 107 János gazda birtokán „kősír" került elő.

5 Hampel ígéretet tett a bírónak Pelsőczy felkeresésére és a kőszerkezet megtekintésére.

6 Valójában azonban nem a múzeum munkatársai keresték fel a lelőhelyet, hanem Hampel a lelőhely környéken élő és a Nemzeti Múzeummal kapcsolatban álló személyekhez fordult a leletkörülmények tisztázása ügyében. Az egyik ilyen személy Pap Antal, a tarcali állami faiskola kezelője, míg a másik dr. Jósa András nyíregyházi orvos, Szabolcs megye régészeti emlékeinek fáradhatadan kutatója volt (PROHÁSZKA 2005, 123-135). Paphoz már december 5-én levelet intézett, melyben a következőket kérte: „... A régiségek iránti érdeklődése, melyet szíves soraiban tapasztaltunk, arra indít, hogy a magunk részéről is egy szíves kéréssel forduljunk tisztelt Uraságodhoz. Véletlenül épen a napokban értesültünk arról, hogy a tarczali határban Pelsőczy János gazda az ő földjén valami nagyobb kőalkotmányra akadt, mely talán krypta maradványa vagy kősír lehet, mert alatta üres a talaj és kong a kő, ha rajta járnak. Kérném t. Uraságodat hogy alkalmilag e rejtélyes kőépítményt megtekinteni és a tapasztalásait velünk közölni szíveskedjék." Hampel emellett azonban — mint azt az 1895. január 8-i levelének piszkozata jelzi — a földbirtokosnak is írt, akit a következőkre kérte:

8 „Ifj. Szabó József pthrügyi községi bíró utján értesültünk arról, hogy földjén több darab egymás mellé illesztett három vagy négy meter hosszú s egy meter vastag, a felső részén koporsó formára alakított kő van, mely szabályosan egymás mellé van illesztve és úgy kong mintha padozaton jár az ember. Még deczember elején irtunk If). Szabó József urnák, hogy alkalmilag küldünk valakit a helyszínére hogy megtekintse a kőalkotmányt és a további teendőkre nézve adjon véleményt. Azóta két ízben azt olvastuk a napilapokban, hogy Tarczalon kősírokat bontottak föl és azokban fegyvereket s egyebeket találtak, melyek elkallódtak volna. Kérem legyen szíves írja meg hogy a hírre bocsájtott sírleletek ugyanazok-e amelyekről ifj. Szabó József értesített bennünket és igaz-e hogy azok a sírleletek elkallódtak-e avagy Kegyed tulajdonában vannak még. A hírek szerint csak egy ép „sírkamra" van; írja meg kérem azt is hogy mi szándéka van erre nézve, hogy most a tél folyamán akarja-e felbontani avagy tavaszkor halaszthatja-e..." 5 Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár 458/1894. If). Szabó József levele az iratanyagban nem található. Minden bizonynyal az igazgatóság irattárába került, amely 1956-ban az Országos Levéltárban elégett. 6 Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár 458/1894. 7 Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár 460/1894. 8 Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár 21/1895. Hampel azonban még ugyanazon a napon ismét levélben fordult Pap Antalhoz, kérve segítségét:

9 „Múlt évi december hó 5ikén arra kértük t. Uraságodat, szíveskedjék alkalmilag a Pelsőczy János gazda szöllejében lévő kőtáblákat stb, megtekinteni. Azóta a hírlapokból arról értesülünk, hogy a tarczali hegyoldalban „gót" és „török" sírokat bontottak föl s a sírleletek elkallódtak volna. Az a sejtelmünk hogy ezek a sírok a Pelsőczy féle telken létezett koporsókból (?) kerülhettek elé és írtunk ez ügyben Pelsőczy János gazdának, de attól tartván hogy Pelsőczy gazda talán nem szívesen forgatja a tollat azzal a kéréssel fordulunk tisztelt Uraságodhoz szíveskedjék e régíségleletek iránt Pelsőczy gazdánál kérdezősködni és bennünket arról fölvilágosítani vájjon csakugyan kallódtak-e el leletek?" Hampel azonban nem elégedett meg ezzel és ezért magánlevélben fordult Jósa Andráshoz, segítségét kérve a tarcali sírok ügyében. Jósa szintén magánlevélben válaszolt és ezért nem került jelentése és az ahhoz mellékelt rajzok az Érem- és Régiségtár levéltárába. Szerencsére Hampel megőrizte őket és vélhetően a hagyatékából jutottak a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárába, mint a tarcali honfoglalás kori lelőhely és sír fontos dokumentumai:

1

0 „Igen tisztelt Barátom! Becses levelének vétele után más nap előtt kirándultam Tarczalra, és ott Gedeon főtiszt, plébános úrhoz szállottam, ki Abaujmegye egyes községeinek történelmével foglalkozik. Találkoztam Gróf Szirmay György úr dsztartójával Kerekes úrral, és Tarczaly Dávid nyugalmazott honvédalezredes úrral. Ezen urak hallottak ugyan valamit arról, hogy Pelsőczy Jánosnak földjén valami sírokra bukkantak volna, de semmi tájékoztatót nem mondhattak. Pelsőczynél nem is voltam, mert megtudtam, hogy a zajt csapott lelet Tarczaly alezredes úr birtokában van. A mult év October hónapjának végén Tarczaly David alezredes urnák öccse Lajos egy-két holdnyi - phylloxera által tönkretett szőllőjét újratelepítés czéljából rigoliroztatta, a mely terület a várostól 1 V2 kilométernyire északészakkeleti irányban az u: n: vinnai dűlőben egy fennsíkon fekszik — A rigolírozás 70 Ctm mélységre történt. Czeper János munkás többedmagával akadt a leletre a rigolirozott területnek közepe táján. Az alezredes urat csak akkor értesítették a leletről, mikor a' sírokat már szétdúlták, a ki igyekezett a széthordott tárgyakat össze keríteni. A mint Czeper János mondja négy sír volt ott párhuzamosan a rendes távolságban elhelyezve, tehát nem lehetett ez köz-, hanem családi temetkező hely. A négy sír 9 Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár 29/1895. 1

0 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár 331. T. IV.