A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - PROHÁSZKA Péter: Adalékok Borsod-Abaúj-Zemplén megye 10–11. századi régészeti emlékeihez

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LI (2012), 105-111. ADALÉKOK BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE 10-11. SZÁZADI RÉGÉSZETI EMLÉKEIHEZ Prohászka Péter Szegedi Tudományegyetem, Régészeti Tanszék Absztrakt: A tanulmányban két honfoglalás kori leletre (Muhi és Tarcal) vonatkozó adattári források közreadására kerül sor, amelyek számos új adattal gazdagítják a megye 10—11. századi emlékanyagát. Kulcsszavak: honfoglalás kora, karperec, tarcali sír, kutatástörténet BEVEZETÉS A honfoglalás és az államalapítás korának számos fontos emléke ismert Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéről.

1 Ezek súlypontja elsősorban a Bodrogközre esik, ahonnan olyan leletek és temetők kerültek elő, mint az ún. tokaji kincs vagy a karosi temetők. A megye további tájegységei — mint például a Taktaköz - területén azonban szintén jelentkezik a honfoglalók hagyatéka. Ezen emlékanyag közreadása a 19. század végétől folyamatosan történik (HAMPEL 1900; 1905; 1907; K. VÉGH 1970; RÉVÉSZ 1996), és a karosi temetők megjelenése után a taktaközi leleteket bemutató korpuszkötet is elkészítés alatt áll, amely munkát Kovács László végzi el. A Borsod-Abaúj-Zemplén megye 19. században és a 20. század első felében előkerült 10—11. századi leleteinek közreadásánál azonban feltédenül szükséges a rájuk vonatkozó adatok ellenőrzése, az esetleges levél- és adattári források feltárása. A levéltárakban, könyvtárakban és adattárakban található levelezések, iratok, beszámolók és tudósítások, melyek eddig többnyire elkerülték a kutatók figyelmét, ugyanis lehetőséget biztosítanak a leletkörülmények és összetételek tisztázására. Sokszor az írásbeli beszámolók kiegészülnek rajzokkal, térképekkel és fényképekkel. Melyre jó példa egy ékszer rajza, amely az 1936-ban megbolygatott karosi temető egyik sírjából származott. E gemmadíszes darab a karoling ékszerművesség körébe tartozott, ám sajnos elveszett, mindössze egy rajz maradt róla (PROHÁSZKA 2005, 143—144). Hogy milyen lehetőségeket kínálnak még ezen források, azt két olyan lelet példáján keresztül 1 A tanulmány az OTKA K 84159 pályázat keretében készült el. szeretném bemutatni, amelyek részben közlésre kerültek. Míg a tarcali lelet Hampel munkáinak köszönhetően vált széles körben ismertté, addig a muhi pusztai sírból származó állatfejes bronz karperec elkerülte a kutatás figyelmét, annak ellenére, hogy Rómer Flóris az Archaeologiai Értesítőben beszámolt róla (RÓMER 1868, 20). Ráadásul ez a lelet nyitja meg a BorsodAbaúj-Zemplén megye honfoglalás- és kora Árpádkori leleteinek sorát, nem számítva azon híradást, amely szerint Nagyrozvágy—Futóhomokon 1850-ben kengyeles, kardos és nyerges lovas sírt találtak, amiben lóherelevelű ezüstboglárok voltak (RÉVÉSZ 1996,11). A MUHI PUSZTAI KARPEREC Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik első ismertté vált 10—11. századi sírjáról és annak mellékletéről Rómer Flóris következőképpen számolt be az Archaeologiai Értesítő hasábjain az Ujabb régészed leletek között (RÓMER 1868, 20): „Mohi pusztáról (Borsod m.). Kapeller Ferencz k. tanácsos úr ajándékozott a m. n. muzeumnak egy bronz-tekercset, egy bronz-lemezt, 10 bögrét, egy agyagkanalat, cserép-födőt és egy-két agyag orsó-fejet. — Ugyanott talált egy béres egy 2"3"'—2" 5"' belső átmérőjű bronz-karpereczet, mely még a csontokon volt. A perecz köröskörül kötél gyanánt elvonuló, mély húzásokkal van rovátkolva, végein pedig kigyófejek vannak, melyek szájukban hengeres sodronyféle darabokat tartanak. (A kigyófejek a békés-csabai karpereczeken is fordulnak elő). E karpereczet Bakits János ügyvéd bírja." Hogy nem sorolták a 10—11. századi leletek közé a karperecet, annak okát egyrészt a kígyófejes végződés-