A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - CSENGERI Piroska: Középső neolitikus arcos edények Garadnáról (Hernád- völgy)

Középső neolitikus arcos edények Garadnáról 85 illetve különbséget tenni az áldozógödör és az áldozatot követő deponáló gödör között (MAKKAY 1978, 31-32; HAJDÚ 2007, az utóbbi nála rituális szemetes gödör). A garadnai edényt fedő, és részben abban is megtalálható égett, paticsos omladék utalhat égetéses áldozati szertartásra. Tartalmának vizsgálatára eddig nem nyílt lehetőség, így nem tudjuk, hogy magában foglalt-e szerves maradványokat, például gabonamagvakat. A gyoma-őzedi hengeres nyakú arcos edény több hiányzó darabja alapján Goldman Gy. és Szénászky J. arra gondol, hogy összetört állapotban került a gödörbe (GOLDMANSZÉNÁSZKY 2002, 55). A garadnai edény esetében az a tény, hogy a jelenlegi földfelszínhez igen közel, 35 cm mélységben került elő, felveti annak lehetőségét, hogy a hiányzó darabokat a mezőgazdasági művelés semmisítette meg. A fentiek alapján azt a megállapítást tehetjük, hogy a garadnai 1. sz. arcos edény gabona vagy vetőmag tárolására, megőrzésére szolgálhatott, míg az S22 jelenség, melynek részeként a földbe került, rituális esemény egyik mozzanatához kapcsolódó áldozat maradványa lehet. A 10. sz. edény (9. kép 3, 10. kép 2) a jelenlegi felszínhez közel, egy nagyobb kiterjedésű cserepes rétegben (SÍ42) látott napvilágot. Mivel igen sok össze nem illő darabja került elő, arcrésze viszont hiányzik, esetében is feltételezhető, hogy az elföldelt teljes edényt a későbbi mezőgazdasági művelés bolygatta meg. Az S22 jelenséghez hasonlóan az SÍ42 szintén gödör lehetett, melynek azonban a vékony, kevert rétegben nem voltak tisztázhatóak a körvonalai. Elképzelhető, hogy ezek az edények is egy áldozat maradványai, de az is lehetséges, hogy egy ház öszszetört edénykészletét földelték el egy gödörben. A szakáiháti arcos edénytöredékekkel kapcsolatban jegyezte meg Siklósi Zs., hogy ezek településeken, gödrökből kerülnek elő, melyeket a kutatók gyakran csupán e töredékek jelenléte miatt tartanak rituális gödörnek, habár egyéb leleteikben, jellegzetességeikben nem különböznek a többi gödörtől (SIKLÓSI 2010, 329-330). Megállapítja azonban azt is, hogy a lelőkörülmények csak az edény életének utolsó fázisára, eltemetésének körülményeire utalnak, használatuk körülményeire nem (SIKLÓSI 2010, 330). A 3-9. és 11-22. sz. garadnai töredékek (812. kép) hétköznapinak tűnő telepobjektumokból kerültek elő, így a hengeres nyakú edények és a nagyméretű, széles szájú, fazék alakú edény esetében csupán a tároló funkciót feltételezhetjük biztosan, míg a nagyméretű tál, a kisebb tálak és a gömbös testű csésze szerepe közelebbről nem határozható meg. Ezek ugyanúgy lehettek kisebb méretű/mennyiségű anyagok tárolói, mint tálaló edények. Egy-egy darabjuk, vagy kisebb részletük a többitől elkülönítve, utolsó használatukat vagy pusztulásukat követőn kerülhetett a földbe. A feltárt teleprészlet legkorábbi időszakához tartozó S14 és S90 egységek alkotta gödörből 3 edény töredéke (9-12. sz.), a későbbi S7, S52 és S53 egységek alkotta jelenségből 12 darab (3-6. sz., 13. sz., 15-20. sz., 22. sz.), míg az S31, S41 és S65 jelenségekből l-l töredék került felszínre (14. sz., 21. sz. és 8. sz.), egy garadnai töredék pedig szórványlelet volt (7. sz.). Az AVK északi településtömbjéből jelenleg Garadna-Elkerülő út, 2. lelőhelyről származik a legtöbb arcos edény lelet, nagyszámú töredéket találtak azonban az aggteleki Baradla-barlangban is (13 töredék, KALICZ-S. KOÓS 2000a, 22, 39-40; és két közöletlen töredék). A szakáiháti kultúra Battonya környéki településein majdnem minden házból származnak arcos edények (G. SZÉNÁSZKY 1990, 153), és gödrökből is előkerültek töredékeik (GOLDMAN 1978, 19-26), ami alapján használatuk igen elterjedt lehetett (G. SZÉNÁSZKY 1990, 153). Battonya-Gödrösök lelőhelyen több mint 30 edény és töredék látott napvilágot (GOLDMAN 1978). Az új feltá-