A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

KÖZLEMÉNYEK - RÉMIÁS Tibor: In Memóriám Gáspár Mihály (1890-1970)

502 Rémiás Tibor kérnek azonnal kiüríteni, mert ma Sztálin neve napja (sic!), ott ünnepség, lakoma, s tánc lesz. Szerencsére kevés tárgy (régi bútorok, képek, zsidó vagyontárgyak) volt ott. Katonákat is adtak, hogy kiürítsük, de eleget kellett így is dolgozni, cipekedni. Egy teremben széksorok az ünnepségre, egyben 9 könyvtári asztal a vacsorához. A könyvtári olvasó terembe egy nagy tűzhelyet tettek be, és a szakácsok rögtön meg is kezdték a főzést. Egy óra után szuronyőrség jött, s engem sürgősen haza tessékeltek. ..." A szovjet tisztek bálja reggel 5-ig tartott, kárt nem tettek. Gáspár Mihályt nem engedték ki az épületből, az időközben megkerült Megay Gézát, pedig, aki a városházán dolgozott, munkája után nem engedték be a múzeum épületébe (DOBROSSY 1999, 83). Gáspár Mihály lánya, Borbála másként emlékezik az ominózus esetre. Egy orosz tiszt közölte az édesapjával, hogy minden férfinak el kell hagynia a múzeum épületét. Csak a gyerekek és az édesanyja maradhattak az épületben. Csak így tudták méltón megünnepelni a Generalisszimusz születésnapját. 2 napig tartott a dínomdánom, csak utána engedték vissza a férfiakat. A gyerekek sokáig jókat csemegéztek a múzeum ablakain át kidobált hús- és a Szinva-partra kiöntött káposzta maradékokból a hideg, fagyos télben. Vége lett a háborúnak. Leszih Andor, Megay Géza és Gáspár Mihály fellélegeztek, az épület alatti 8 pincehelyiségben ládákban raktározott, elfalazott műtárgyak érintetlenül átvészelték a háborút, köszönhetően az ő előrelátásuknak. (1941-es leltár szerint a miskolci múzeumnak 73 506 db műtárgy épségéről kellett gondoskodni.) A műtárgy együttesek kicsomagolása után, a vidéki múzeumok között elsőként a Borsod-Miskolci Múzeum újra a közönség szolgálatába állhatott (1945 és 1947 között folyamatosan). Gáspár Mihálynak és családjának óriási veszteséget jelentett Leszih Andor 1949. áprilisi nyugdíjaztatása. Egy évvel később államosították a miskolci múzeumot is. Varga László lett az új intézmény új igazgatója (1949 és 1952 között). Gáspárék maradtak. Majd az átalakult intézményt 1953 és 1968 között Komáromy József igazgatta, akinek első évében, 1953-ban változtatták meg a BorsodMiskolci Múzeum elnevezést Herman Ottó Múzeumra. Nyugdíjba került Gáspár Mihály is, de nyugdíj mellett alkalmazott gondnokként továbbra is maradhatott családjával a szolgálati lakásban, és továbbra is részese volt a változó világ által diktált múzeumi közélet kiszolgáló személyzetének. Keveset tudunk Gáspárék ezen időszakáról. Sajnálatos tragédiának kellett bekövetkezni a Herman Ottó Múzeum papszeri épületében, hogy a Gáspár család végleges búcsút mondjon a múzeumi öreg épületnek, amely nekik 48 éven át, mindenki megelégedésére, őrhelyül szolgált. 1967. augusztus 23-án, szerdán, hajnali 3 órakor hatalmas robaj rázta meg a várost. A múzeumépület ENy-i oldala, a Szinva felőli kerékpárút mellett 9 m magasan és közel 10 m szélességben leomlott, egy része műtárgyastól a Szinvában el is úszott. Az 1660-ban emelt boltozat szakadt le. Egy emeleti kiállítási terem teljes anyaga lezuhant, ugyanakkor a földszinten a romok alá került a helytörténeti raktár jelentős része. A hatalmas kárt okozó falkidőlés összefüggésben volt a Szinva medrében folyó munkálatokkal. A sérült és elpusztult leltározott anyag számát kb. 7 ezer darabban határozták meg. 1967ben, a katasztrófát megelőzően a HOM műtárgyállománya 94457 db volt (VERES 1999, 38-39 és DOBROSSY 1999, 94-95, fotók a romeltakarításról: 138). A pusztulást követően szükségessé vált a régi múzeumépület felújítása. Egy évre rá Komáromy József múzeumigazgató nyugállományba vonult. Vele együtt a Gáspár család is elhagyta szolgálati helyét, a városi tanács a Fazola utcán rendelt ki számukra új tanácsi lakást. A komfortos lakást nem sokáig élvez-