A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - GODA Gertrud: Jószay Zsolt. A szobrász és alkotásai

Jószay Zsolt, a szobrász és alkotásai 487 (Földi Péterrel, Selmeci Györggyel és Wieszt Józseffel) mutatkozik be Szolnokon, a Művelődési Központban. A kiállítás helyszíne nem volt véletlen. Jószay visszatért szülővárosába, Szolnokra, illetve annak környékére. Felnőtt életét tanárként itt kezdte el, a főiskoláról hozott feleségével, Szabó Zsókával közösen. Tulajdonképpen Selmeci is a közelben, Tápiószőlősön települt le családjával. Jószayhoz hasonlóan ő is szolgálati lakást biztosító tanári állást töltött be, mígnem a gyermekekkel elért eredményei olyannyira meggyőzőek lettek, hogy a rajztanítás módszertanának oktatójaként utóbb egykori főiskoláján kapott katedrát. Jószay — mint a jó művészek — érzékenyen rezonál mindenre, így az általa megelőlegezett baráti gesztusra is. Fiatal alkotóként kereste a kapcsolatot a Szolnokon élő szobrászokkal. A nálánál egy generációval idősebb Simon Ferenc (1922) volt az, aki ráérzett őszinte érdeklődésére, s kialakult közöttük az a mester-tanítvány viszony, amit Jószay oly régtől fájó hiányként élt meg! Konkrét feladatok kapcsán végre módja nyílt valódi szobrászi tapasztalatot szerezni. Kitanulta a gipszöntés nehézségeit, a kőfaragás buktatóit, s ekkor nyert betekintést abba, milyen felelősséggel jár egy köztéri szobormű megalkotása. Simon Ferenc szobrászművésznek köszönhetően joggal érezhette magát úgy, mintha az egri tanulmányok után posztgraduális képzésben részesült volna. Ekkor főként családi indíttatású portrékat készített. Édesanyját (Anyám)/

8 még élő nagyszüleit mintázta meg (Nagyanyám)

9 Nagyapám),

2

0 ifjú feleségéről carrarai márványból faragott portrét (Zsóka),

2

1 saját vonásait kőbe fogalmazta meg (Önarckép).

1

2 Ekkor is i979

> gipsz, M: 30 cm — magántulajdon. 1

9 1976 körül, gipsz, M: 20 cm — megsemmisült. 2

0 1973, kő, M: 26 cm — magántulajdon. 2

1 1974, carrarai márvány, M: 25 cm — magántulajdon. 2

2 1974, kő, M: 28 cm — magántulajdon. született egyik legjobb jellemarcképe is (Selmeci György portréja) (5. kép), amiről később még részletesen szó lesz, de amiről már itt érdemes megjegyezni, hogy első, fából megalkotott, kiemelkedő művének tartjuk. Ez az időszak az érlelődés, az erőgyűjtés, a későbbi mondandó megélése jegyében telt. Azután a súlypontok mintha helyükre kerülnének. Megerősítést nyer, hogy azon az úton kell továbbhaladnia, melynek első, határozott jelét a Kemény Attila barátjáról mintázott portréban (Attila) oly megérintő módon már egész fiatalon megtalálta. Ez a nagyon markáns, egyéni hang fog később kiteljesedni. Biztatást kap nemcsak a baráti környezettől, de Kő Pál (1941) szobrászművésztől is az ekkor elkészült, lírikusán szép — fentebb említett — márványszobrára (Zsóka). Kifejezési módja már-már kialakult, de a szobrászi mondandóhoz még tovább kell járnia az „élet iskoláját". Vívódik, s mintha időnként a téma bizonytalansága kerítené hatalmába. A magyar identitástudatot hangsúlyozó művészek — elsősorban Samu Géza (1947-1990) — igazát próbálta magára is érvényesíteni, s ez idő tájt totemeket, szép arányú bálványokat faragott Totem,

2

8 Bálvány,

24 KísbálványA Menyasszony

2

6 címeken. Erre a viszonylag hosszú ideig tartó művészeti etapra — minden bizonnyal ő akarta így — a 2011es visszatekintő tárlaton nincs utalás. (Ennél fogva magam is egy olyan önálló egységnek merem tekinteni e periódust, mint ami úgy teljes egész, hogy szervesen nem igazán illeszkedik az életműbe, s ami egy önálló tanulmányt érdemel.) 1979-ben Miskolcra költözött, felesége szűkebb pátriájába. E városban, ahol azóta is él, akkor még felfedezhető volt az a szellemi közeg, ami inspirálóan hatott az itt élők kö2

3 1982 körül, fa, M: 110 cm — magántulajdon. 2

4 1982 körül, fa, M: 90 cm — magántulajdon. 2

5 1982 körül, fa, M: 45 cm — magántulajdon. 2

6 1982 körül, fa, M: 67 cm — dr. Varga Jánosné tulajdona.