A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - CSÍKI Tamás: Rendiség és polgárosodás Borsod vármegyében Lévay József életpályájának személyes tapasztalata alapján

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L (2011), 389-400. RENDISÉG ÉS POLGÁROSODÁS BORSOD VÁRMEGYÉBEN LÉVAY JÓZSEF ÉLETPÁLYÁJÁNAK SZEMÉLYES TAPASZTALATA ALAPJÁN Csíki Tamás* * Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar Absztrakt: A tanulmány Lévay József 1899-ben írt visszaemlékezésének, továbbá az 1892 és 1917 között vezetett naplójának elemzésével mutatja be Borsod vármegye főjegyzőjének, majd alispánjának választott költő életpályáját, társadalmi kapcsolatait, életmódját és mindennapjait. Az általa megélt történelmi és hétköznapi események alapján nyílt lehetőség a nemzetről, a politikai rendről és az alkotmányosságról vallott felfogásának, társadalomképének, valamint a családhoz, a valláshoz és a lokális közösséghez fűződő értékrendjének rekonstruálására. Kulcsszavak: visszaemlékezés, napló, narratív identitás „Gyakran elgondolom, ha a múltakra visszatekintek, vajon helyes volt-e az az út, melyen máris hosszúra nyúlt életpályámon futottam? Nem tartózkodtam-e kicsinyhitűleg vagy éppen puhaságból a test és a lélek töredelmétől, melyet a magasb erények elérése megkíván?" (PORKOLÁB 2001,1. 28) E merengő kérdéseket 1893 márciusában naplójában rögzítő Lévay József költészete és irodalmi hagyatéka régóta jól ismert (Pl.: SŐTÉR 1965, 168-171; MIKLÓS 1978; PORKOLÁB 1997, 363-390), hivatali pályájáról, Bor- ' sod vármegye főjegyzőjeként, majd alispánjaként eltöltött éppen három évtizedes szolgálatáról és magáról a naplóíróról viszont jóval kevesebbet tudunk. Hasonlóképpen, a társadalomtörténet-írás árnyalta már a dualizmus kori állami és megyei tisztviselők dzsentroid karaktervonásairól kialakított hagyományos ábrázolásokat (Pl. GYÁNI 2000. 145-160), a lokális — pl. a Borsod megyei — politikai szereplőkről ugyanakkor hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Tanulmányunkban

1 Lévay József eddig kevés figyelemre méltatott, 1892 és 1917 között vezetett naplóját, valamint az 1899-ben készített visszaemlékezését vizsgáljuk, ami lehetőséget kínál életpályájának és értékrendjének, a megélt történelmi és hétköznapi eseményeknek, életmódjának és kapcsolatainak a saját tapasztalatai szerinti bemutatására, azaz a társadalmi struktúrák, a mentalitások vagy a mobilitás személyessé formálására. Az általa rekonstruált múlt és a naplójában rögzített 19. század végi és 20. század eleji folytonos jelen ily módon szubjektívvé, a rendiség és a polgárosodás, illetve az értelmiség, hivatalnok vagy a polgár analitikus fogalmak egyedivé (és ta1 E tanulmány a Bolyai ösztöndíj támogatásával készült.