A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - SZAKÁLL Sándor-KRISTÁLY Ferenc-ZAJZON Norbert-NÉMETH Norbert-FEHÉR Béla Másodlagos foszfátok és szulfátok a diósgyőri Fényeskő-völgy kovásodott metariolitjában

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L (2011), 35-46. MÁSODLAGOS FOSZFÁTOK ÉS SZULFÁTOK A DIÓSGYŐRI FÉNYESKŐ-VÖLGY KOVÁSODOTT METARIOLITJÁBAN Szakáll Sándor

1

2, Kristály Ferenc

1, Zajzon Norbert

1, Németh Norbert

1, Fehér Béla

2 'Miskolci Egyetem, Ásványtani-Földtani Intézet, 2

Herman Ottó Múzeum, Ásványtár Absztrakt: Másodlagos foszfátokban és szulfátokban gazdag ásványegyüttest mutattunk ki a diósgyőri Fényeskő-völgy fejének kovásodott-albitosodott metariolitjában. Az epitermás eredetű adulár-szericites kőzetátalakulásokhoz eredetileg szulfidok és rutil kiválása kapcsolódott. A szulfidok mállásával jöttek létre az összetöredezett zónákban a másodlagos szulfátok és foszfátok. Kiválásuk a jarosittal indult, ezt követte az ólom- és foszfáttartalmú jarosit, majd esetenként a plumbojarosit képződése. A kezdeti savas környezet neutrálissá, végül lúgossá válásával és az oldatok foszfáttartalmának növekedésével kezdődött a foszfátok (corkit, foszfosziderit, kakoxén) kiválása. Kulcsszavak: foszfátok, szulfátok, corkit, foszfosziderit, kakoxén, jarosit, plumbojarosit FÖLDTANI ÁTTEKINTÉS A Fényeskő-völgy felső szakasza, ahol a lelőhely található, a Bagolyhegyi Metariolit Formáció kőzetanyagába vágódott (1. kép). A Bükknek ezen a részén a felszínen lévő rétegsor Magyarországon egyedinek számító jellegzetessége a középső- és felső-triász vulkanizmus megjelenése, amely platformokon és medencékben zajló, döntően karbonátos üledékképződést szakított meg. A rétegvulkáni sorozatokban tufa- és lávakőzetek váltakoztak, amelyek kőzetanyaga jelenleg is elkülöníthető, habár az anyag metamorfizálódott, és több fázisú képlékeny és rideg deformáción ment keresztül. Ásvány együttese, amiben a kvarc és a szericit játszik uralkodó szerepet, prehnit-pumpellyit fáciesű metamorfózist jelez, a fehér csillámokon alapuló K/Ár kor szerint kb. 90 millió évvel ezelőtt (ÁRKAI 1973; ÁRKAI et al. 1995; ÁRVÁNÉ SÓS et al. 1987). Az egykori lávafolyások anyaga szürkés, egynemű, foltos, vagy olykor eredeti fluidális sávozottságot megőrzött, tömbös elválású metariolit. Gyakoriak bennük a fehér vagy világosszürke kvarcerek és -fészkek, és az alapszövet is kovásodott. Szöveti irányítottságuk mentén általában nem fejlődött ki elválás. Az egykori tufarétegek zöldesszürke szericitpalákká alakultak; ez utóbbi kőzettípus jóval elterjedtebb. A palássági felületek általában enyhén hullámosak, fényesek és simák. Ezek mentén a kőzet intenzíven hasadozott, gyakran levelesen elváló. Mindkét típusban jellemző a 10-50 cm térközű, a palásságot átmetsző repedések megjelenése, amelyek gyakorta meredek, nyílt, a palásságra merőleges szisztematikus kőzetrésrajokat alkotnak.