A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - TAMÁS Edit: Adalékok Trautsonfalva/Hercegkút két és fél évszázados történetéhez
Adalékok Trautsonfalva/Hercegkút történetéhez 331 vács, Vorszki Ferenc egy közös udvarban élt a 60. számú portán. A szoba-konyhás épületét lakás mellett kovácsműhelynek is használta. A harmadik kovács, Krámer János helybeli születésű mester volt. Feleségével és három gyermekével szerényen élt szoba, konyha, kamrás házában. Gotlieb Izsák hajhász (= ügynök, árufelhajtó) mózeshitű, aki Bihar megyéből származott ide. Feleségével és népes családjával, hat gyermekével élt a faluban. Ugyancsak hajhász volt a foglalkozása Rosenstein Jankelnek, aki Gálszécsről költözött a faluba. Hotykai feleséget választott, gyermekei már itt születtek. Falubeli születésű volt a harmadik hajhász Hohtwerth Bírek és felesége. Bor mérésére is használta lakását Izsák Klein mózeshitű kortsmáros az 1. számú portán. Igaz, borát nem a kocsmához kapcsolódó pincében tartotta, nem volt pince a két szoba-konyhás házához. A falu mészárosa Strausz Klein regmeci születésű és mózeshitű volt. Felesége károlyfalvai, fiuk már itt született a faluban. Szoba-konyhás házához istálló is kapcsolódott és egy csűr is állt az udvarban. A falu népes zsidó közösségéhez egy tanító is tartozott, Krausz Ábrahám. Az 1860-as években költözött a településre Patakról, felesége varannói származású. Népes háztartást vezettek. Felesége és négy gyermeke mellett öt tanítványa élt velük. Utóbbiak a környékbeli mezővárosokból érkeztek tanítójukhoz. A családok döntően a mezőgazdaságban dolgoztak: 106 családfő foglalkozása földműves, 17 napszámos. Az állattartáshoz kapcsolható a községi szinten foglalkoztatott egy kondás, egy csikós, egy csordás. Eltartott a falu számos mesterembert (három kovács, három szabó, egy mészáros, egy takács, egy csizmadia), egy kocsmárost, három hajhászt. Volt pap, jegyző és tanító is a településen. Szarvasmarhát tartottak legtöbbet a faluban, 597-et. 166 tehén (36 háztartásban két tehén, 76 háztartásban egy tehén), 196 ökör (92 háztartásban két ökör, három háztartásban négy ökör), két bika, 233 borjú (ezek magyar fajták) egészítette ki az állományt. Jelentős igaerőt jelentett ez az állatállomány, mely ugyanakkor az itt élők élelmiszer ellátásának, pénzjövedelmének is fontos forrása volt. Ló mindössze 49 volt 1869-ben a faluban. Nagyon sok sertés (316 db), néhány kecske volt még az udvarokban. A falut döntően az 1750-ben letelepedett német nyelvű római katolikusok utódai lakták. Az itt élők 95,2% tartozott a katolikus egyházhoz. Két görög katolikus, három református, 34 mózeshitű is élt közöttük. A falu lakosságának elenyésző része, 8% (65 fő) más településről betelepülő. Legtöbben a környékbeli falvakból érkeztek. Sokan közülük nem római katolikus vallásúak. A 19. század utolsó harmadától érezhető társadalmi-gazdasági változások jelentős hatással voltak a Trautsonfalva népesedési folyamataira is. 1869 és 1880 között ugyan még csökkent a lakosság száma és nem tapasztalunk változásokat az itt élők anyanyelvi és vallási összetételében (58 magyar, 692 német; 737 római katolikus) sem, azt követően azonban robbanásszerű a népesség növekedése (demográfiai robbanás időszaka). 1880 és 1890 között 10 év alatt 68 fővel, 1890 és 1900 között 48 fővel nőtt a településen élők száma. A századfordulót követően előbb mérséklődött (1900 és 1910 között már csak 35 fővel nőtt az összlakosság száma), majd jelentős növekedés következett. A 19-20. század fordulóján 899-en éltek a (akkori írásmód szerint) Trauczonfalván, és a korabeli statisztika már magyar anyanyelvüként írta le őket. Ekkor, miként 10 év múlva is csupán hárman vallották magukat német anyanyelvűnek. A magyarosodás folyamata a polgári fejlődés időszakában kétségtelenül megindult, de ezek az adatok nem valós folyamatokat mutatnak. A kétnyelvűvé váló közösség és a politikai elvárások is tükröződnek az egységesülés felé törekvő társadalmi folyamatok közepette. A falu nevének (Hercegkút) megváltoztatása is jelzi (sok más nemzetiségi település névváltoztatásával egyetemben) a
