A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - TAMÁS Edit: Adalékok Trautsonfalva/Hercegkút két és fél évszázados történetéhez
328 Tamás Edit tani érvényben lévő robotjáradékhoz még két forintot hozzáírt. Úgyhogy most mintegy negyedtelkes parasztnak hat forintot kell ezideig és óráig Fizetnie. Azonban ezen 1767. éven kívül az uradalomnak a legcsekélyebb munkát vagy fizettséget sem teljesítik. "(TAKÁCS-UDVARI 1998, 421-423) Minderről a kérdező biztosok által 1772. szeptember 3-án felvett jobbágyvallomásokból értesülhetünk. A kilenc kérdéscsoport feltárta s dokumentálta a falu úrbéres lakosságának életét, gazdálkodását, haszonvételeit, kárait és földesúri terheit. A jobbágyvallomásokban szerepelt, hogy „ez a hely a pataki határban van." Lakói valamennyien szabad menetelűek. Pusztatelek nincs a településen. Sárospatak és Sátoraljaújhely közelségére is utalva jegyezték fel: „A kereskedő városok és árusításra alkalmas helyek a közelben találhatók, ahol dolgaikat könnyen kicserélhetik és értékesíthetik." Utóbbi helyeken munkát is vállalhatnak; „A környéken munkát találnak, s a fő bortermelő hegyeken lehetőségük van pénzért dolgozni." A szántóföldi művelés mellett kezdetektől fontos szerepet kapott a szőlőművelés, bár 1772-ben a jobbágyvallomásokban panaszolták a saját szőlőhegy hiányát: „Nincs saját szőlőhegyük. Szőlőskertjeik a pataki szőlőhegyen vannak, az odavaló gazdák szőlei között elkeveredve." (TAKÁCSUDVARI1998, 421-423) Mária Terézia jobbágy lakosságot érintő intézkedéseit végrehajtották a pataki uradalomban is. 1774. április 29-én íródott a község urbáriuma. Összességében 76 jobbágyporta és 5 zsellérháztartás (2 házatlan zsellér is szerepelt az összeírásban) alkotta ekkor a falut. Trautzonfalván senki nem birtokolt egész jobbágy telket, 47 negyedtelkes és 29 féltelkes szabad költözésű jobbágy volt közöttük. A negyedtelkes jobbágy 5 és fél hold szántót birtokolt és 2 és fél ember kaszálására való réten gazdálkodott. A féltelkes jobbágy 11 hold szántót birtokolt és 5 ember kaszálására való réten gazdálkodott. 1776-ból maradt fenn a falu első dicális adóösszeírása (conscriptio Possessionis Trautson falva). Az urbáriumban összeírtakhoz hasonlóan, 76 jobbágy és 5 házas zsellér jogállású család alkotta a közösséget. 7 1778ban 66 jobbágy 3 zsellér család élt a település 77 házában. A 80-as és a 8l-es telek pusztán állt. Harmadosztályú háza volt a falu lakosságának. 1788-ban 91, 1794-ben 86 családfőt említett az összeírás. 1785-ben ház nélküli zsellérként telepedett meg Trautsonfalván Marincsák Zsigmond, a falu első cigány származású lakója. A dicális összeírások a szőlőtulajdonosokról is információval szolgálnak. 1776-ban 170 első osztályú szőlőt, 1779-ben 148 első osztályú szőlőt, 1780-ban 134 első osztályú szőlőt műveltek a helybeliek. A családok több mint felének volt szőlője. Steger Antalnak 7, Dem Boldizsárnak, Stump Antalnak, Bodnár Ferencnek, Matis Andrásnak 6-6 szőlője volt 1776-ban. Az 1773-as egyházi összeírásban már szerepelt a település. Magyarul és németül is megnevezték. Tranczenfalva, illetve Tranzensdorf elnevezéssel találjuk meg a Hegyaljai járás települései sorában, ahol uralkodó nyelvként a németet jelölték meg. Ekkor még nem volt római katolikus parókia a faluban (MAGYARORSZÁG... 1920, 303). 1786ban kezdtek a lakosság létszámának megfelelő templom építésébe, melyet 1788-ban szenteltek fel. Mélyen vallásos közösségük mutatkozik meg a település 18. századi eredetű pecsétjén is: Madonna a gyermek Jézussal. Napjainkig legendás szorgalmuk jelképe is ott van már az alapítás századában pecsétjükön: a kakas a szorgalmat, az éberséget szimbolizálja. A II. József idejében készült első népszámláláskor (1784-87) 431 lakosa volt Trautzonfalvának (DANYI-DÁVID 1960, 282). Összehasonlításul a közeli Károlyfalván 232, Petrahón (Bodroghalász) 443, Nagy-Patakon 2686, Sátoraljaújhelyen 4023, az ugyanakkor 7 BAZMLt SFL, IV. 1005/d.
