A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - MAROZSÁN Zsolt: Köves mesterségek a Hegyalján a 16-19. században
Köves mesterségek a Hegyalján a 16-19. században 315 a malomkő Bánya Czéhbe be állott. " 1 1 Működése 1728-tól folyamatosan datálható, amikor is articulusait szerezte, melyeket Láczai Szabó Pál bányászgazda idejében, 1768-ban megújítottak. Protokollumai 1731-el kezdődnek és az 1731-1869 közötti időszakot foglalják magukba, és a céh artikulusának belső borítóján szereplő ábra jól mutatja a kőbányászat munkafolyamatát is (2. kép). 2. kép. A kőbányászat munkafolyamata (SRKTGY Kt„ 240) (Fotó: Marozsán Zsolt) Fig. 2. The operation of quarrying. (Scientific Collection of the Calvinistic College of Sárospatak, Kt. 240) (Photo by Zsolt Marozsán) A bánya tulajdonjoga a földesúré volt, ő adta a bányászathoz az engedélyt és a területet, a kővágók pedig biztosították a szerszámokat és a szakértelmet. Az uradalom részesedése eleinte a kivágott kövek 50%-át tette ki, sőt az uradalom részére a bánya bérlői, a bányászgazdák ingyen adták a malomkövet. Ezek szerint joga volt a céhnek a földesúr, vagy az uradalom valamelyik malmában az ingyenes őrletés. A céh és a malmok, molnárok közötti szerződések számtalan esetben fennmaradtak, melyeken rögzítették az adásvétel idejét, helyét, értékét és az esetleges természetbeni kiegészítőket (3. kép). Ebben a kérdésben az látszik, hogy a bányagazdák igyekeztek az általuk a legényeknek fizetendő juttatások egy részét a molnárokkal kifizettetni. Ilyen volt például a liszt, pálinka adományozása. A malmok kövenként 3 köböl búzát hordtak, valamint megállapodtak a liszt árában 6 Rft-ban. Az ingyenes őrletés színhelyéül pedig Sárospatakon 1803-ban a Kompos malmot jelölték ki. 1 2 A 18. század folyamán a bányák ára 10 és 50 forint között változott, és gyakori volt adásvételkor a bányának szőlővel való cseréje, ami a szőlőtermeléséről híres terület gazdasági viszonyait tekintve nem is meglepő. A bányák sokszor gazdát is cseréltek, és egy 1799ből fennmaradt színes, rajzos bányatérképen jól látszanak a környező birtoktestek is (4. kép). A bányászok régen, mikor bányát nyitottak, kedvezményeket, sőt segítséget is kaptak. Ha egy kővágó meghalt, házrésze egy évig nem robotolt, az építőkő bányában való munkáért nemcsak a kővágó gazdát, hanem a legényeket is megfizették, a marhatartó bányászgazdák szántáson és búzahordáson kívül egy fuvarral nem tartoztak (MAKKAI 1954, 175). Új bánya nyitásáért szabad esztendő járt, ezért 1803-ban a céh tagjai a városi szolgáltatások alóli mentesítését is kérték. További támogatást jelentett számukra, hogy az uradalom Long nevű erdejéből szabadon hordhatták a tűzifát és a szénégetéshez alkalmas ölfát. A céh elnöke a bányász, vagy hites gazda volt, akit a céh tagjai választottak maguk közül egy esztendőre, gyűléseiket pedig a bányász gazda házában tartották. 1819-től az uradalom vette át a bányász gazda jelölésé1 1 HOM HTD, 88.1.1. 1 2 SRKTGY Kt., 1625/58.
