A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - MAROZSÁN Zsolt: Köves mesterségek a Hegyalján a 16-19. században

312 Marozsán Zsolt munkákhoz munkásokat, sőt vámot és dézsmát is vetett ki a városok hegyaljai birtokain megtermelt borokra (DÉTSHY 1995, 14). Sárospatakon 1534-37 között dolgozott a Milánó mellől származó Alessandro Ved a ni, aki le is telepedett a városban. A később a jobbágyi szolgáltatások alól is mentesült Vedani a Perényi birtokok más várainál is dolgozott, jelesül Füzéren, Terebesen és Ónodon is. Sárospataki munkáinál együtt dolgozott délnémet és itáliai mesterekkel is. Mindez jól mutatja a várak vonzását, hiszen a 16. század második felében folyamatosan jelen vannak idegen építőmesterek. A Rákócziak idején erdélyi mesterek is dolgoztak a pataki uradalomban, akik az ottani Rákóczibirtokokról érkeztek a pataki vár munkálataihoz. Az 1630-as években a dési illetőségű Sánta Kőmíves György volt az építőmester, majd az 1640-es években a Gyulafehérvárról származó Mátyás nevű mester irányította az építkezéseket. A tokaji vár erődítési munkálatainál az Eperjesről származó Mátyás ácsmester dolgozott az 1530-as években, majd egy évtizeddel később a szintén eperjesi Péter ácsmester érkezett a várba. A tokaji vár építéstörténetének fontosabb fejezete 1541-ben következett be, amikor is Buda török általi elfoglalása után Serédi Gáspár újfent Eperjes városához fordult, hogy a Felvidék oltalmára javíttassák meg a várat. A munkákhoz 10 szekeret, saját költségére deszkákat, fenyőgerendákat kért, valamint egy Péter nevű ácsmester kiküldését két hétre. A vár a Habsburg időkben folyamatos felújításra szorult, mivel a Tisza és a Bodrog által közrefogott „Szigeten" feküdve állandóan ki volt téve a folyók vízszint-ingadozásai okozta rombolásnak. Számos, a királyi Magyarország más váraiban is dolgozó, főleg idegen hadmérnök és építész járt Tokajban, hogy szakértelmével kiküszöbölje a természet okozta károkat. Ilyen volt Octavius Baldigara, a híres olasz hadmérnök, aki az 1560-70-es években Eger várának építési munkáit is irányította. A vár 1565-67. évi számadásaiból kitűnik, hogy tokaji munkájáért 16 forintot és egy hordó bort kapott fizetségül. Ebben a számadásban szerepel egy kassai üveges bére is, aki a vár ablakaiba 548, a torony szobáinak ablakaiba pedig 581 darab üvegtárcsát rakott. A következő évben egy kassai üveges dolgozott Tokajban, aki a kapitány házának ablakaiba 1062 üvegtárcsát foglalt (VERES 1995, 129). Az 1567-ben felállított Szepesi Kamara létrejöttével megszilárdult az országrész gazdasági és igazgatási rendje. A Kamara felügyelete alatt Tokaj várának a korábbiakhoz képest nagyobb volumenű megerősítésére nyílt lehetőség. Ekkor a vár kiépítésére több terv is készült és 1570-től Planck János építész vezette a munkálatokat. A munkálatokról jól tájékoztat a vár 1570. évi számadása, mely tartalmazza az építkezésen dolgozók lajstromát is. Kőfejtők bányásztak építőkövet a tokaji hegyen, Zemplén városánál mészkövet fejtettek, amit mészégetők tettek építésre alkalmassá, valamint földmunkások ástak új árkot a vár körül. A számadás felsorol még követ faragókat és szállítókat, kőművesmestert és segédeket, ácsokat, kovácsot, asztalost és a vár órását. Mindezek mellett, főként pénzkímélés céljából a környező falvak lakosainak is dolgozniuk kellett, ők biztosították ugyanis a szállító kapacitást. Az elkövetkező években a számadáskönyvek szerint lengyel kővágók is dolgoztak a vár körül. Az ott dolgozók közül meg is nevezik Aich Ferenc ácsmestert, Olasz István és János kőműveseket, de szintén dolgozott ekkor kassai és varannói illetőségű üveges is, akik az üvegablakokat reparálták. Ekkor javította a főkapitány szállásának ablakait Asztalgyártó Dániel (y ERES 1995, 130). A következő évtizedekben csak kisebb munkák folytak Tokajban, azok is főleg a váron kívül a városban zajlottak. 1586-ban épült egy új pince és udvarbírói ház. A pincét egy Benedek nevű kőműves falazta és