A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - GYULAI Éva: Hunyadi János emblémája Ottavio Strada 1585 körül készült rajzán

296 Gyulai Eva 9. kép. II. Bourbon Henrik navarrai király emblémája, Prága, 1601 (TYPOTIUS 1601-1603,1,133) Fig. 9. Emblem of King N

avarra, Henry Bourbon II., Prague, 1601 (TYPOTIUS 1601-1603, I, 133) Mátyás történetírója volt az itáliai Antonio Bonfini is, aki szintén részletesen foglalkozik a király apjának hőstetteivel. Bonfini munkája először Bázelben jelent meg nyomtatásban 1468-ban, majd második, frankfurti kiadását a kiadó, Johannes Sambucus II. Rudolfnak ajánlotta (BONFINI 1568). Ugyancsak a magyar származású bécsi udvaronc, Joannes Sambucus adta ki Bécsben Pietro Ranzano (1428-1492), az I. Mátyás budai udvarába küldött nápolyi követ Magyarországról szóló történeti munkáját, amelyben szerző Thuróczy munkáját felhasználva méltatja Hunyadi török elleni hősi tetteit.

1

4 a!to elegerant, peregrinisque de partibus regni Hungáriáé deduxerant intra oras. (FEJÉR 1844, 13) 1

4 Amurathes, Turcorum Tyrannus [...] Jam subacta inferiori Mysia penetraverat in superiorem, cuius portio quaedam Rascia, quam vocitant Serviam. Earn omnem brevi et absque magno suorum discrímine, in suam ille redegit potestatem. Mox egredi parabat in Hungáriám, qua ei regioni est contermina ipsa superior Mysia. Ugyancsak olvashatták, és bizonyosan olvasták is a prágai udvarban a holland humanista, Gerardus de Roo (fi589) 1592-ben Innsbruckban megjelent munkáját, amely a Habsburg-dinasztia történetéről szól (ROO 1592). Roo, aki zenész, költő és történetíró volt Tiroli Ferdinánd főherceg (1529-1595) innsbrucki udvarában, ugyanakkor Európa egyik legnevezetesebb reneszánsz udvarában és műgyűjteményében a könyvtáros és a „Kunstkammerer" (a műgyűjtemény felügyelője) hivatalát is viselte, Hunyadit, Erdély kiskirályát (Transsylvaniae regulus) vagyis vajdáját a törökök félelmének (genti terrorem) nevezi, aki csekély serege ellenére sok ezer törököt ölt meg.

1

5 Et nisi ingentibus ipsius conatibus obviam itum esset opera et armis Joannis Corvini, actum iam prorsus fuisset de re Hungarorum, deque universis Hungáriáé propinguis, conterminisque regionibus, imprimis de nostra Italia. — Ab Hungaris igitur et cunctis eis fmitimis nationibus christianis immortales sunt agendae Joanni Corvino gratiae, qui Hungáriám a futura, audacissimaque illa Turcorum irruptione, invasioneque servavit. [...] Vladislaus... habita ratione gestarum rerum, aliarumque multarum virtutum, spectate praesertim multis in rebus fidei Ioannis Coruini: magno totius Hungáriáé consensu, delectus ipse est, qui Regis loco, Vaiuode tamen appellatione, vniversum Regnum, cum imperio moderaretur: ipsumque su ilia animi magnitudine illaque in rebus gerendis ei arridente fortuna, tutaretur. Earn electionem secutus est omnium popolorum mirus appalausu, gaudiumque non mediocre, et letitia incredibilis. Tanta namque erat virtutus virí apud omnes Hungaros existimatio. (RANSANUS 1558, Ind. XII-XXIII) 1

5 Circa haec tempóra Joannes Huniades Continus, Transsylvanae regi on is (quam Germani septem castra nuncupant) regulus, rem bellicam contra Amuratem, Turcarum tyrannum, ea cum animi fortitudine administrabat, vt solus fere ex Christianis ferocissimae genti terrorem meuteret, multaque Turcarum millia, paucis admodum copiis instructus, fuderit. [...] Ladislaus Alberti regis filius Posthumus.

.. piacúit pro regem crearí... Eminebat inter competitores Continus summa virtute, recentibusque in patriam meritis, ideoque.

.. regni Hungarici Prorex ac guberbator salutatur. (ROO 1592, 195, 198)